A részben, Ed megleckézteti a Las Vegas-i alvilágot barátja, Sylvester Stallone közreműködésével, Delinda megeszi egy disznó végbelét, és Sam bevillantja melleit egy hűtőkamrában. Tehát nyomozás, bunyó, és király csajok, csak mint mindig.

Az alap szituációt gyorsan felvázolják. Sírós csaj jön, hogy Ed segítsen neki, mert anyu éttermét védelmi pénzzel sújtották a gonosz emberek. Miért nem jön a rendőrség? Mert anyu illegális bevándorló. De akkor hogyan vehette meg az éttermet? Ezen gyorsan átsiklunk, egészen a golfpályára, ahol Sly azaz Frank, a főnök egykori munkatársa üti a labdákat. Mivel a karján akkora erek dagadnak, mintha a szimbiótája oda mászott volna, hatásos elrettentő eszköz lehet, és lesz is, mivel belemegy a étterem állagmegóvási tervbe.

Második évad, Hölgyek és Urak. Az ostrom fináléja még csak most jön, és minden elismerésem, hogy 40 percbe ennyi áll-leesést bele lehetett sűríteni. Gyönyörű látványvilágra kell felkészülni, igyekszek minél többet berakni belőlük képnek. Ott folytatjuk, hogy Ford csapatát körülvették a lidércek. Ford parancsot ad a tüzelésre. Na most ezek a lidércek vagy be vannak lőve, mint a hétszentség, vagy szimplán hülyék, mert rohadtul nem akarnak visszalőni. Az utolsó kettő azért rászánja magát. A végén csak Ford és egy termetes példány marad talpon, utóbbi elkezd enni az előbbiből. Az egyik katona a földön utolsó lélegzetével élesít egy gránátot, és a Ford-lidérc párosnak kirobbanó élményben lesz része, majd az óceánban landolnak.

Ugrunk Sheppard-höz, aki méltóságteljesen igyekszik a kaptárhajóba. DE! Ekkor szól valaki rádión, hogy kapcsolja ki az álcázást. Megadja az azonosítóját is: Alpha Charlie 1. Csak nem? Sheppard megteszi. Atlantiszon ezalatt McKay visszaszámol, az ugró felrobbant egy újabb kaptárhajót, még egy van. Na de közben egy újabb hajót észlelünk. Viszont nem kaptárhajó, ráadásul üzenetet is küld! Ez Sheppard! Weir és McKay nem hisz a fülének. Aztán egy újabb hang szól, bemutatkozik: Steven Caldwell ezredes az. És igen! A Daedalus fedélzetéről beszélnek. Micsoda űrcsata lesz még itt! Caldwell lesugároz (Asgard-sugár ugye) egy dobozt, benne az ős-duracellel. Aztán a Daedalus elindul elintézni az utolsó kaptárhajót.

Az előző részekből kiderült, hogy a Lilly Kane-gyilkosság közel sem olyan egyértelmű, mint amilyennek látszott. Valaki a halál időpontját és a tárgyaláson felhasznált bizonyítékot is meghamisította, és a feltételezett gyilkos ennek ellenére semmit sem tesz, hogy megvédje magát. Itt az ideje, hogy Veronica személyesen is elbeszélgessen Abel Koontzzal, és Cliff, a már jól ismert ügyvéd el is juttat hozzá majd egy levelet. A gond már csak az, hogy Abel Koontz nem hajlandó látogatókat fogadni, de Veronica kéréseire általában nem lehet nemet mondani. Ez tényleg így van, de ettől még továbbra sem örvend nagy népszerűségnek, főleg nem a Neptune Highban. Legalábbis, ha valaki zuhanyzás után az öltözőszekrény helyett a WC-kagylóban találja a ruháit, akkor felmerülhet benne a gyanú, hogy talán nem kedvelik. Még szerencse, hogy van valaki, aki menti meg attól, hogy törölközőben kelljen végigsétálnia az iskolában (aki látta a Freaks and Geeks idevonatkozó részét, az tudja, hogy létezik ennél kellemetlenebb szituáció is), azzal, hogy kölcsönadja neki a saját váltásruháját. Ami egy szurkolólány-jelmez.

