1945-ben járunk, a második világháború idején. Sok retrotudós a csillagkaput macerálja. Kézzel tárcsáznak, aztán áramot adnak rá, és az egyik ékzár világítani kezd. Aztán átmegyünk „régifilmeffektbe”, és látjuk, hogy Daniel házimozizik a tárgyalóban, mert a Pentagon átadta a felvételeket. O’Neill szerint felesleges nézegetni az 50 évvel ezelőtti kudarcokat. Igen ám, de senki se nézte végig jó pár éve, és elfelejtették említeni, hogy sikerült bekapcsolniuk a kaput! Daniel adrenalintermelése megindul, amikor látjuk, hogy egy fickó búvárcuccban át is lép rajta. De akkor miért fejezték be a projektet? Nos, amint az illető átment, a kapu lekapcsolt, és ott ragadt.

Daniel meglátogatja Catherine Langfordot, akit ugye a filmből mindenki ismer. A néni még úgy tudja, hogy Jackson az Abydoson van, szóval nagy az öröm. Megtudjuk, hogy az apja vezette a projektet, és a leendő vőlegénye, Carson doki Ernest Littlefield volt a főtudós. Catherine nem tudta, hogy akkor megnyitották a kaput. Daniel megmutatja neki a felvételt, és mily meglepő, Ernest ment át a kapun. Az apja persze azt hazudta, hogy robbanásban halt meg a laborban. Most megvan a cím, utánamehetnénk.

Történetünk ezúttal egy lelkes vízvezetékszerelővel kezdődik, aki egy ház alatt próbálja megtalálni azt a kis lyukat, ami feltehetően szivárog. Helyette valami sokkal érdekesebbet talál: egy kis csontváz kezet, ami kinyúlik a betonból. Grissom annyira belelkesül a hírre, hogy saját maga mászik be, hogy közelről megnézze, tényleg egy befalazott emberrel állunk-e szemben. És tényleg. Úgyhogy Nickkel el is kezdik bontani a falat. Főcím.

Grissom elosztja a feladatokat, magát és Nicket jutalmazza a csontvázzal, Warrick és Sara pedig egy lövöldözést kap, ami azért különleges, mert egy rendőr is benne volt a dologban. Cathrine is várja, hogy megkapja a jussát, de Grissom azt mondja, hogy nem adhatja neki a maradék ügyet, mert a dologban érintett ember nem ismeretlen Cathrine számára, mert, hogy az ex-férje az, akit azzal vádolnak, hogy jól megerőszakolt egy táncoslányt. Cathrine kiegyezik Grissommal abban, hogy legalább akkor kihallgatja a férjét. Sok elvált nő által vágyott szituáció.

Veronica és Leo a Mars-bejárat előtt romantikáznak, persze szigorúan az illendőség határain belül, hiszen Mars-apuka nagy valószínűséggel az ajtó mögött fülel, és csak az első gyanús mozdulatra vár. Így is van, a szigorú atya komoly képpel rögtön beszélgetésre is invitálja a belépő leánygyermekét. Csakhogy nem a méhecskékről és a beporzásról szeretne szót váltani, hanem arról, hogy mivel neki is vannak bizonyos szükségletei, ő is randizgat már ideje, mégpedig Wallace anyukája Aliciával. Hehe.

Veronica és Wallace másnap együtt próbálják feldolgozni a traumát, ami leginkább abból áll, hogy percekig szótlanul bámulnak maguk elé. Veronica végül megtalálja a helyzet pozitívumait: ha szüleik összeköltöznek, végre lesz egy kisöccse, akit kedvére babának öltöztethet, és akivel egész éjjel dumcsizhat az emeletes ágyakon. Wallace nem értékeli most a viccet, de Veronica jókedve is rögtön elszáll, amint egy baljós web-címet pillant meg az asztal lapjára firkálva: öldmegmind.net. Nem kell megijedni, ez még nem jelenti azt, hogy innentől egy B-kategóriás horrorfilm-utánzatot kell néznünk.

Megint egy Kiszfóka iromány. Én időközben már nem erősítem a magyar szinglik táborát, így lassan visszaveszem a stafétát. :)

Fiú, lány, fiú, lány
New Yorkban nehéz megbotránkozást kelteni. Se a rendőrrel verekedő bűnöző, se a meztelen pincérnő látványa nem kelt döbbenetet. Kivéve a Charlotte galériájában zajló új kiállítás, amely a leszbikák címet viseli. A fotográfus nőket öltöztet férfiruhába és zoknival helyettesíti a pasik plusz tagját. „Viszont ez esetben John Wayne, Jane”, jegyzi meg Carrie.

