Houston, baj van. A Serenity elhagyatottan vesztegel az űrben. Szívszorító zene kíséretében végigszáguldunk a hajón: a helyiségek üresek, a konyha romokban hever, és sehol egy árva lélek. A kamera megállapodik a raktér padlóján, amelyen Mal produkál egy hatalmas pofáraesést némi rémisztő nyögéssel fűszerezve. Egy hangot halljuk, majd erős fény világítja meg a helyiséget: szerencsére még nem a túlvilág, csupán egy ravasz flashback következik. Visszaugrottunk öt évet az időben ahhoz a pillanathoz, amikor Mal és Zoe először léptek a hajóra. A kapitány máris imádja a hajót, húsz centivel a föld felett lebeg, és nincs az a szarkasztikus megjegyzés, ami letörné a lelkesedését. (Egy ilyen hajó a halálunkig velünk lesz! - Mert egy halálcsapda, uram.) Zoe rosszul van a mocskos, működésképtelen roncstól, valamint erősen kételkedik Mal épeszűségében (Ezért pénzt adott ki? Önszántából?), de a férfi addig ecseteli neki az eljövendő szabad, Szövetség-mentes életük szépségeit, míg ő is megenyhül. A kép elsötétedik, visszatérünk a jelenbe. Mal javában haldoklik. Főcím.

A kapitány feltápászkodik, felkap egy alkatrészt, és kivánszorog a helyiségből. Újabb visszaemlékezés jön, alig pár órával korábbról. A legénység a konyhában vacsorázik, anekdotáznak, egymást cukkolják, nagyszerűen érzik magukat. Kaylee egy tortával rukkol elő, kiderül, hogy Simonnak születésnapja van, ezt a legénység egy friss körözési parancsból derítette ki. A doki meghatódik, épp elfújná a gyertyákat, amikor egy pillanatra elsötétedik a hajó. Wash a hídra, Kaylee a gépházba siet leellenőrizni a hajó állapotát, de az utóbbiból óriási tűzcsóva tart egyenesen a lány felé. Zoe hősiesen ellöki őt az útból, cserébe a robbanás őt találja telibe úgy, hogy átrepüli a fél szobát. A többiek a tüzet a raktérbe, onnan pedig az űrbe terelik. Csoda, hogy még élnek.

Jelen. Mal csurom véresen betántorog az orvosi szobába. Váltunk, a helyszín ugyanaz, a csapat becipeli az eszméletlen Zoét, Simon próbálja kiokoskodni, hogy mennyire sérült meg. Kaylee sokkos állapotban van, Mal a gépházba küldi, hogy derítse ki, mi a frász történt. Ráparancsol Washra, hogy húzzon a hídra, és keltse életre a Serenity-t, de ő jelen pillanatban tojik a hajóra, nem hajlandó elmozdulni a felesége mellől. Rövid szóváltás jön, melynek során Mal tisztázza a hierarchiát, aztán kirugdossa őt a szobából. Majdnem szó szerint.

Narancsos-zöldesre vált a kép, azaz nosztalgiázós flashback jön. Mal és Zoe legénységet toboroznak a hajóra, jelenleg a hídon parádézó pilóta-jelölt elképzeléseit hallgatják. Wash ordenáré Hawaii-inget és bajuszt visel, erőltetetten laza és magabiztos, egyszóval imádnivaló. Leendő felesége is így gondolja valahol, de egyelőre még csak ott tart, hogy nem szimpatikus neki az ürge. Azonban hiába ellenkezik, Malt lenyűgözték az ajánlásai, és különben is, már csak egy jó pilóta hiányzik a boldogságukhoz. Elsétál mellettük a Serenity gépésze. Hát, bármerről is nézem, ez nem Kaylee, hanem egy Sawyer Light, tetovált kiadásban.

Közelmúlt. Zoe szíve leállt, Simon adrenalint injektál belé egy jókora tűvel, amelyet rémálmaimban se lássak viszont. Jelen. Mal amennyire tudja, ellátja a sebét, majd kivesz a fiókból egy ugyanolyan fecskendőt, és… áúú. Ez egy időre kiüti, addig is flashelünk. Kaylee összefoglalja a hajó állapotát: a hajtómű bedöglött, innen egy tapodtat sem mozdulnak, ráadásul a létfenntartó rendszer is bemondta az unalmast. Az álmoskönyv szerint ez azt jelenti, hogy néhány óra múlva a Serenity holttestekkel lesz tele. A legénység kétségbe esik, érthető módon senki sem szeretne itt kinyúvadni. Nagy lelkizések jönnek, Simon Inarát traktálja a fulladás fiziológiájával, River meg a Bibliába temetkező Bookot vigasztalja: ne féljen a fuldoklástól, ez nem fog bekövetkezni. Book szemében hála és remény csillan, milyen kedves ez a kislány… River folytatja: nem fogsz megfulladni. Előbb halálra fagysz.

