Pár fickó elviszi a szoborba falazott hullát. Előkerül a srác haverja, így az azonosítás gyorsan megy, a rockert Rusty Tomaskinak hívták. A haver elmondja, hogy a bandájukkal egy fellépés miatt jöttek a környékre, de defektet kapott a járgányuk. Az erdőből előkerült egy furcsa fickó, meghívta őket sörözni, Rusty elment vele, és mostanáig nem látták. Cooper megállapítja, hogy Earle úgy vett le egy újabb gyalogot, hogy nem közölte a lépését, „a játszma lekerült a sakktábláról”. Amikor zsaruk visszaérnek az őrsre, Lucy magához hívja Andyt. A nő hosszan csacsogva kifejti, hogy egy nap múlva kiderül a gyerek apjának kiléte. Emellett ő is indul a szépségversenyen, mert a csöppség felneveléséhez jól jönne a pénz. Most a beszédén dolgozik, minden segítséget szívesen fogad. Andy hirtelen annyit tud a környezetvédelemről mondani, hogy „az embereknek nem lenne szabad többé sörösdobozokat dobálniuk a tavainkba, amikor horgásznak, és a műanyaghab el nem enyészik, amíg csak élünk”.
Hayward doki Bent vizsgálja, rutinvizsgálat a biztosítása miatt. Egészséges, de a doki céloz rá, hogy sok súly nyomja a szívét, azok miatt aggódhat. Ben belátja, hogy sok rosszat tett a múltban, de már csak a jóra törekszik. A doki hangnemet vált, követeli, hogy Ben hagyja békén a feleségét. Ben erre nem hajlandó, amíg „a hazugság életben van”. A doki elhiszi, hogy jó útra tért, de szerinte az igazság leleplezése életeket tenne tönkre. A doki távozik, John érkezik, Audreyt keresi. Ben szerint a lánya hamarosan hazaér. John nem várhat tovább, indulnia kell. Megölték az üzlettársát, át kell vennie a helyét. Ben sajnálja, hogy John elmegy, és érzi, hogy nem jön többet vissza. John szerint Ben egyedül is megbirkózik a problémákkal, csak akarnia kell, emellett egy búcsúlevelet hagy Audrey számára.
Donna a padlásukon régi iratok között kutat. Megtalálja a születési anyakönyvi kivonatát, amiben az apja neve nem szerepel. Előkerülnek régi fotók is, amiken a fiatal, vicces bajuszt viselő Ben szamárfület mutat a szüleinek. A képről egyértelmű, hogy Ben valamikor a család barátja volt. Az albumban még sok hasonló kép szerepel, Donna gyanúja egyre erősebb. A kutakodást végül azért kell félbehagynia, mert az anyja felkiabál, hogy a seriff telefonon keresi. Nagyjából ezzel egy időben Audrey hazaér Seattle-ből, és átveszi az üzeneteit. Sólyom már vár rá, sürgősen be kell kísérnie az őrsre.
Az őrs tárgyalótermében Briggs őrnagy a Kék Könyv aktákat bújja, egész éjjel Earle nyomait kereste. Beszámol Cooperéknek arról, hogy Earle volt a programban a legragyogóbb elme, de amikor az itteni erdő képbe került, titokzatos és rögeszmés lett, végül ezért zárták ki. Előkerül egy régi videofelvétel is, amin Earle zavartan és paranoiásan beszámol a gonosz démonokról és a Fekete Barlangról. Szerinte a démonok „csak a gonoszság kedvéért művelik a rosszat” és „csak a sötétségben nyilvánulnak meg”, a gonoszságuk által juthatnak be a Fekete Barlangba, ahol az „ördögi üzelmeikkel” szítják a gonoszból fakadó erőt. A barlang egy hatalmas erőforrás számukra, amit talán az emberek is hasznosíthatnának. Cooper ebből rájön, hogy Earle nem miatta érkezett Twin Peaksbe, mindez csak félrevezetés volt, valójában a barlangot keresi. A következő lépés az, hogy megfejtsék a Fekete Barlang és a barlangrajz közti kapcsolatot. Cooper egy új segítőnek kiadja, hogy mindent szedjen össze a lidércekről, a kialvatlan őrnagynak pedig javasolja, hogy pihenjen. Az őrnagy elindul, hogy lazításként tegyen egy sétát az erdőben.
Earle végig hallgatózott a bepoloskázott bonsai segítségével. Eszelősen nagyítgat bele a számítógépén tárolt barlangrajzba, és bár lenézően beszél a Kék Könyv programról, azért szeretne belelátni azoknak a fejébe, akik tovább dolgoztak benne. Aztán dührohamot kap, és lesöpri a tábláról az összes sakkbábut. Végül elindul ő is az erdőbe lazítani – nem véletlenül használja az őrnagy szavait. Leo észreveszi, hogy Earle szórakozottan az asztalán felejtette a sokkoló távirányítóját, lopva magához szólítja a ketyerét.
