Dexter kétségek közt ébred, sőt, aludni sem tud, egyre csak a plafont bámulja: hová lett a régi, magabiztos, rendezett Dexter? Mintha széthullott volna belülről, épp amikor a legnagyobb veszélyben van, hiszen az összes tévé és rádió őróla harsog, és mint Masukától megtudja, Bay Harbour Butcher néven emlegetik, de még ezzel is csak bosszantják, hiszen nem valami kreatív. (Egy kedves kommentező majd kérem, írja meg: a szinkronban mire ferdítették?) Ráadásul Kicsi Chino is kísért, holtan találják ugyanis Evát, a múlt heti hulla édesanyját, aki Dexternek könyörgött Kicsi Chino haláláért – ha Dexter rendesen végezte volna a munkáját, az asszony még mindig élne.
Dexter ezúttal igazán elszánja magát, hogy végez a hústoronnyal, és hazafelé hajtva épp próbálja belelovallni magát a dologba, amikor észreveszi, hogy követik. Rögtön Kicsi Chinóra gondol, behajt egy mellékutcába, fékez és kiugrik; de csak Doakes az. A golyófejű őrmester szerencsésnek mondhatja magát, hogy Dexter nem veri be a fejét egy nagyobbfajta zseblámpával: Rajta, tedd meg! – Ezen a környéken, őrmester? Tele van őrültekkel, feleli Dexter.
Közben más szálakon is folynak az események. Egyrészt ott van Debra, aki az edzőteremben megismerkedik egy jóképű fickóval, ám felrémlenek előtte az emlékek Rudyról, szóval gyorsan le is lép haza Dexterhez, hiszen még mindig nála lakik. A kedves bratyó pedig egyre feszültebb emiatt: Te figyelj, Deb, elfogytak a poharak, hogy üvegből iszol? – Igen, a tiszták elfogytak. – Nem ölöm meg a húgom, nem ölöm meg a húgom …, hajtogatja nagy önuralommal Dexter. Meg persze Rita is kavar, Paul temetését intézi, Dexter viszont nem érti, miért van erre szükség, hiszen a börtön állami pénzen eltemetné. Rita úgy néz rá, mintha ufót látna: Paul a gyerekeim apja volt, közli, Dexter viszont nem látja az összefüggést.
Pasquale hadnagy továbbra is balhézik a vőlegénye ügyei miatt, amit csak azért írtak bele a sorozatba, hogy LaGuertának is adjanak valami feladatot, ha már rendes szerepet nem tudtak írni neki erre az évadra. A gülüszemű ennek megfelelően nagyon segítőkész: főnökasszony, magára most úgysincs itt szükség, hajtson haza, rendezze a pasiját. De amikor meglátja a nő telefonszámláját, hogy tudniillik irdatlan összeget költ a vőlegényével való mobilordibálásra a kapitányság költségvetéséből, akkor azért megemlíti, hogy ezzel esetleg megütheti a bokáját. De persze ő nem szólna, a világért sem; legyünk jó barátnők! Okos ember ilyenkor menekül.
Az FBI-tól közben megjön Frank Lundy sztárügynök, tucatnyi megoldhatatlannak tűnő gyilkosság megoldója, igazi sorozatgyilkos-specialista, és Dexter kissé aggódva méregeti, hogy vajon mennyire alkalmas a fickó. Hát annyira, hogy egy-két odavetett mondatától Dextert kirázza a hideg, banyek, ez tényleg tudja a dolgát, ráadásul a faszi még képekkel is illusztrálja az előadását, az egyiken a megboldogult Rudyval, aki egyszer csak megelevenedik, és odafordul Dexterhez: Hiányzom, öcskös?
Dexter pánikszerűen menekül, és beszerez egy kábítólövedékes pisztolyt, meg egy hasonló célú dárdát, aztán Kicsi Chino nyomába ered, hátha attól megnyugszik. Csakhogy nyílt utcán odaugrani elé nem valami jó ötlet, Kicsi Chino ugyanis már várt Dexterre, és ott vannak a haverok is: rávetik magukat, még mielőtt meghúzná a ravaszt. Különben is mit gondolt, hogy rángatja majd odébb ezt a mamlaszt az utca közepéről? Szóval Dexter ismét menekül, de immár tényleg, és a csatornában bújik meg, onnan figyel kifelé: Jesszusom, mi a franc van velem?!