A nap hőse, Meg egyébként a 09esek egyike, csak ő jószívű és testileg-lelkileg ártatlan, vagy ahogy Veronica jellemzi: az a típus, akinek reggelente Disney-madárkák fonják be a haját. Úgyhogy eléggé kilóg a többiek közül, akik felszínes, romlott és erkölcstelen társaság, és erre újabban már hivatalos bizonyítékuk is van, a „szemérem-teszt”. A szemérem-teszt, mint ahogy azt Meg barátnői, Pam és Kimmy elmesélik, egy főleg szexuális szokásokra vonatkozó internetes kérdőív, amit titokzatos módon az iskola összes tanulója megkapott emailben, és szinte mindenki ki is töltött. Még Wallace is, aki legnagyobb bánatára a pontjai alapján maga a megtestesült ártatlanság. Erre az eredményre egyedül Wallace-anyuka lehetne büszke, aki ebben a részben bukkan fel először, és nem is szeretné, ha a fia rossz társaságba keveredne, rossz társaság alatt pedig most Veronica Mars értendő. Szerinte biztosan jár még sok rendes diák a Neptune Highba, akikkel Wallace barátkozhatna. Hát, hogy ez mennyire igaz, az hamarosan kiderül, mert a szemérem-teszt honlapja időközben érdekes ajánlattal állt elő: 10 dollárért bárki tesztje megvehető!

Elvesztettük a szatellitet és Grodint, de leszedtünk egy kaptárhajót. Ám ezzel még egyáltalán nincs vége. Évadzárásra fel! McKay visszatért a városba. Weir szerint nincs több lehetőségük, aktiválják az önmegsemmisítést, és a vírust. Rodney tárcsázza az Alfa-bázist. A tárcsázást megszakítja egy bejövő féregjárat. Nofene. Azonosító is érkezik. Azt a kurva! A Parancsnokság az! Átjön egy csomó katona kismillió ládával. Egy Everett nevű ezredes üdvözli Weir-t, és tudatja vele, hogy adios, le van váltva. Az otthoniak a fejükbe vették, hogy márpedig megvédik a várost mindenáron. Szóval megkapták az üzenetet. Most kezdődik csak igazán a buli.

Sheppard szerint tehetetlenek a lidércekkel szemben, még így is. Ja, hogy jöttek ide a Földről? Találtak egy ős-duracellt Egyiptomban. És egy kis csemege: az ős-duracell Atlantisz felé tart a Daedalus fedélzetén, ami egy új fejlesztésű földi űrhajó. A Prometheus-nál sokkal faszább, már csak kinézetre is. 4 nap múlva ér ide, addig kell megvédeni a várost. Everett tárcsáztatja Sheppard-del az Alfa-bázist, hogy hívjon vissza minden katonát, és azokat, akik hajlandók harcolni. Weir kicsit nehezen emészti, hogy most nem ő a góré. Ugrunk a tárgyalóba. Everett elmondja Fordnak, hogy milyen király gépágyúkat hoztak, és hát tényleg azok. A beszélgetést Sheppard és Weir szakítja meg. Sheppard nem tárcsázta az Alfa-bázist. Weir nem engedi ugyanis. Amíg nem ismeri Everett terveit, addig nem teszi ki veszélynek az embereket. Na lássuk a terveket.

Patrick hivatalos bejelentést közöl a hallgatókkal, Elmoban hőhullám van. Biztos az átlagos 10 fokról 20-ra emelkedett a hőmérséklet, így mindenki kisgatyára vetkőzött. Marin is a rádióban tartózkodik és éppen párszakért. A pár tagjai közötti kommunikáció a heti téma, amin ő maga is elgondolkodik. A heti téma azonnal arra sarkalja, hogy felhívja a pszichiáterét. Patrick is véleményt nyilvánít ebben a témában, mert mindent hallott, amit Marin telefonált. Annie egy békát néz a terráriumban, és Jack megkérdezi, hogy történt-e már valami, például szex. Annie mondani kezdi a magáét, hogy ismerkedési fázisban van a kapcsolatuk, meg ő már gondolt rá, de Jack a békákra gondolt.

A kocsmában is felhúzza az embereket a szokatlanul meleg. Jeromnak az öv alatti, Bennek meg a nyak fölötti részét. Jerom szexelne, Ben meg dühös, amit Theresa is észre vesz. Tréner a laptopján a gombokat nyomogatja egykedvűen, mikor nyivákolást hall a szekrényéből. A mosómedve az, de neve is van (Roky), meg kialakított helye is. Ez mikor történt? Házi mosómedvéje lett Marinnek? Szóval Roky nyivákolt, valami baja van, így Tréner átszalad Jackhez, de hiába kopogtat, nem nyit ajtót senki, amikor egy csiszológép hangját hallja meg a közelben. Jack farmerban, ujjatlan polóban szerszámos övvel a derekán valamit alkot a kertben, és Marinnek igencsak tetszik a látvány.