A bisztróban egy idős nő kisebb rohamot kap, váratlanul remegni kezd a keze. Shelly felolvassa a Bobby által írt beszédet, mindketten elégedettek az anyaggal, de Bobby még csiszol rajta. A srác belátja, hogy mióta Bennek dolgozik, kissé hanyagolta a barátnőjét, a szépségversenyt is túlzottan erőltette, továbbá, mióta öltönyben jár, fennhordja az orrát. Shelly egyetért, hiányzik neki a régi Bobby. A srác a Gordonos csók láttán jött rá, hogy a nő a legfontosabb számára. Ismét egymásra találnak, szerelmet vallanak egymásnak, sajnos sok csókot nem tudnak váltani, mert Shellyt is elszólítja a telefon.
A polgármester a szépségversenyre majdnem teljesen feldíszített diszkóban kerülgeti a munkásokat, jó híreket hozott Lanának. Dick és Norma is zsűritag lesz, és Dick garantáltan Lanára fog szavazni, ha sikerül őket kis időre összehozniuk. Lana összecsókolja az öreget, aki emiatt már nem bír magával, azt javasolja, hogy inkább hagyjanak mindent hátra, és szökjenek meg. Az ifjú özvegy azonban ragaszkodik hozzá, hogy megnyerje a versenyt, és csak akkor megy hozzá a polgármesterhez, ha az ő fejére kerül a korona.
Cooper az őrsön maga köré gyűjtötte a lányokat, akik Earle-től levelet kaptak, a fecniket is kiterítette. Audrey közli, hogy elmentek a diszkóba, ahova a meghívó szólt, de nem várta őket senki. Cooper rákérdez, hogy nem találkoztak-e mostanában egy furcsa idegennel. Donnának az álruhás Earle az apja barátjának hazudta magát, Shelly a levél érkezésekor 10 dolláros borravalót kapott, Audreyval pedig a könyvtárban „egy mókás öreg fickó” felolvastatta a verset. Cooper Shelly elé tolja a lapokat, a nő ekkor ismeri fel a férje kézírását. Hősünk most már óvatos, kiadja a lányoknak, hogy naponta kétszer jelentkezzenek az őrsön, mindig tudassák a hozzátartozóikkal, hogy hol vannak, és sehova ne menjenek egyedül.
Earle a démonokról, az ősi varázslókról és az indiai Káli-hívőkről tart előadást Leónak. A kamionos leblokkol a falra szegezett kártyalapok előtt, mivel az egyikre Earle a neje képét ragasztotta. Earle-nek ez feltűnik, Shellyt sz****nak nevezi, emlékezteti Leót rá, hogy a nő Bobbyval csalja, és céloz rá, hogy talán őt öli majd meg. Leóban már egy ideje ébredezik a felesége iránt táplált szerelme, más nem nagyon, így Earle fenyegetésére ellentámadásba lendül, a távirányítóval közelít a férfihoz. Earle eljátssza, hogy retteg, rimánkodva hátrál. Leo közli, hogy szereti Shellyt, aztán megnyomja a gombot, persze ismét őt rázza meg a nyakára rögzített sokkoló.
Audrey visszatér a szállodába, pont elkerüli Johnt, üdvözli az apját. Elmondja, hogy a rendőrségre kellett mennie, mert egy őrült verset küldött neki, mellesleg szeretné látni Johnt. Ben közli, hogy szeretné, ha a lánya lenne a kampány szóvivője, megnyerné a szépségversenyt, és ott mondaná el a nagy beszédet. Audreyt továbbra is csak John érdekli, végül Ben kiböki, hogy egy tragédia miatt el kellett utaznia Brazíliába, át is adja a búcsúlevelet. Audrey erre szaladni kezd, mintha puskából lőtték volna ki. A szálloda előterében Pete a kandallónak szaval Josie-nak címzett verseket, Audrey elrángatja, hogy a furgonjával vigye ki a repülőtérre.
Az őrsön mindenki a barlangrajzot próbálja megfejteni, Cooper arra jutott, hogy a rajz egy időpontot határoz meg, és lehet meghívó vagy útjelző. Hősünk kicsit elkalandozik, bevallja a seriffnek, hogy egész nap Annie-n jár az esze. A seriff, aki most vesztette el nagy szerelmét, ráadásul jókorát csalódott is benne, kicsit kínosan érzi magát. Cooper ezt észreveszi, elnézést kér a tapintatlanságáért, aztán az ő keze is elkezd furcsán remegni. Az őrnagy mellesleg még az erdőben kolbászol fütyörészve. Megtapogat egy fát, hozzáér a sebhelyéhez, aztán egy szokatlan dolog bontakozik ki előtte: egy éneklő ló, ami jól láthatóan két ember egy jelmezben. A fáradt őrnagy csak bámul, a jelmezből pedig egy kéz nyúl ki egy pisztollyal, és beleereszt egy altatólövedéket.