Wash a hídon emészti magát. Vészjelzést küldtek szerte, szana és szét, de szerinte baromság az egész, hisz olyan szinten elrejtőztek az űrben, hogy egy hajó sem fog felfigyelni rájuk. Egyúttal megragadja a kínálkozó alkalmat, hogy beleköthessen Malbe, és a feszültséget levezetendő nekiállnak leüvölteni egymás fejét. A keménykedés közben megállapodnak, hogy Wash kimászik a hajóból, és odakint addig bütyköli a szerkezetet, amíg a maximumra fel nem erősíti a jelzésüket.

Jelen. Visít a vészjelző, a számítógép női hangja két nyelven hirdeti, hogy hamarosan mindenki megdöglik a hajón. Mal a bizbasszal a kezében a gépház fele tart. Ott újabb régi emlékbe botlunk: Mal nagy hévvel beront a helyiségbe, ahol kéjes nyögdécselés és Sawyer Bester pucér segge fogadja. Inkább egy csapat szövetségi, mint ez. Letolja a gépészt, aki már egy hete képtelen megjavítani a hajót, és miatta lecsúsznak a következő melóról. És ha már munka helyett kefél, miért nem vitte inkább a szobájába a helyi tanyabanyát? Hát azért, mert a hajtómű látványa teljesen felhevíti a kiscsajt, dicsekszik a szépfiú, majd megpróbál terelni, hogy miért nem képes helyrepofozni a gépet. A háttérben öltözködő lány - Kaylee - felnevet, és elárulja, hogy a *technoblabla 1* szerkezettel semmi gond, ezt nemrég a földön heverve állapította meg, a hiba a *technoblabla 2*-ben van. Bájos mosollyal rövid műszaki továbbképzést tart az elhűlt uraknak, és közben másfél mozdulattal helyrerakja a gépet. Malt ezzel megvette kilóra, azon nyomban munkát ajánl neki a hajón. Kaylee lelkesen elfogadja az ajánlatot. Bester még értetlenkedik, Mal, minek ide két gépész? Nos, tényleg nincs szükségünk kettőre. Ég veled, Sawyer.

Kaylee az elromlott alkatrészt szorongatva a gépházban rostokol. Mardossa a bűnbánat: ő ugyebár egy műszaki zseni, valamint az imádott hajója rendszerint jelzi, ha valami baja van, most mégis elkerülte a figyelmét a hiba. Egy darab szétégett katalizátor miatt nem működik a hajtómű, a megjavításáról pedig ne is álmodozzanak. Megmutatja a kapitánynak, hogy hová való a szóban forgó alkatrész. Ugrunk a jelenbe, Mal az utolsó erejével megpróbálja helyretenni a gépet Kaylee útmutatása alapján. A nyavalyás katalizátor viszont leesik a földre, begurul a lehető legelérhetetlenebb lyukba. Valakire nagyon pikkelnek az istenek.

A legénység vastagon felöltözve összegyűlik a konyhában, hogy megtárgyalják, mihez kezdjenek. Mal terve úgy szól, hogy a csapat kettéoszlik, a két siklóval elmenekülnek, és bőszen bizakodnak abban, hogy egy hajó észreveszi és felszedi őket. Ő a Serenity-n marad, hátha valaki válaszol a leadott vészjelzésre, de tudják mind, hogy ez gyakorlatilag öngyilkosság. A csapat munkához lát, Inara viszont Mal nyomába szegődik, és győzködi, hogy térjen észhez, manapság egy kapitánynak nem muszáj a hajójával együtt odavesznie. Tényleg, Inara. Ő hogy is került a hajóra?

Flashback következik, Inara szemrevételezi a siklót, amelyet Mal bérbe szeretne adni. A kapitány a flegmát játssza, a nő az elérhetetlent, röpködnek a csípős megjegyzések. Inara sorra lődözi a feltételeit: nem szolgálja ki a legénységet, a sikló magánterület, a bérleti díjat mérséklik, és így tovább. Mal pedig legyen szíves, és ne játssza az eszét, pontosan tudják, hogy más bérlő szóba se jöhet rajta kívül. Jól jön egy társnő a Serenity-n, általa kicsit magasabb lesz a reputációjuk. Váltunk, Inara tovább kérleli Malt, hogy tartson velük. Deénnemhagyomelahajómat. Ám legyen.