Doakes közben tesz egy kísérletet, hogy Lundy bevegye a csapatba, csakhogy a sztárügynök szerint rossz ötlet két dudás egy csárdában, szóval udvariasan, de azért határozottan elutasítja. Mihez számíthat akkor Debra, aki azzal nyit, hogy felrúgja Lundy táskáját, amiben kiömlik a tea, aztán meg seggfejnek nevezi ordítva az iroda közepén? Nyakam rá, hogy a csapat oszlopos tagja lesz…
Pedig a csaj nem csupán ezt bassza el: amikor Angellel végigjárják Eva lakhelyének környékét, mindenki az orrukra csapja az ajtót, egy kis mexikói srác meg összemázolja festékkel a kocsijukat – erre Debra bekattan, üldözőbe veszi és elkapja a kissrácot, aki nem lehet idősebb tizennégynél, és pisztolyt szegez a torkához. A srác rögtön behugyozik – komolyan –, mégis Angelnek kell leállítania Debrát. De a kölyök legalább köpött, és az infók segítségével lecsukhatják Kicsi Chino bandájának nagy részét. Szóval végül is meglett a dolog eredménye, de Angel azért aggódik.
Dexter közben holtfáradtan, csatornabüdösen hazatér, Rita meg már ott várja a lakása előtt: micsináltál, holvoltál, kerestelek az őrsön is, egy órád van, bazdmeg, hogy magadra kapj valami ruhát, mert mindjárt lesz a temetés! Dexter továbbra sem érti a felhajtást Paul miatt, de azért átöltözik és elmegy a temetésre, ahol a papon kívül csak ők négyen vesznek részt, meg persze Rudy, látomás formájában, kb. mint Six a BSG-ben: Hé, hiszen megöltelek!, mordul rá Dexter. – Nem, csak elvetted az éltemet, öcskös. – Akkor mit tegyek? – Mondjuk gyászolhatnál, mint minden ember. – Nem vagyok ember, bátyó. – Hát, a jelek szerint mégis…
Dexter jobb híján ismét vadászatra indul, kitalálva Kicsi Chino következő lépését, hogy a kölyköt akarja elkapni, aki felnyomta a bandáját. Szóval Dexter követi a srácot, és valóban felbukkan Kicsi Chino. Dexter ezúttal nagyon felkészült, alaposan körbetekeri, aztán szokás szerint vérmintát vesz trófeának, majd jöhet a trancsír – és tényleg, ezúttal minden simán alakul. A hullát pedig a Golf-áramlatba dobja, ami majd jó messzire viszi, az Atlanti-óceán elvégre elég nagy hely. Rita hívja közben: Találkoznunk kell. – Ok, csak ki kell hajítanom valakit, ráér?
Ritánál a kérdés: „Hogy kerül a cipő az asztalra?” Paul cipője, közli Rita, ám Dexter még mindig nem érti. Rita persze beszámol: Paul szerint leütötted, elcipelted és belőtted. Így történt, Dexter? Dexter tudja, hogy itt csak egy válasz van: Igen. Hirtelen történt, feldühödtem, és csak titeket akartalak védeni. – Oké. És honnan volt a heroin? – Elloptam a kapitányság bizonyítékai közül. – Aha… tehát előre tervezetten dühödtél fel akkor? Különben miért loptál volna előre? És honnan tudtad, hogyan kell fölmelegíteni? És hogy mennyi kell egy akkora embernek, mint Paul? Dexter, figyelj, és ha számítok neked valamit is, akkor az igazat válaszolod: drogfüggő vagy?
Dexter pedig mit válaszolhatna mást, mint azt, hogy függő, még ha sejtjük is, hogy ő inkább a gyilkolásra gondol. Rita pedig, az elszánt kis naiva, a nyakába borul, és azt mondja, ez az első lépés, Dexter, a beismerés, és helyesen tetted – elvonóra fogsz járni, rendben? Dexter nagyot sóhajt, de hit tehetne mást? És hogy még két szálat is gyorsan elvarrjunk, bejelenti Debrának, hogy nem is gondolta komolyan, hogy lassan költözhetne, sőt, maradjon, ameddig akar, a kikötőben pedig a vízbe dobja a kulcstartónak használt Barbie-fejet, a Rudytól maradt „ajándékot”. Rudy még felmerül a vízből, és elkapja Dexter karját, hősünk azonban azt mondja neki: „Nyugodj békében.” – és elereszti. Vajon a Rudy-kérdés ennyivel tényleg le lesz zárva?
Facebook kommentek