Majd akkor, ha egyéb munkáival végzett a hogyvoltíró, mert bármennyire is jólesnek a fasza kommentek, sőt, még az anyázósok is valahol, azért nem adnak sört a teszkóban. Márpedig az kell, meg a cigi is. Meg a kávé. Szóval be lesz pótolva az elmaradt hogyvót, nyugi, de napot nem mondunk, mert fogalmunk sincs róla.

Most, hogy végre annyira rendesek voltak a CBS-esek, hogy elkezdték nyomatni a 9. szezon promóját, örülhetünk, mint majom a farkának. Ha valaki esetleg nem látta, akkor itt megtekintheti, de vigyázat, csak akkor érdemes a linkre kattintani, ha az ember tisztában van a 8. szezon összes momentumával, mert rendkívül spoileres. De most térjünk rá mai epizódunkra, ami egy kedves kerámiaboltban kezdődik, a tulajdonosok éppen a reggeli nyitásra készülnek, amikor észre veszik, hogy már megint betört valami aljadék és megfúrta a páncélt. Hamarosan az is feltűnik nekik, hogy egy hulla fekszik hátul egy hatalmas vértócsában a feje alatt, úgyhogy itt az ideje értesíteni a yardot. Brass, Grissom, Nick és Cathrine meg is érkezik, hogy átporolják a helyszínt. A halottról kiderül, hogy fejbe csapták párszor. Főcím.

Robbins doki pontosít is rögtön: háromszor verték kobakon a fickót és ettől szenderedett jobb létre. Hogy mivel, azt még nem derült ki, de valami csillogó dolog is belekeveredett a sebbe. Cathrine fésűt kér, de nem magát akarja megigazítani, hanem a halott hajából fésül ki spórákat, Nick meg is említi, hogy a bolt mögött volt egy nagy páfrány, valószínűleg ott várakozhatott az ember, mielőtt betört. Cathrine egy számítógép előtt találja Grissomot, aki éppen furcsa felfedezést tett, a helyszínről begyűjtött ujjlenyomatok között egy volt, ami egyezett az adatbázisukkal, még pedig egy Melissa nevű kislány adatait dobta ki, akit 21 éve elraboltak. Bonyolódik a történet.

A múlt heti összebalhézás után újra szent a béke a két legjobb barát (a plafon szakad) között, vissza is térnek a szokásos témáik egyikéhez, mint például a Skynet indítékainak elemzéséhez, hogy dögös csajterminátorokat gyártson. Ez tényleg érdekes téma, szívesen hallgatnánk még róla, de Sheldon már ki is jelenti, hogy megnyerte a beszélgetést (???), aztán más elterelő körülmény is alad: valaki épp egy macskát kínoz az emeleten. Vagy várjunk csak, ez nem is macska! Ez Penny! Amint énekelni próbál! Anyám borogass...

A menekülés azonban nem sikerül, a szomszédcsaj elkapja őket, nagyszerű hírei vannak: végre beindult a színészi karrierje, ugyanis egy musicalben lebetegedett a főszereplő, és őt hívták be beugrani. Remek hírek, pláne, hogy sok castingos arc is ott lesz, az más kérdés, hogy 10 perc után sírva fognak menekülni az előadásról. És persze kedves szomszédjai is hivatalosak rá, szerencsétlen fiúk olyan egyetértéssel mondanak nemet, mintha hetek óta ezt gyakorolnák. De persze kifogás is van, aznap lesz valami hiper-szuper fontos szeminárium, amin ott kell lenniük, de ha nem lenne, mindenképp melletted állnánk, Penny.

Száguldunk tovább a második évaddal. Ugye teleplasztikoztuk Klorel hajóját, akit mellesleg O’Neill ki is lyuggatott. Közeledünk a Föld felé, nagy az izgalom, a visszaszámláló 24 órára van beállítva, de mi manuálisan akarjuk belobbantani a repülő piramist. Jacknek nem jut eszébe semmi hatásvadász végszó, úgyhogy megnyomjuk a gombot. Illetve megnyomnánk, de ekkor feltűnik előttünk Apofisz hajója. Van rajta védőpajzs, szóval a Klorelhajó robbanása nem hat ki rá. Rendben, új terv kell. De előbb még leszedünk pár jaffát, aztán azok bedobnak valami goa’uld gömbizét, ami vijjogva elvakít minket. Egy cellába kerülünk, és nyugtázzuk, hogy megvakultunk. Majd elmúlik. Carter reflexből kiharap egy darabot O’Neill kezéből, amikor az felé nyúl. Ezalatt a jaffák beteszik Klorelt a szarkofágba, mert ugye egy isten mégse halhat meg két golyótól.

