Másnap a csapat (Cooper, a seriff, Sólyom és Andy) visszatér a Bagoly Barlangba. Cooper csalódottan konstatálja, hogy valaki már megelőzte őket, megoldotta a barlangrajz rejtélyét, leomlasztott egy falréteget, ami mögött egy nagyobb rajz tárult fel. Sólyom szerint az új lábnyomok azonosak a megrongált transzformátorház körül találtakkal. A seriff nem érti, hogy Earle-nek mi köze van az egészhez, hiszen a barlanghoz az őrnagy eltűnése vezette őket. Cooper kiadja az utasításokat: Andy másolja le az új rajzot, a seriff pedig hívja fel az őrnagyot. Ekkor meglátjuk a rajzot is, ami olyasmi, mint a Pioneer és Voyager űrszondák által szállított, idegen civilizációknak szóló platina- és aranylemezek, csak éppen emberiségnek címzett idegen üzenetnek tűnik.
Earle pipázva mesél Leónak és egy új, rocker srácnak. „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy titkos hely, a jó birodalma. Fehér Barlangnak hívták…” A mondókából kiderül, hogy Earle nem tartja sokra a Fehér Barlangot és egykori lakóit, viszont általa lehet eljutni az ellentétébe, a Fekete Barlangba. Ez utóbbit nagyhatalmú gonosz szellemek lakják, amik felfoghatatlan energiákkal rendelkeznek, ugyanakkor, ha a mágus leigázza őket, az egész Földet tetszése szerint átformálhatja. Earle célja e barlang megtalálása. Az új srác már megunta a rizsát, követeli a sörét, amivel Earle a kunyhójába csalta. Earle fuvolázni kezd, és láthatjuk, hogy beszerzett egy számítógépet, aminek a képernyője a digitalizált barlangrajzot mutatja.
Pete a sakktábla felett mereng, közben mondókákat költ Josie-ról. Előkerül Catherine egy újabb fejtörővel, Eckhardt hagyatékával. A fekete dobozt nem tudta kinyitni, mert trükkös, mint Lemarchand doboza. Pete megállapítja, hogy nincs rajta kulcslyuk, valóban egy „bűvös doboz”, aztán rágyújt egy unalmas sztorira, hogy mikor látott utoljára effélét. Catherine sürgeti, de Pete szerint akár évekbe is telhet, amíg rájön a nyitjára.
Bobby Shellyt fárasztja a bisztróban. Megvilágosodott, rájött a siker titkára: „a szép emberek mindent, mindent elérhetnek”. A srác szerint kihasználhatnák a nő szépségét. Shelly viccesen rákérdez, hogy mégis hogyan, menjen talán hozzá egy szenátorhoz? Bobby előszed egy Miss Twin Peaks szórólapot, rá akarja beszélni a barátnőjét, hogy nevezzen be. Shellynek nem tetszik az ötlet, odébbáll. A polgármester és Lana is a bisztróban étkeznek. Lanának van egy nagy kérése, meg szeretné nyerni a szépségversenyt, amihez a külső adottságai alapján van esélye, de szeretné, ha a zsűritag párja megbundázná a versenyt. Befut Cooper is, Annie-nél az egész őrsnek rendel fánkot és kávét, továbbá megragadja az alkalmat, hogy randira hívja a nőt, aki habozás nélkül igent mond. Amíg Annie hátramegy, Shelly foglalkozik a pénztárgéppel, és közben a Shelley versen mereng. Cooper felkapja erre a fejét, kifaggatja a nőt, hogy honnan ismeri a költeményt. Shelly elmeséli az egész sztorit, hogy Donnával és Audreyval hárman kapták meg, három részletben, feladó nélkül. Az izgatott Cooper elkéri a Shellynél levő részt.
Cooper átadja a cetlit a seriffnek, elismétli a történetét, elszavalja a verset, és elmondja, hogy eredetileg Earle feleségének küldte, ezért biztos benne, hogy Earle keze van a dologban. Reméli, hogy Earle csak szórakozik, nem akar ártani a lányoknak, ugyanis perverz örömöt lel abban, ha befurakodhat mások magánéletébe. Sólyom megérkezik Donna részével, jelenti, hogy Audrey nincs a városban, Briggs őrnagy pedig a tárgyalóban vár a sorára. Cooper meglepő módon Leo letartóztatási jegyzőkönyvét is elkéri Sólyomtól, aztán átmegy a tárgyalóba. Ott Andy éppen a barlangrajzot másolja fel a táblára, az őrnagy pedig felhívja a figyelmét egy apró hibára. Elmondja, hogy vagy álmában látta egyszer, vagy az is lehet, hogy ébren volt. Cooper felsorolja a jelenlegi ügyeket: Leo eltűnése, Earle felbukkanása és a Bagoly Barlang ábráinak felfedezése. Meggyőződése, hogy mindhárom ügy összefügg: „ugyanannak a dalnak az egymást kiegészítő szólamai”. Cooper az őrnagy segítségét kéri, szeretné tudni, hogy Earle mit kutatott a Kék Könyv Katekizmusa program keretében. Sajnos az őrnagy engedélyeit az eltűnése után bevonták, ugyanakkor van más módja, hogy az iratokba betekintsen, csak nem biztos, hogy akar. Ugyanis hívőként nagyon komolyan veszi az erkölcsöt, főtisztként pedig a titoktartási kötelezettséget. Cooper biztosítja róla, hogy az információ életeket menthet. Sólyom befut a kért jegyzőkönyvvel, Cooper pedig megállapítja, hogy az Earle által küldött verset Leo másolta le.