Wash és Jayne is elbúcsúznak, újra felcsendül a könnyfacsaró zene, amint a két sikló útnak indul. Mal sorra lezárja a hajó ajtajait, bevackolja magát a hídra. Elalszik, s ki tudja, mennyi idővel később arra ébred, hogy a rádió recseg, és egy űrhajó fényei piszok közelről belevilágítanak a képébe. Végre, ideje volt. A másik hajó kapitánya alig hiszi, hogy egy vacak kis katalizátor miatt került a Serenity legénysége kutyaszorítóba, de van egy felesleges darab a raktárban, hajlandó üzletet kötni. A feltétele csak annyi, hogy az átszálláskor ne szegezzenek rá fegyvert. Mal beleegyezik. Összekötik a két hajót, kinyitja a raktér ajtaját – végre, friss levegő -, de ez nem az ő napja, a segítőkész fickó negyedmagával és három bank leigázására alkalmas mennyiségű lőfegyverrel ront be a hajóra. A kapitány szétküldi a pribékjeit, hogy kutassák át a hajót, és ha találnak rajta még valakit, lőjjék le.

Újfent szemgyilkos narancsra színeződik a kép. Az Isten háta mögött vagyunk, Mal és Zoe a Serenity ajtajában állnak feltett kézzel, velük szemben három felfegyverzett, barátságtalan fickó. Két rusnya és… nicsak, Jayne. Valami árut keresnek rajtuk, és készek cafatokra tépni őket, amennyiben nem árulják el, hová rejtették. A fegyver és az erő velük van, az intelligenciát azonban már az óvodában elhagyták. Jayne az egyetlen hármójuk közül, aki aránylag kerek, értelmes mondatokban képes inzultálni Malt, a kapitány pedig ráérez, hogy ő itt a leggyengébb láncszem. Ártatlan képpel megkérdezi, hogy egy ilyen remek fickó mekkora részesedést kap a zsákmányból? Hét százalék, mondja Jayne büszkén. Heteeet? Zoe és Mal hitetlenkedve csóválják a fejüket. Jayne szája kezd lekonyulni, a bandavezér pedig rájuk ripakodik, hogy pofa be. De legalább külön szobád van, ugye? Jayne méla undorral ránéz a rondábbik társára, akivel meg kell osztania a lakhelyét. Mal felháborodik, és ajánlatot tesz neki: ha átáll hozzájuk, tisztességes részesedést és saját szobát kap. A főnöknél betelt a pohár, mire Jayne rá se nézve golyót ereszt a lábába, és csak annyit kérdez: mekkora az a szoba?

Jelen. A martalócok megállapították, hogy valóban tök üres a hajó, azaz különösebb probléma nélkül kisajátíthatják. Az egyetlen akadályozó tényezőt, Malt a kapitány hasba lövi, majd a fegyverét leereszti, és hátat fordítva szervezkedni kezd. Rossz lépés. Mal pont a raktérben található egyetlen rejtett fegyver mellett esett össze, amelynek segítségével kitessékeli a vendégeit a hajóról. A katalizátor természetesen marad. A másik kapitány gúnyos mosollyal távozik, Mal lezárja a Serenity-t, és összeesik – elérkeztünk az epizód elejéhez.

Mal a gépházban matat, nagy nehezen kihalássza a katalizátort a csövek közül, beilleszti a hajtóműbe, és lőn csoda, a szerkezet beindul. Most a híd fele araszol, hogy visszahívhassa a siklókat, de fél méterrel a cél előtt végleg elhagyja az ereje. Az orvosi szobában ébred, a teljes csapat körülötte nyüzsög, Wash épp vért ad neki, sőt, Zoe is magához tért. Kiderül, hogy mindkét sikló visszafordult, mert nem akarták magára hagyni a kapitányukat. Mal két ájulás között diszkréten meghatódik. Álomba merül, és jön az utolsó flashback: a kereskedő, akinek a hangját hallottuk, egy csinos hajót ajánlgat neki, de Mal meg se hallja az ódáit. Egy másik, szerényebb gépet bámul megigézve, és ez biza szerelem első látásra.