Odahaza a köcsög Samuels megjelenik a Parancsnokságon. Hammond nem érti, miért nem riadóztattak mindenhol. Samuels közli, hogy a Pentagon nem szeretné, hogy kiderüljön, hogy tudunk a goa’uld hajókról. Samuels szerint van egy új fegyver, amit bevethetünk ellenük. Az 51-es körzetben készítették, á la Maybourne. Egy pléhdobozos jaffa érkezik Apofiszhoz, és parancsot kap, hogy végezzen a CSK-1-gyel. Aztán ha Klorel instant feltámadt, akkor támadnak. A jaffa kinyitja a cellát, felnyitja a kígyósapkát, és tádá: ez bizony Bra’tac! Jól lecsesz minket, hogy mi a francot keresünk itt. Semmi különös, csak megmentenénk a bolygónkat.

Új évad, új alaphelyzet: Veronica normális lett. Legalábbis ő ezt állítja. Vannak barátai, van pasija (ki? miért? hogy?). Nincs több nyomozás, sem Lilly-ügyben, sem „szívességek” formájában (mióta? miért? hogy?). Egy étteremben dolgozik, valamilyen hostess-szerű munkakörben. Ez eddig elég unalmasan hangzik. A „normális Veronica” kb. olyan, mint egy galamblelkű, emberbarát House doki. A kísértés az egyik iskolatárs, Kelvin személyében érkezik. Egy aprócska szívességre lenne szüksége. Kirúgták az atlétikai csapatból, mert nem ment át a drogteszten. Kevin bizonygatja, hogy ez képtelenség, ő 10 hónapja teljesen tiszta. Veronicában az érdeklődés szikrája sem villan fel. Ő már nem foglalkozik ilyen biznisszel.

Kelvin csalódottan távozik, narrátor-Veronica pedig újabb infókat árul el arról, hogy mi történt a finálé óta. Először is: Mars-apuka híresember lett, még könyvet is írt a Lilly Kane-gyilkosságról. Valahogy vissza kellett szereznie azt a pénzt, amit a becses neje lopott el tőlük. Aztán, valahogy eljutunk az évadzáró éjszakájának a hátralevő részéhez is. Ott tartottunk, hogy Veronica ajtót nyit, és mosolyogva üdvözöl valakit: „Reméltem, hogy te leszel az.” Logan az, talpig véresen. Miközben Veronica ápolja a sérüléseit, elmeséli a lánynak az ő éjszakáját, neki is elég jackbaueresre sikeredett az a nap.

Ott hagytuk abba, hogy Wolsey szarban van, mert nem sikerült elintéznie a házasság érvénytelenítését, szóval Őfelsége egy kicsit ki van rá akadva, ráadásul még a kétes pénzügyeire is fény derült. Ezt hívják nehéz napnak, de nem kell aggódni, Jack Bauernek 6 ilyen is volt, mégis túlélte. Wolseynak sincs semmi baja, egyelőre a pozíciójában marad, sőt, Henrik úgy tűnik ugyanolyan büszke jobbkezére, mint eddig. Csak jó dumája van az öregnek, úgyhogy még a válási ügyön is ő dolgozik, el is küldte két titkárát látogatóba a pápához, hogy győzzék meg őt a helyes döntésről. És természetesen Wolsey tiszta, keresztényi módeszereivel.

Az epizód másik szála viszont egy szomorú eseménnyel indul: a Compton birtokon indítunk, ahol szegény William láthatóan szörnyű fájdalmakat él át: elkapta az izzadást. Az orvos hiába próbálja a legkorszerűbb technikákat alkalmazni, sajnos nincs sok eredmény, William Compton másnapra elhalálozik. Nyugodj békében, te jó öreg buzi! És sajnos nem ő lesz a járvány egyetlen áldozata.

Az előzmények után egy álomképet látunk, Marin álmát. Ropog a tűz a kandallóban, Marin arra ébred, hogy Jack jön hozzá, és azt mondja neki, hogy ő az igazi, majd csókban forrnak össze. A valóságban is kopogtatnak nála, csak nem Jack jött, hanem Jerome. Küldeményt hozott Marinnek Stuart-tól, aki a könyv előzetesét, a „Levelek Elmoból” című szösszenetet kiadta, és most sorra megjelenik a világ minden táján, most éppen Japánban, ahonnan egy japán kütyüt küldött. Marin egy nagy térképen jelölgeti, hogy hol jelenik meg a kiadvány, Jerome pedig lelkesen hozza a küldeményeket. Ben és Jack gyephokizik a betonon, közben a lelki gondjaikat beszélik meg, akárcsak a nők, csak a nők nem hokiznának közben.