 A művész flörtöl Charlotte-tal, aki zavarba jön, a férfi képei miatt. A fotografikus szeretné, ha a lány modellt állna neki, amit a lány kétkedve fogad, mert benne nincs semmi férfias. Nem ért a matekhoz, és még vészhelyzetben sem tudna kereket cserélni. A srác Charlotte férfiasságát is képes kihozni. A képek nem tökéletesek, de amikor a lány kap egy nagyobb zoknit, egyből férfivá lesz. Letámadja a művészt. Charlotte tudja, hogy ha férfi lenne, akkor a letámadós-rámenős fajtából lenne, de nem akar ilyen nővé válni, így többet nem találkozik a művésszel.

A hetibeteg ezúttal egy skizofrén anyuka, akit a tizenéves fia nevel, és egyik pillanatról a másikra mélyvénás trombózist kap. Csodával határos módon már ennyi is elég ahhoz, hogy House-t érdekelje az eset, vagy csak annyira unatkozott a kórházi váróban, hogy kellett neki egy új játék, mert már az összes újságot elolvasta. Skizóanyu aggódó fiacskája zaklatja éppen az intenzíves orvost és vadul jegyzetel közben, mert ő ilyen kis pedáns gyerek, House meg kagylózik, és egy alkalmas pillanatban lecsap. Kell neki az eset, hogy miért, az a csapat és Wilson számára még nem egészen tiszta, de most legalább kiderül egy újabb érdekesség House-ról: kedveli az őrületeket, ami talán nem is olyan meglepő, és számára itt most az a legizgalmasabb, hogy a skizofréniát bele kell-e venni a diagnózisba., vagy sem. És mivel a mélyvénás trombózis menetrendszerűen az ember ötvenes éveiben szokott jelentkezni, a beteg meg csak 38, House majd elbeszélget vele, hátha hall tőle valami érdekeset.

A csapat azóta sem heverte ki azt a megrázkódtatást, amit az a tény okozott, hogy House önként bement beszélgetni egy beteghez, és senki sem csavarta hátra a karját, vagy fenyegette a vikodinja elkobzásával. House és skizóanyu egész kellemesen elbeszélgetnek, érdemi információt ugyan nem sikerül kiszedni belőle, de most legalább megvan az aktuális pletykatéma a nővérszobában egy hétre.

A bostoni halottkémek visszatérnek Vegas-ba, ahol a páros férfi része igen kellemes fogadtatásban részesül, társa viszont nem annyira. Lesz egy ember, aki felülmúlva a gazdaságos üzletlánc legjobb akcióit, három személy az egyben, valamint megjelenik a Perzsa Paris Hilton, aki után erősen fontolgathatjuk a Perzsiába költözést, akárhol is legyen az.

Sam fejfájással a fejében, egy férfikézzel a vállán, viszont emlékek hiányával ébred. Woody, a bostoni nyomozó hatalmas vigyorral az arcán kezdi felidézni az eseményeket, amik ide vezettek. Előző nap folyamatosan hiába hívta Sam-et, nem vette fele a telefonját. A nagy várakozás közben pedig le is húzták egy százassal, így egyben nem indult annyira jól a nap. Ekkor Sam egyik bálnája testőrt keresett a farkmeresztő kislánya mellé, ami mindent megváltoztatott…

Egy „szürke” bolygón kezdünk, a Taranison. Őstechnológia van a környéken, naná, hogy itt vagyunk. Egy Norena nevű nemcsúnya néni vezet minket körbe egy ősbázison, van itten pajzsgenerátor, meg egyéb nyalánkságok. Aztán jön egy kancellár, aki köszöni, hogy eljöttünk, mert ők hívtak. Elbaszarintották ugye a pajzsgenerátorukat, mi meg hoztuk McKay-t, a Generator Guy-t, hogy javítsa meg. Addig a kancellár veszi át az idegenvezetést. Lemegyünk jó mélyre. Hirtelen földrengés lészen, de állítólag nincs gond, a legjobb bolygókon is megesik. A generátort geotermikus energia látja el, McKay szerint köze lehet hozzá. A kancellár elvisz minket egy hangárba, és amit ott látunk, attól a szánk is kiszárad: egy Aurora típusú ős hadihajó van a háznál.

Weir is örül, jön is a bolygóra tárgyalni, mert a földi ember tárgyaddikciója nem ismer határokat. A repülő város mellé kell egy repülő hadihajó is hétvégi kiruccanásokhoz, szülinapi partikhoz, Daedalusszal való gyorsulási versenyhez, egyebekhez. Norena mondja McKaynek, hogy a generátor miatt a konzolokon riasztások villogtak, de Homer Simpson módra kiiktatták a fényeket, probléma megoldva. McKay megtudja, hogy úgy egy éve nonstop megy az épület pajzsa. Nem volt szerencsés. Ugyanis egy alvó vulkánra épült a hely, az energia miatt, amit meg mostanra annyira elvontak, hogy a nyomásváltozás aktiválta a tűzhányót. Rengések kipipálva.