Megyünk az éjszakába, barátaink kicsípve, eltökélt szándékuk egy hatalmasat bulizni, s Samnek sem ártana, ha beújítana egy hölgyikét, talán sikerülne túllépnie Andyn. A soul-huntingos meló is parkolópályára téve, ma party lesz! A terv megvan, a megvalósítás már kevésbé, hőseink hármasban ücsörögnek 1-1 korsó sör mellett, és nyálcsorgatva figyelik a mellettük elvonuló csajokat. Sock azonban nem sokáig bírja a tétlenséget, berak egy tipikus egynyári slágert a lejátszóba, s láss csodát, hirtelen le sem tudja vakarni magáról a csajokat. Így kell ezt csinálni. Szerencsére figyel haverjaira is, így a következő pillanatban egy lánybúcsúztató tagjaival folytatódik a közös ivászat. Samet lesmárolja az egyik – vadidegen – csaj, Taylor, telszámcsere, talán lesz a dologból valami. Bármennyit is ittak a fiúk, az asztalon való táncolás egyiküknek sem bejövős, szóval a lányok gyorsan lekopnak, hőseink ismét egyedül iszogatnak, csupán a tucat üres koktélos pohár emlékeztet arra, hogy megvolt az esély. De elszúrták. Főcím.

Másnap WB-ben előkerül az aktuális weapon is, ami a régmúlt időkből, a technika hajnaláról való szalagos kazetta, a Szerelem, golyók és aszfalt című film zenéje. Egy filmet is csak akkor néznék meg ilyen címmel, ha fizetnének érte. A rajta levő „Radar Love” c. szám lesz a kulcs, Sam IK-ja során ugyanis ezt hallja mindenhol. Sock közben pedzegeti, hogy mi is lesz az előző nap felszedett Taylorral (tulajdonképpen Sam a kisujját sem mozdította, a csaj mászott rá). Meg kéne hallgatni a kazettát, a de WB ezúttal csődöt mond, semelyik ott árult termék nem játssza le. Ám megjelenik Andy, a nap hőse, kiderül, hogy a szüleinek van egy ilyen lejátszója, Sam pedig nyugodtan használhatja. A beszélgetés kellős közepén megcsörren a telefon, Taylor az, kínos pillanatok, felesleges magyarázkodás, Andy meglepően lazán veszi, hogy barájta/munkatársa becsajozott.

A lányok valami hatalmas partira készülődnek, ott van szinte mindenki, sőt Marina meglepődésére Jenny is a meghívottak között van. Nem lehet eldönteni, hogy örül-e a dolognak vagy sem. Alice, a szőkeség, aki az előző részben folyton attól parázott, hogy terhes, végre fellélegezhet. Örömködik egy sort arról, hogy megjött neki, ezen meg Bette és Tina akad egy kicsit ki. Bette ismét nem megy bulizni, munkaügyek szólítják el, de Tina végre túljutott a mély depresszión, és majd kibulizza magát a párja helyett is. Az epizód címe is hamarosan értelmet nyer, mert amíg a lányok autókáznak a parti színhelyére visszaemlékeznek, hogy ki hogyan élte meg azt az érzést, hogy a saját neméhez vonzódik.

Elsőként Alice teszi meg, nála egy főiskolás zenekari meghallgatáson pattant el a heteróság húrja. A lány aki megbabonázta jelentkezett basszusgitárosnak, majd a szőkeség (aki akkor még barna volt) egyből rákattant a csajra, és a koncerteken, a színpadon sem kímélték egymást. Dana is megnyílik, hozzá képest szokatlanul bőven beszél a dologról. Neki egy tenisztáborban történt meg az első ilyen élménye, a nő később híres teniszező lett, ezért a kilétét örök homály fedi. A történet nem túl hosszú, és nem is nagyon romantikus, hamar véget ért a tábori románc.

