2 óra. Mivel a múlt részben elmaradt a klifhengör, így nem kellett egy hétig a kedvenc plüssmackónk (majmunk, egerünk, opcionális) fülét rágni elalvás előtti izgalmunkban. Jack végre egyszer tisztességgel befejezett egy epizódot, így kicsit megpihenhettünk mi is. Ennek a résznek a címe akár Baljós Árnyak is lehetne, kár, hogy a hálivúdi Lukács Gyuri már lelőtte ezt a poént, meg a 24-nek amúgy sincsenek alcímei.
Mackópofával nyitunk. Mindenki győzködi, hogy gyerünk már háborúzni, mert az jó buli, higgyed el, meg hozza is a lóvét, nem csak viszi, de ő bízik Bauerben. Mondjuk, ezt jól is teszi, mert csak ő ér valamit ebben a szaros bagázsban. Azért, ha lejár az idő, támadnak.
Jack életében különös fordulat áll be. Most először nem tud beszélni akkor az elnökkel, amikor ő akar, és ez láthatóan megviseli. El is panaszolja Tóninak, és arra kéri, hogy hívogassa ő az elnököt, mert neki dolga akadt. Ugyanis megvan a bizonyíték. Juszuf (aki ezzel a lenyalt hajjal úgy néz ki, mintha egy bollywoodi Superman remake-ből lépett volna elő) közben talál valamit a chipen. Egy nyomkövetőt.