Egy napfényes kedd délutánon a kilesett csók miatt bepöccent Bree egy rövid és hülye picsában végződő veszekedés végén pofonvágja Edie Brittet. Már ez sem igazán úrinőhöz méltó viselkedés, az meg végképp nem, hogy aztán meg bemószerolja Edie-t az ügyfeleinél, és kéjes örömmel konstatálja, hogy azok azonnal új ingatlanos után néznek. Bosszúja persze nem kerüli el a csókpartnert sem. Orson hiába próbálja kimagyarázni magát, Láttamamitláttam Bree beadja a válókeresetet, azonnali intézkedésként pedig megtiltja Orsonnak, hogy találkozzon Benjaminnal.

Ez, és a "te nemhogy az apja, de tulajdonképp a rokona se vagy Benjinek" beszólás bepöccenti Orsont. Abba lassan beletörődni látszik, hogy a gázolásos sztorival elbukta a nőjét, a sok hónapos falazással kiérdemelt apai jogairól viszont nem hajlandó lemondani, és az egész sztorit - Danielle-estől, Austinostól, álterhességestől - leírja részletesen az ügyvédjének. Mielőtt azonban a kétségkívül érdekes iromány az ügyvédnél landolna, egy véletlen folytán Edie kezébe jut. Aki persze azonnal rokonlátogatásra indul Breehez.

Persze nem plüssálatot visz az unoka-unokaöccsének, hanem hamarjában lenagyizza Breet és felhívja a figyelmét, hogy ha nem akarja, hogy ezentúl más is így hívja, akkor lesz szíves úgy ugrálni, ahogy ő fütyül. Mellékbüntetésként pedig annyiszor megörvendeztetni egy nagy adag maffinnal, ahányszor csak kívánja. Bree köpni nyelni nem tud. Aztán a megszégyenüléstől való félelmében olyan dolgot tesz, ami nem divat a Lila akác közben: bevallja az igazat a barátainak. (Úgy tűnik, az ő aljas kis vevőelriasztó húzását azért elhallgatja, de hát nem lehet egyből teljesen megjavulni.) A csajokat megbotránkoztatja Edie zsarolási kísérlete, és mint az isiben, klikkbe tömörülve átvonulnak és testületileg kiközösítik a szőke kavarógépet. Edie miután se a bocsánatkérése, se a magyarázkodása nem talál nyitott fülekre bizonytalan időre elköltözik az utcából.

Susanékhoz Mike anyja, Adele érkezik látogatóba. Adele tipikus déli: északi támadásnak hívja a pogárháborút, tökéletesen házias, elképesztően gyakorlatias, közepesen földhözragadt, viszont túláradóan kedves és ami a szívén, az a száján. És a szívén az van, hogy amit Susan jelenleg háziasszonyként produkál, az nem elegendő az ő kis Michaeljának. Érkezésekor egyből meg is ajándékozza Susant "a nő legyen szakács a konyhában, takarító a nappaliban és céda az ágyban" családi mondással és egy lexikonméretű családi receptes könyvvel.

Elejtett félmondataiból aztán kiderül, hogy a kis Michael és a mama közt kifejezetten bensőséges a kapcsolat. Adele nemcsak arról tud, hogy a Delfino család feleségidoljának hármas ismérvéből Susan csak egyben jeleskedik, hanem az anyagi gondjaikról, sőt arról is, hogy Susan pucéran alszik és úgy horkol, mint egy csapat bőröndbezárt bulldog. A mamának természetesen számtalan praktikus ötlete van mindezen problémák megoldására. Susan egyre nehezebben viseli az állandó kioktatást, és utálja, hogy Mike nem védi meg, Michael szerint viszont a mama csak jót akar. Aztán azon a ponton, amikor Adele felveti, hogy marad a bébi megszületéséig és segít kiglancolni a házat - például lemosni a falakat - Susan egy fake magzatvízelfolyással nyilvánít véleményt.

Mike másnap rászánja magát, hogy beszél Adele-lel. Tudod mama, néha túl őszinte vagy az emberekkel - kezdi. Áááá, nyög fel Susan a háttérben. Oké, értem, mindjárt a lényegre térek - szól hátra Mike. Szóval tudom, hogy jót akarsz, de ...áááááááá, szakítja félbe ismét Susan. Jól van már! Mama, amikor Susannel beszélsz - tér a lényegre Mike, de a következő ááááá-nál kiderül, hogy Susan ezúttal nem játszik, de azt mindenképp kivárná még a szüléssel, míg Mike kiosztja a mamát. Mike rákapcsol. Ledarálja, hogy mama, ne kritizáld Susan, mert a feleségem és szeretem, aztán jön a mama, aki bocsánatot kér, meg sajnálja, ha megbántotta Susant, mert nem akarta, na és akkor végre futás a kórház. Igazi hepiend: a megszülető babának már együtt örül a kis család.

