A parancsnokságon nagy az izgalom, mert másfél órán belül ez már az ötödik nem várt, bejövő féregjárat. Jack most ért vissza, még civilben van és éppen Cartert cseszegeti, aki az előző világ megmentések óta még el sem hagyta a bázist, pedig az ezredes parancsba adta neki, hogy éljen egy kicsit. Rádióadás is érkezik, miszerint az Euronda bázis egy nagyerejű ellenség támadása alatt áll és segítséget kérnek. A számítógép szerint a korábbi kapcsolódások alkalmával három becsapódás is történt az íriszen. Az három halottat jelent.

A tárgyalóban a rádióadást elemzik. Teal’c szerint ez akár egy újabb kukac trükk is lehet. Daniel viszont úgy gondolja ez nem valószínű, hiszen a rokonainknak hívták magukat. Újabb járat nyílik. A rádió kommunikációt idő közben megoldották, így kapcsolatba lépnek Alarral Euronda kormányfőjével. Az átküldött képek szerint nem goa’uld. Hamar túllép három embere halálán és szeretne személyesen tárgyalni. Elmondása szerint ellenségeikkel sokáig békében éltek a bolygón. A támadásokat az erőterekkel és fejlett fegyverrendszerekkel védett földalatti bázisukon élték túl eddig. Most azonban gyengülnek az erőtereik, ezért az ellenséges bombázások egyre sikeresebbek. A csillagkaput egy frissen ásott alagútban találták. Egy újabb támadás miatt a kapcsolat megszakad, de előtte Alar még átküldi a koordinátáikat.

A tábornok engedélyezi a küldetést, pedig Daniel már egész meggyőző beszéddel készült arra az estre, ha mégsem így lenne. Nem támogathatnak világháborút, de orvosi felszerelést és élelmet vihetnek. Négyszemközt még közli az ezredessel, hogy ha az eurondaiak hajlandóak technológiát cserélni, akkor tárgyaljon velük. Indulás során Teal’c arckifejezését próbálják megfejteni, mert O’Neill szerint megint „olyan” arcot vág. Ez az a „rossz előérzetem van, de vágjunk bele, úgy is minden rendben lesz” arc,kérdezi Daniel? Jack azonban a másikra gondol.

Odaát éppen bombázás van és Alar is kapott a fejére a plafonból. Egy biztonsági csapat fegyverrel fogadja a CSK-1-et, de hamar tisztázzák a helyzetet. Alart rendbe teszik valami csodagyógyszerrel ő, pedig örömét fejezi ki a megmentők megérkezése miatt, de Teal’c láthatóan nem szimpatikus neki. Körbevezeti a csapatot a bázison, egyúttal megadva a választ Daniel azon kérdésére is, hogy miért nem mennek el egy másik bolygóra, ha már felfedezték a csillagkaput. Azért, mert hatalmas csarnokokban ezreket tartanak sztázisban.

A vezérlőben kiderül, hogy a bolygó légköre mérgezett és felszíne lakhatatlan. Daniel nem érti, hogy akkor mi értelme harcolni érte. Alar felajánlja, hogy próbálják ki a pilóta nélküli vadászrepülőik irányítását, egy ellenséges robot felderítőgép kilövésével. A gépek irányítója olyan, mint egy játéktermi szimulátor, azzal a különbséggel, hogy O’Neill a gondolataival vezérli. A dolognak azonban van egy kis szépség hibája. Az ezredes mellett ülő eurondai pilóta úgy néz ki, mint egy zombi, miután évek óta használja a széket.

Az új barátságot megünneplendő rögtönzött vacsorát tartanak. Kiderül, hogy Alaréknak nehézvízre van szüksége a fúziós reaktoraik üzemeltetéséhez. O’Neill szerint az nem lehet gond, tudunk nekik adni. Cserébe gyakorlatilag minden technológiájukat felajánlják. Daniel problémázni kezd – bármennyire is igyekszik Jack elhallgattatni –, amikor kiderül, hogy a nehézvízből nyert energiával nem csak a pajzsokat látnák el, de ellentámadást is indítanának. Továbbra sem érti, miért nem keresnek új otthont, ha megvan rá a lehetőségük. Alarék a vezérlőbe mennek egy újabb támadás miatt, Daniel pedig tovább vitázik O’Neill-el, de az ezredes eléggé leugatja, hogy menjen a francba a hülye kérdéseivel, mikor végre alkalmuk van egy csomó hasznos technológia begyűjtésére. Carterrel együtt hazaküldi, hogy beszámoljanak a tábornoknak.