Serény kis dílerek szorgoskodnak, adagolják, méricskélik a cuccot egy sötét szobában, mint a kismanók, közben odakint hemzsegnek a kommandósok. Akció lesz, ami jót tesz ennek a sorozatnak, hiszen az akció ólcsó, de vizuálisan mégis kielégítőbb, mint a rebiszes felvételek a Kékfényben. Be is hatolnak, le is nyomják a földre az összes pupákot. Amikor minden tiszta, Miller és a kábszeres nyomozó csajszi is fölvonul körbenézni. Eszem megáll, hogy a rendező megcsinál egy ilyen kommandós akciót, többé-kevésbé hitelesen, aztán meg elköveti azt a piti hibát, hogy a nyomozócsajszi nem gumikesztyűben fogdossa drogot, hanem puszta kézzel. Aztán gondolom, az lesz, mint a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című alapműben, hogy 'főfelügyelő úr, mindenhol az ön ujjnyomát találtuk'. A lényeg, hogy Millerék persze nem az afgán hernyót találták meg, hanem valami piti, jelentéktelen dílerek rejtekhelyét.

David és Mikey a kajáldából jönnek ki és doki egy álmát meséli el, amivel Mikeyt próbálja rávenni arra, hogy végre döntsön, oda költözik-e vagy sem. Martin Luther Kingnek is volt egy álma, bár nem az, hogy egy pasi hozzáköltözzön, viszont hatásos volt annak idején, így ez Davidnek is bejöhet. Mikey megígéri, hogy hamarosan válaszol, de egyelőre kéreti magát, mint egy szűzlány. Linds némi bevezető után elmondja Melnek, hogy szeretne otthon maradni Gussal a szülési szabadság után is. Mel nem veti el az ötletet, de fél, hogy a pénz kiesést megéreznék. Linds pénzforrásként Briant nevezi meg, de Mel nagyon dühös, mert Brian a döntésével megfosztotta őt a szülőségtől, így jobbnak látja, ha inkább bemegy a házba és nem folytatják ezt a témát.

Justin mutogatósat játszik, megmutatja Daphnenak töviről-hegyire Brian lakását, amikor teljesen pucéran megjelenik a tulaj. Nagyon göndörnek rendesen le is esik az álla. Brian akkor kelt és nem érti, hogy ilyen korán mit keresnek a tinik a lakásában. Justin felvilágosítja, hogy nincs korán, dél múlt. Brian öltözésbe kezd, mert találkozója van, ami alatt Duphne emlékezteti Justint, hogy haza kéne mennie ma. Valakinek születésnapja van, hisz lufikat látott a postaládán. A húga (Molly) szülinapját felejtette el majdnem a kis szöszi fiú. Brian indulni készül, Justin lelkére köti, hogy ha elmegy, kapcsolja be a riasztót és búcsúzóul megpuszilja Duph-t, amitől a tinilány teljesen oda lesz.

A Winchester saga-n kívül felidézni valónk egyelőre nincs, úgyhogy csapjunk is egyből a lovak közé. Pálmafás tengerparton vagyunk, illetve nem is, ez csak egy jól sikerült poszter, mint amilyen régen volt őszi tájjal a szobánk falán, a tenger morajlásának hitt hang pedig egy felszálló repülőgép turbinájából jön. Szóval tehát újra: egy repülőtéri váróban üldögélünk egy kissé frusztrált muki társaságában. Mint kiderül, barátunk rohadtul fél a repüléstől és ezen sem az arcára lötybölt hidegvíz, sem az utastárs „autóval utazva sokkal nagyobb esélye van meghalni” típusú statisztikái nem segítenek. És mielőtt számolni kezdenénk hogy valóban 20 000 az 1-hez az esélye a gép lezuhanásának, hirtelen valami fekete füstizé a szellőzőpanelen keresztül feltűnik, majd a félős fickó szemén keresztül eltűnik.

Na ettől megnyugszik végre a fickó, a gépbe legalábbis már halál magabiztosan lép be, az előbbi pániknak már semmi nyoma. A kedves légiutas-kísérőnek, Amandának is feltűnik, hogy valami nem teljesen stimmel a fickóval, legalábbis a szeme természetellenesen fekete. De Amandának nincs ideje paranormális jelenségekkel foglalkozni, így a gyanús alak kényelmesen elfoglalhatja helyét. Már vagy 40 perce repülnek, mikor a feketeszemű eltol egy szar poént (idefent repül az idő), majd testmozgásra hivatkozva átverekszi magát a soron, odasétál a hátsó vészkijárathoz és egy fiatal srác „maga meg mi a nyavaját csinál” felkiáltása közepette elfeketíti a szemét és egy laza mozdulattal kinyitja az ajtót. Muki kirepül, repülő ezerrel zuhanni kezd. Fura, hogy az OTP reklámban mindez olyan simán megy.