Ben örül, hogy nem kell már a kispadon ülni, Jack meg annak örül, hogy Lynn visszajött és kiderült, hogy nem megy, így most már kész továbblépni. Celia érkezik a hotelbe, mert hozott néhány fánkot a kisfiának, de csak Annie-t és Mai-t találja ott, akik éppen a leánybúcsút tervezgetik. Celia is kapott meghívót, de csak kötelességből megy el rá. Később Annie és Marin megbeszéli a leánybúcsú forgatókönyvét, majd Marinnek át kell térnie a legénybúcsúra is, hisz Patricknek is ő a tanúja. Marin átmegy a kocsmába, hogy a fiúkkal beszélje meg azt, hogy mit szervezzen a legénybúcsúra. A fiúk persze táncosnőket akarnak, na meg a tervezgetés közben hokit néznek, de a csapatuk vesztésre áll, mint minden meccs alkalmával.

Agónia és extázis
Külön-külön látjuk a csajokat, ahogyan éppen mindenki öltözködik. Kiderül Danny barátjuk eljegyzési bulijára mennek. Mikor már mind a négyen együtt vannak, kiderül mindenki lefeküdt már Dannyvel, kivéve Charlotte, ő csak az egyik mellét mutatta meg neki. Samantha találkozik egy parancsolgatós faszival, Charlotte kipanaszkodja magát a férjéről egy ismeretlennek, míg Miranda kénytelen egy viccel elütni, hogy miért nem talált még egy rendkívüli pasit, így végül a lányok lelépnek. Charlotte útja Treyhez vezet, mert végre rájött mit szeretne megbeszélni a férfival. Viszont figyelme rögtön elterelődik, mikor észreveszi, a fickónak éppen feláll, de minden kedve elmegy bármiféle beszélgetéstől, mikor az ürge egy csóktól el is élvez.

Samantha Carrie-vel töltött sétája alatt kiszúr egy nagyon jóképű papot. Így vasárnap templomba megy, és bemutatkozik neki. Majd a szokásos közös ebéd alatt elmeséli a csajoknak, hogy utána egész délután a pasiról álmodozva masztizott. Charlotte ezen felháborodik, majd legnagyobb megdöbbenésére kiderül, hogy a többiek Russell Crowe-re meg George Clooney-ra szoktak. Végül bevallja a többieknek, hogy ő csak Treyre szokott gondolni.

Jarod videózás közben készíti az újabb piros füzetét. A kísérletben filmet vetítenek neki egy tömegről. Az emberek csalódottak, szomorúak, dühösek. Valaki elárulta őket, akire felnéztek. A füzet kész, még játszik egy kicsit gyufával, papírral, ejnye.

Vágás, égő épület Pennsylvaniában, a tűzoltóparancsnok üvölt O'Leary nevű emberével a rádión, hogy azonnal jöjjön ki. Érkezik is hamarosan a füstfelhők közül Jarod O'Leary. Épségben kimentett egy kislányt a tűzből.

Központ, éjszaka. Az üldözőboly dolgozik, új taggal bővültek, a neve Angelo. A képessége hasonlít Jarodéhoz, a megkapott információt gyorsan fel tudja dolgozni, egyéni látásmódban. Sydney elmondása alapján Angelo különlegesebb, mint Jarod, de mi még csak távolról látjuk, árnyékban tartja őt az operatőr. Angelonak újságokat gyűjtöttek, és megpróbálják vele lemásoltatni Jarod gondolkodásmódját. Ez a különleges teremtmény a padlóra rakott újságok között sétálgat, körülötte néhány ember, akiknek csak az a dolguk, hogy lapozzanak, ha biccent egyet. Nagy becsben tartják, de legalábbis félelem övezi. Jarod nagy veszélyben van, most jó eséllyel közel kerül hozzá a Központ újra.

Haladunk tovább az előző részekben megkezdett vonalon. Kinsey szenátor elérte célját, a bázist bezárják. O’Neill ellenkezik, de Hammond tábornok szerint nincs mit tenni, így ő készül a nyugdíjas napokra. A CSK-1 csapatgyűlést tart, és kis hezitálás után mindenki úgy dönt, hogy ők bizony megmentik a bolygót, ha akarják a fejesek, ha nem. Felöltik a titkos akciós, fekete kommandós egyenruhát és megcélozzák a Daniel által hozott címet.

Egyenesen egy goa’uld épület raktárába jutnak. Na, sebaj, a zatnikitel képében legalább találnak pár új játékot maguknak. Daniel visszaküldi a szondát a kapun, majd jön a pofára esés, ami szó szerint értendő, mert egy lökéshullám leveri a csapatot a lábáról. Egyetlen legényként Teal’c marad a talpán, de neki meg nagyon rossz érzése támad és javasolja, hogy azonnal tűnjenek haza. Az viszont nem megy, mert a kapu nem működik. Nincs sok idejük agyalni, mert nyílik a raktár ajtó és jaffák jönnek. Egy nagy gömböt lebegetnek a kapu közepébe, majd távoznak. Teal’c szerint ez valami goa’uld házi mozi.