Cooper betér a bisztróba, látja, hogy Annie egy Miss Twin Peaks szórólapot dob ki, ennek apropóján győzködi, hogy nevezzen be ő is. Cooper: „Az egész világ rád vár, Annie. Ne félj. Nézd és hallgasd meg a másik oldalt is.” Annie: „Szent Ágoston” Cooper kávét rendel, Annie észreveszi, hogy az ügynököt aggasztja valami. A férfi bevallja, hogy egy nagyon bonyolult ügyön dolgozik, de helyette csak a nőn jár az esze, nehezen tud koncentrálni. A helyzet kölcsönös, Annie minden tükörtojásban Cooper arcát látja. A beszélgetés a szerelem természetére terelődik, a téma körül filozofálnak. Végül Cooper ismét randira hívja a nőt, esti táncra, aztán csókolóznak.
John beszáll a magángépébe, miután búcsúpillantást vetett a városkára. Pete és Audrey ezerrel tépnek a kifutópályán a furgonnal, és még sikerül a kikanyarodó gép elé vágniuk. A két szerelmes hamar egymás karjában köt ki. John sajnos Audrey kérésére sem maradhat. A lány bevallja, hogy még szűz, és le akar feküdni a férfival. Be is veszik magukat a gépbe, hogy lezavarják a dolgot. Pete megkönnyezi a fiatal szerelmesek érzéki pillanatát, és neki is elkezd furcsán remegni a keze.
Earle felszegezte az őrnagyot a falra, egy céltábla közepébe. A barlangrajzról faggatja, a számszeríjjal fenyegeti és lövöldözi körbe. Az őrnagy kitart, nem válaszol a kérdésekre. Earle szívesen folytatná ezt a játékot, de nincs ideje rá, ezért igazságszérumot fecskendez Briggsbe. Az őrnagy ekkor válaszol a kérdésre, hogy a rajzot álmában látta, a jelentésére is rájött, egy időpontot határoz meg: amikor a Jupiter és a Szaturnusz találkoznak, akkor fogadják a meghívottat.
Andrew is megvizsgálja Eckhardt dobozát, ami szerinte lehet olcsó tréfa, de értékes holmi is. Catherine ideges, a bátyja megnyugtatja más hírekkel: egy hadseregnyi befektető áll sorban, az üzletük sínen van, többek között azért is, mert amikor Ben kezében volt a projekt, ügyesen elhárított minden akadályt. Az öreg elkezdi nyomkodni a dobozon levő szimbólumokat, kombinációkat próbál ki rajtuk, és végül sikerrel jár. A következő, még kisebb dobozt pedig habozás nélkül széttöri egy sodrófával. Legbelül egy fémtömböt talál, színre egyszerű alumíniumnak tűnik.
Annie és Cooper a diszkóban randiznak, a férfi megtanítja a nőt táncolni. Hamar megtalálják az összhangot, és bár Cooper aggódik, hogy talán túl gyorsan haladnak, Annie egyértelművé teszi, hogy ő is többre vágyik. Mielőtt indulnának szobára, a polgármester kezd el beszélni a másnap kezdődő szépségversenyről. Annie elmondja, hogy noha sokan bátortalannak hihetik, Cooper mellett biztonságban érzi magát, benevez a versenyre is. Erre ismét megváltoznak a fények, megáll az idő, a színpadon Cooper számára megjelenik az óriás, és hevesen gesztikulálva tiltakozik.
Pete késő éjjel arra ébred a furgonjában, hogy John gépe elrepült. Audrey nem ment Johnnal, könnyes szemmel állapítja meg, hogy végre megtalálta élete szerelmét, az meg elhúzott Brazíliába. Pete vigasztalja, hogy biztosan visszajön érte. A lány a pesszimizmusát azzal indokolja, hogy John egy közös horgászatot is ígért, és abból sem lett semmi. Ez utóbbira Pete azért tud egy gyógyírt, véletlenül nála van a horgászfelszerelése is: „Audrey, a szerelmi bánatra sok orvosság létezik, de egy holdfényes pisztránglessel egyik sem veheti fel a versenyt”. A lány arca kicsit felderül, indulnak éjszakai horgászatra.
Az Earle által elfoglalt kunyhóban bolondokháza van, az őrnagy és Leo versenyt üvöltenek. Earle túlpörögve tovább fejti a számítógépen a rejtvényt. Az időpontot a két bolygó állásából már tudja, a rajzot elforgatva, a környék térképére vetítve pedig a helyet is azonosítja. A barlangrajz valóban meghívó, a Fekete Barlangba. Ekkor a kamera mutatja, hogy a diszkóban visszaáll a rend, és a város sok üres pontja is feltűnik: a végjáték elkezdődött. Végül egy tisztáson, egy kis fehér körben fény gyúl, és a semmiből előbújik a szintén remegő kezű Bob.
Facebook kommentek