A bekötözött orrú (megharapta egy nyest) Dick Audreyt keresi, úgy volt, hogy a lány segít neki a borkóstolásban. Ben felvilágosítja, hogy a lánya elutazott, egyben érdeklődik Dick egészsége felől, és biztosítja róla, hogy állja az orvosi költségeit. Dick álszerényen: „Az orrom igazán csekély ár, áldozatot hoztam egy nemes ügyért.” Aztán vérszemet kap, érdeklődik, hogy esetleg kaphatna-e kártérítést is. Ben a jósági rohamában rábólint a dologra, mire Dick (jelezve, hogy nem jelképes összegre számít) közli, hogy felhívja az ügyvédjét. Ben (már magában): „Néha annak az ösztönnek, hogy rosszat tegyünk, roppantul nehéz ellenállni.”
Earle kunyhójában a rocker srác végre megkapja a sörét, Leo itatja meg. A lassú észjárású fiatal már nem tud mozdulni, Earle befalazta egy szoborba. Már csak a feje látszik ki, olyan, mint egy gyalog a sakktáblán. Earle nyílvesszőt kér Leótól, a kamionos (aki olybá tűnik, kezd megjavulni) nem engedelmeskedik, de miután kap néhány áramütést a nyakára szerelt, távirányítású sokkolótól, megtörik. Miután Earle lenyom egy teológiai eszmefuttatást a halálról, egy számszeríj segítségével végez áldozatával.
Összeül a szépségverseny három bírája, Hayward doki, a polgármester és Pete, hogy fogadják a nevezéseket. Ben, mint szponzor, intéz hozzájuk pár szót, ami ismét emelkedett szónoklattá duzzad. Oda akar kilyukadni, hogy a szépségverseny az ő természetvédő kampányát tolja, a téma a „hogyan mentsük meg értékes erdeinket” legyen. Pete-nek nem tetszik az ötlet, rámutat, hogy Ben felvetése önző érdek. Ben kikéri magának a bántó inszinuációt, hiszen a környezetvédelem mellett bármiféle egyéni érdek eltörpül. A másik két zsűritag jónak tartja a felvetést. Lanát szólítják elsőként a pulthoz, Shelly és Donna meglepődnek, hogy az egyik zsűritag menyasszonya is indulhat. Nadine csatlakozik a várakozóhoz, Bobby pedig félrevonja a nővel érkező Mike-ot. Régen nem beszéltek, Bobby meg van rökönyödve Mike új kapcsolatán, amire a srác így válaszol: „Van róla fogalmad, hogyha a szexuális érettség párosul az emberfeletti erővel, mi lesz az eredmény?” Aztán Bobby fülébe súg még valamit, amitől Bobby a meglepetése és elismerése kifejezéseként hatalmasat kurjant: „be****ok”.
A seriff Catherine-t faggatja, szeretné megérteni, hogy Josie miért követte el mindazt, amit tett. A nő szerint Josie olyan volt, mint egy kaméleon, senkinek nem mutatta a valódi arcát, mindenkivel elhitette, hogy olyan, amilyennek az illető látni szeretné. Emellett esetleges új nyomként átadja a seriffnek az Eckhardt által rá hagyott dobozt, hátha a zsaruk többre jutnak vele. Ekkor ér haza Pete, kézbe veszi a dobozt, és véletlenül elejti, a doboz pedig az ütéstől kinyílik. A rejtély ettől még nem oldódott meg, egy kisebb trükkös doboz kerül elő, ez annyiban különbözik a nagytól, hogy holdfázisok és furcsa jelek vannak ráfestve. Pete az előző módszert próbálja ismét alkalmazni, ezt is leejti, de ez nem nyílik ki ilyen könnyen.
