Gondolom, senkinek nem kell bemutatnom Superman világát, ahol csak akkor lehetsz igazán fontos személy, ha alliterál a kereszt- és vezetékneved. Ott tartottunk ugyebár, hogy Jor-El rábízta a fiára a világ megmentését, mindössze le kell döfnie Lexet egy szép, kristálynyelű konyhakéssel, Clark és Chloe között elcsattant – tudtommal – az első olyan csók a sorozat történetében, amire kivételesen mindketten emlékeznek, Lex megmutatta Lanának a képességeit, amit a lány kissé döbbenten, ám viszonylag könnyedén feldolgozott, Kentné és Lois a Fine által vezetett Luthor különgépen elájultak oxigénhiány miatt, a Föld sötétségbe borult egy mindenhová beférkőző kriptoni vírus miatt, és végül Clark Lex helyett Fine-ba vágta bele a tőrt, mire az vörös fénysugarat lőtt ki magából, egyenesen Lexbe. Megtörtént hát az átvitel, Zod Lex testébe került, és első tetteként száműzte Kal-Elt a síkképernyős plazmatévébe, ahova Clark a gonosz hadúr csatlósait is zárta.
Clark az egyre távolodó Földet nézi, aztán felfigyel a talpa alatti feneketlen gödörre, mire a rajzfilmek természeti törvényeinek engedelmeskedve rögtön bele is zuhan. Szerencsétlenségére Fakóföldére került, ahol minden halványkék, így nem tud érvényesülni a harsány színű ruháival. Szemet szúr viszont a helyi múmia futócsapatnak, akik rátámadnak, és meglepően gyorsan leamortizálják. Még szerencse, hogy megjelenik egy csuklyás amazon, aki egy Superman-emblémás nyaklánccal elkergeti a rémeket, aztán egy jól irányzott rúgással befejezi a munkájukat. Isten hozott a Fantom Zónában!