A sok új játékszer ígérete miatt Sam is az ezredessel ért egyet és a beszámolója után a tábornok se nagyon törődik morális kérdésekkel. Azonban Danielnek nagy nehezen sikerül meggyőznie őket, hogy nem ártana többet tudni a másik oldalról, mielőtt – ha csak áttételesen is, de – fegyvert adunk a legyőzésükhöz. Az eurondaiak ezalatt már türelmetlenkednek, hogy mi tart ennyi ideig, mintha csak azt képzelnék, hogy a földi kapu egy nagy nehézvíz tartályba nyílna. Hogy addig is segítsék őket, amíg Carterék visszaérnek O’Neill és Teal’c beáll pilótának. Egy csapat bombázó lelövésekor az ezredes döbbenten tapasztalja, hogy emberek voltak rajta, pedig, ha figyelt volna, emlékezne, hogy csak a felderítő volt automata. Most már sikeresen belekeveredtek a háborúba.

A szövetség formális megkötése előtt újfent iszogatnak egyet, Daniel pedig kihasználja az alkalmat, hogy a háború kitöréséről kérdezősködjön. Válaszul egy nagyon megható, de semmitmondó gyerekkori visszaemlékezést kap Alartól, miszerint az ellenség orvul bombázni kezdte őket. Ez Jacksonnak nem elég és többet szeretne tudni az ellenségről, de az ezredes leteremti, hogy fogja be a száját és hallgasson. Alar elkíséri O’Neillt a kapuhoz és mellesleg megjegyzi, hogy jó lenne, ha a jaffa legközelebb nem jönne vissza, mert szerinte nem szereti őket, meg mert az ami. Nocsak, nocsak. Ez szöget üt az ezredes fejébe, és egy gyors bocsánatkérés után utasítja Danielt, hogy kérdezősködjön tovább, amíg ő és Teal’c körül néznek.

Visszamennek az egyik sztázis csarnokba, ahol azt tapasztalják, hogy minden bentlakó gyanúsan hasonlít egymásra. Daniel Farrelltől – Alar helyettesétől – megtudja, hogy az ellenség egy olyan népség, akik a genetikai különbségekre való tekintet nélkül szaporodnak. Más szóval, az új szövetségesek egy csöppet rasszisták. Carter ezalatt a reaktor technológiát tanulmányozza, de nem érti, hogy miért mennek a mérgezett felszínre hatalmas csövek. Daniel tájékoztatja O’Neillt, hogy szerinte Alarék kezdték a háborút, bár nem tudja, hogyan. Az ellenség újabb nagy erejű támadást indít, ezért az ezredes és Teal’c megint beáll pilótának.

Sam és Daniel kisütik, hogy a bunkert a háború előtt építették, és a felszínre tartó csöveken keresztül szándékosan mérgezték meg a bolygó légkörét. Alar ezt be is ismeri és mivel Danielék közlik, hogy ezen információk ismeretében a szövetség semmis, fegyverrel fenyegeti őket, hogy sürgessék meg a tábornoknál a következő szállítmány nehézvizet. O’Neill és Teal’c eközben az ellenség bombázói helyett a többi vadászgépre kezdenek lőni, aminek következtében az amúgy is gyenge erőtér nem képes a bombák elhárítására és a bázis elkezd beomlani. Egy kis verekedés és lövöldözés árán a CSK-1 sikeresen hazaér. Alar a figyelmeztetés ellenére követi őket, de a bezáruló írisz miatt sosem érkezik meg. O’Neill közli a tábornokkal, hogy a technológia ugrott, de ne bánkódjon miatta.