Scavoék problémás gyerek és diszfunkcionális család témában fogalmazzák újra a tyúk-tojás problémát. Lynette szerint természetesen a problémás gyerek volt előbb, és a megoldás egyszerű: Dr. Dolan mondja meg Kaylának, hogy ne legyen ennyire gonosz. Dr. Dolan azonban ehelyett feladatokat ad, méghozzá neki. Egyrészt gondolkozzon el azon, hogy szereti-e a kiscsajt, másrészt a kötődő nevelés metódusnak megfelelően töltsenek el minél több időt kettesben, mert szerinte Kayla csak egy szereterevágyó, csak épp nagyon mérges kislány. Hááát, mi kicsit kételkedünk ebben, Tom viszont bőszen bólogat, Lynette meg a családi béke kedvéért másnapra csajos délutánt szervez a kis Damien-klónnal.

Kayla persze hamar rájön, hogy mi van a hirtelen jött közös program hátterében, és pofátlanul kihasználja a helyzetet. Követelődzik, zsarol (ezzel azért lássuk be, nem tesz mást, csak amit mindneki más a Lila a kác közben), aminek Lynette egy ideig enged is. Aztán a "simán rávettem a hülye Prestont, hogy leugorjon a tetőről, képzeld mire veszem rá a kis Pennyt, ha nem az lesz, amit én akarok" fenyegetésre elszakad nála a cérna, és lekever egyet az undok kis békának. Kayla csak néz döbbenten, a vásárlótársak szintén, Lynette meg sajnálkozik és bánja, de már eb gondolat ugye.

Otthon beszámol a történtekről. Tom kiakad. Szerinte bármit is mondott Kayla, nem lett volna szabad megütni, mert csak egy kislány, egy nagyon ijedt kislány. A nem lett volna szabad megütniben kétségkívül igaza van, de közben a nagyon ijedt kislány stikában épp Dr. Dolannek mószerolja Lynette-et telefonon, hogy rendszeresen veri, és a segítségét kéri azzal, hogy nem érzi magát biztonságban mellette. Ebből még nagy gáz lesz.

Az tippelt jól, aki Ellie fiókjában kábítószernek nézte múltkor a titokzatos zacsikat. De Soliséknak erről egyelőre fogalmuk sincs, így felhőtlenül évezik, hogy Ellie nemcsak fizet a szobáért, de például tök önként sétálni viszi Carlost és még az ágakat is képes félrefogni az arca elől, miközben az, aki erre nem hajlandó nyugodtan manikűrözhet otthon. Egyszóval béke van és nyugalom. Amíg Gaby véletlenül nem talál öt divathét teljes személyzetének elegendő kokainadagot Ellie ágya alatt.

Tanácskoznak, mi legyen. Végül Carlos próbaideje erősebb érvnek bizonyul Ellie jófejségénél. A rendőrségen aztán legnagyobb meglepetésükre kiderül, hogy az egyik még tetkós ügyfélnek hitt csávó valójában nyomozó, és a család együttműködését kéri, mivel Ellie baszállítójára vadásznak igazándiból. Gaby tétovázik, majd kiböki, hogy Ellie majdnem barát, nehéz csak úgy állampolgári kötelességből átvágni. A hatóság ezt végül Carlos próbaidejének eltörlésével próbálja könnyebbé tenni. Solisék másnap debütálnak átverésből. Carlos szerint az a nyitja a dolognak, hogy nem barátként, hanem drogdílerként kell Ellie-re gondolniuk. Igenám, csak ezt egyáltalán nem könnyű kivitelezni, miközben a drogdíler anyák napjára virágot hoz az embernek azzal, hogy "Gaby, jobb vagy hozzám, mint az anyám volt".

Katherine-éknél a megkerült apa már iskolai rendezvényen szeretne a lánya mellett feszíteni, aki ráadásul határozott nemet mond az anyja elköltözési tervére, és közli, hogy Wayne-nel fog maradni. A nagy apa-lánya összeborulásba Katherine rondít bele azzal, hogy Wayne képébe vágja: Dylan nem az ő lánya. Az állítólag megváltozott pasitól csak azért nem kap egy hatalmasat ezért, mert előrelátóan a nyílt utcán tesz vallomást. Wayne rendőrtől elvárható gyorsasággal DNS-t vizsgáltat, majd az eredménytől teljesen összetörve kiborulva nosztalgiázik a kis Dylanről maradt videóit nézve. A következő randin elmondaná a lánynak is az igazságot, de hirtelen elhűlten konstatálja, hogy az ötéves Dylan karján éktelenkedő nagy heg hiányzik a 16 éves Dylan kezéről. Nem érti. Ahogy mi sem. Oké, nem az ő lánya, de úgy tűnik, hogy még csak az sem, akit kiskorában annak hitt. Akkor viszont ki a fene?