Annie és Cooper a kis tavon csónakáznak. A nő bevallja, hogy Normát körülrajongta mindenki, ő pedig az árnyékában mindig magának való volt, nem voltak barátai, magába fordult. A fiúk sem dongták körül, csak egy udvarlója volt a gimnáziumban. Cooper rákérdez, hogy miatta vonult-e zárdába. Annie még nem kész rá, hogy erről meséljen. Ugyanakkor jó döntésnek tartja, hogy a problémáktól való menekülés helyett végre szembenéz velük, visszatért oda, ahol minden rosszra fordult. Cooper megérinti a nő sebhelyét, és elmondja, hogy ő is ismeri azt az érzést, amikor minden reménytelennek látszik. Annie bevallja, hogy még a zárdába vonulása előtt történt a dolog. Cooper megérti, csókolóznak. Earle vadásznak öltözve, távcsővel figyeli őket, gonosz mosolyra görbül a szája, ami nem sok jót ígér.
Dick megnyitja a soron következő rendezvényt, a borkóstolót. Lana és Lucy töltik ki a vendégeknek a nemes nedűt. Dick nyomja a kísérőszöveget, mellesleg végig Lanán csüng, és Lucyt levegőnek nézi, aki emiatt duzzog. Andy folyamatosan bénázik, például beleiszik a borba, amikor még nem tartanak ott. Az első lecke ugyanis még csak a szaglászás, Dick jól bele is nyomja az orrát a vörösborba, így az orrán levő kötés viccesen átázik.
Gordon humoros, FBI-os anekdotákat mesél a bisztróban Shellynek, a nő élvezi a dolgot. Befut Cooper és Annie is, csatlakoznak a pároshoz. Gordon: „Twin Peaks idilli világában csak úgy nyüzsögnek a bájos nők. Bár hallani csak egyiküket hallom.” A fickó megállás nélkül udvarol Shellynek, és egyben próbál javítani a férje által taccsra tett önbizalmán (ugye a szépségversenyen sem akart először indulni). Az nyilvánvaló, hogy nem lehet semmi komolyabb köztük, de jól elvannak, még egy búcsúcsók is belefér, mielőtt Gordon elutazik. Ekkor lép be Bobby, meglepve és kiakadva, magyarázatot követel. Gordon: „Közvetlen közelről tanúja lehet, amint két felnőtt megajándékozza egymást egy gyengéd pillanattal. Hé, nézd meg újra, öcsi, megismételjük a kedvedért.” És meg is teszik.
Este Cooper és John a szálloda egyik kandallója előtt ejtőznek és iszogatnak. A szerelemről kezdenek filozofálni, ami John szerint pokol, Cooper és az általa idézett hinduk szerint égbe vezető létra. Ilyen jellegű szójátékba kezdenek, az egyikük továbbgondolja az előző kijelentést, tesz egy újat, a másikuk azt kifordítja. Végül megegyeznek abban, hogy a szerelem kemény dió, de ezt nem bánják, mindketten fülig szerelmesek. John kicsit bizonytalan, miután Audrey a munkát választotta a randi helyett, nem tudja, hogy a lány viszontszereti-e. Ekkor kap egy táviratot, és azonnal indul kijelentkezni.
Haywardék vacsoráznak, a lányok közül csak Donna ül az asztalnál. Továbbra is a nagy kérdésen rágódva rákérdez az anyjánál, hogy honnan ismeri Bent. A doki próbálja menteni a helyzetet, közli a nejével, hogy említette a környezetvédelmi kampányt, ezzel súg az asszonynak, hogy ezt a szálat vegye fel. Donna felhozza a két különös látogatást, aztán bedobja a rózsát is, ami „nagyon romantikus ajándék”. Eileen csapdába kerül, másra tereli a szót. Donna közli, hogy benevezett szépségversenyre, nem mintha annyira érdekelné, de az ösztöndíjjal Európába mehet, messzire a szüleitől – ezzel döf vissza azért, mert jól láthatóan hazudnak neki.
Cooper sietve érkezik a tóparti zenepavilonhoz, ahol már nagy erőkkel vannak jelen a helyi szervek. A seriff vázolja a helyzetet: a kis pavilonban megjelent egy nagy láda, amiről feltételezik, hogy bomba. A láda oldalán van egy „húzz meg” feliratú fogantyú. Cooper elmondja, hogy régen nagyon jól ismerte Earle torz logikáját, de volt társa mostanra annyira megváltozott, hogy halvány gőze sincs, mire számíthatnak tőle. Hősünk mindenkit biztonságos távolságba terel, majd a fogantyút némi rendőrségi szalag segítségével összeköti egy kővel, amit a pavilon korlátjára helyez. Ezt követően tisztes távolságból lelövi a követ, ami meghúzza a fogantyút, mire láda kinyílik. Természetesen a nagy gyalog van benne a befalazott hullával és egy fenyegető üzenettel: „legközelebb egy ismerősötök következik”.
Facebook kommentek