Éjjel van a Missouri állambeli Girardeau Fok nevű városkában. Autó jön, a vezető egy (hogy polkorrektek legyünk) afro-amerikai férfi. Nyomában egy hatalmas terepjáró, és ahogy közeledik a rádió zizegni kezd, lámpa villódzik. Azt hiszem már mind tudjuk, hogy vajon mit jelenthet. Párszor neki is megy hátulról a kocsinak, majd végül eltűnik, és rádió is működni kezd. De mikor már az autó vezetője azt hinné, hogy nyugalom van, hirtelen szembe találja magát a furgonnal, ami addig üldözi, míg le nem szorítja az útról. Tesók egy benzinkútnál agyalnak merre menjenek. Sam Pennsylvania felé menne, de Dean telefont kap egy régi baráttól, és bizony oda rohanni kell. Útközben kiderül, hogy ez a régi barát egy Cassie nevű lány, akivel Dean egy pár hétig együtt járt. Öcsinek leesik az álla, bátyó nem csak egy éjszakáig bírja egy nő mellett? Sőt olyan szintű lecseszést is végighallgathatunk Sam szájából, amire még Dean is csak mély hallgatással reagál. Értem a felháborodást, Sam másfél évig titkolózott Jess előtt, nem mondta el, hogy mivel foglalkozik a család, Dean meg pár hét után kikotyogja.

Egy újság szerkesztőségében vagyunk. Cassie, aki mily meglepő, színesbőrű beszélget egy fekete és egy fehér férfival. A lány apja ugyebár meghalt, már ő volt a második fekete, aki meghalt azon az úton, és fehér polgármester nem akarja kiadni a lány cikkét erről. Időközben megérkeznek Winchesterék, és Dean nagy szemeket mereszt a neki háttal álló lányra. Aztán egymás szemébe is néznek, Cassie ajka megremeg, Sam vigyorog.

Eligazításon kezdünk. Mint kiderül, Daniel két küldetés között nem csak a büfében falatozik, időnként kutatgat is. Most éppen azt magyarázza a tábornoknak és a többieknek, hogy az istenjátszás valami nagy galaktikus hobbi lehet, mert nem csak a goa'uldok jártak a Földön ilyen céllal. A viking istenek is idegenek voltak, a jelek szerint ráadásul a kukacok ellenségei is. Szóval tanácsos lenne megkeresni őket. Teal'c a tőle megszokott lelkesedéssel közli, hogy ismer egy bolygót, ami tiltott a goa'uldok számára. Uccu neki, menjünk oda. Alig érkeznek meg a Cimmeriara, egy oszlopból jövő fénysugár letapogatja őket, ami a többiektől eltérően Teal'cnek láthatóan fájdalommal jár. O'Neill arrébb lökné, de helyette mindketten eltünnek.

Daniel gyorsan elkönyvelné a veszteséget és indulna haza, mikor egy lovas érkezik. Gairwyntől megtudják, hogy Thor hozta ide őket régen a Midgardról, vagyis a Földről és Jackék még élhetnek, de, hogy hol lehetnek, azt nem tudja. Viszont elviszi őket Kendrahoz, aki talán igen. O'Neill és Teal'c ez alatt egy barlangban tér magához. Thor viking hologramja tájékoztatja őket, hogy az asgardok védik a bolygót, amit közöltek is a goa'uld rendszer urakkal. Ez, pedig egy börtön, ahonnan csak a gazdatest juthat ki élve. Ezek szerint Teal'cnek rosszul áll a szénája.

Nos, kibírtuk ezt az egy hetet? Akkor jó, ugyanis itt az ideje, hogy utazást tegyünk Középföldére, hogy az ifjú Zsákos Leonard, hű barátai, Szürke Sheldon, Csavardi Wolowitz és Rajagorn segítségével elpusztíthassa az EGY FLOPPI-DISZKET, a lemezt, mely pusztulást hoz a világra, és elnyerhesse Csűrös Penny szerelmét. És ráadásul közben még művelődhetünk is, például megtudhatjuk, mifán terem az a Doppler-hatás, és garantálom: soha többé nem fogjuk elfelejteni. No de kezdjük a legelején.

A négy jóbarát egy gigászi ütközettől megfáradtan tér haza. Nem, most nem 96 órás WoW maratont tartottak, hanem kiléptek a szabadba, és paintballozni mentek! Az már mellékes, hogy a kedves néző nem tudja eldönteni, hogy a fiúk vajon most beleestek egy óriási festékesvödörbe, vagy tényleg ennyire bénák. Sheldon ezt kikéri magának, nem bénák ők, a csúfos vereségük oka nem más, mint az egységtelenségük, Wolowitz ugyanis szó szerint hátbalőtte parancsnokát (Sheldont), amikor az a totális pusztulásba akarta vezetni osztagát. Szegény Howard törvényszéki kihallgatását és kivégzését azonban el kell halasztani, ugyanis Penny jön szembe, meg is hívja a négy kockát a hétvégi Halloween partijára, ami jelmezes lesz, szóval hatalmas bulinak ígérkezik. Rajta hát!