Donnal kezdünk, aki ezúttal az irodából hívja fel Betty orvosát. A fickó előbb nyavalyog, hogy neki este alkalmasabb volna, de végül csak beadja a derekát, és szembeköpve saját esküjét, mindent kitálal az asszonyról. Legalábbis mindazt, amit eddig megtudott, mert úgy véli, lesznek még itt komolyabb dolgok is. Sterling is durván indítja a napot. A pohár tejet némi vodkával ízesíti, miközben az asszonnyal telefonozik. Kiderül, hogy a neje és a gyerek vidékre utaznak a hétvégére, úgyhogy nyilván lesz idő a vöröskére, de sokáig nem örülhet, mert jön Cooper, és jelzi, hamarosan vendégek érkeznek majd a Nixon-projekt kapcsán. Cooper továbbra is ragaszkodik a kampány-melóhoz, és elmenőben még figyelmezteti a partnert, nem kéne annyit dohányozni.

Lassacskán az egész irodában beindul az élet. Úgy látszik, ez ilyen különleges hely, ahol a górék már a hangyáknál is előbb bent vannak. Érkeznek a mindig egymást heccelő vidám fiúk, az örök névtelenségbe burkolózó titkárnők, na meg a mindig csinos Joan. Utóbbira máris rárepül a szokatlanul derűs, fütyörésző Sterling. Közli a jó híreket, Mona és Margaret elutaznak, így övék a hétvége. Joan viszont másképp gondolja, inkább elmegy kirándulni a barátnőjével. Nem igazán tetszik neki a szobaszerelem, utazni vágyik, s a főnök végül be is ígér egy hétvégét Puerto Ricóban. Csak nem most, talán majd néhány hét múlva. A csalódott Sterling megy is tovább, egyenesen Donhoz, hogy töltsék együtt az estét. A kreatív is lerázná, de egy italban csak kiegyeznek végül. Kis színesként belerondít a beszélgetésbe Pete is, de nekik nem okoz gondot a verbális alázás, így a kiscsávó inkább kedvenc titkárnőjénél folytatja a jópofit. Sőt, még azt is felajánlja, hogy ha kell, segítőszándékkal belenéz majd Peggy rúzsos munkáiba. Nyilván önszántából ilyen előzékeny és segítőkész, mint mindig.

A nagymenők már egy bárnak iszogatnak, Sterling egyfolytában sztorizik, egészen addig, míg a pult túloldalán meg nem pillant két gyönyörű nőt. A fiatalos izzást kutatva maga is izzana már, de ezúttal az éhség győzedelmeskedik, szépen meghívatja magát Donhoz vacsorára. Ha már Betty úgyis főz, ugyebár. Az asszony persze nincs elragadtatva az ötlettől, talán a kaja sem lesz elég, de hát nincs mit tenni, ha Roger jönni akar, hát jön is. Így, míg a férfiak jóízűen falatozzák az ínycsiklandó sültet, addig Betty savanyú képpel tolja magába a fagyasztott zöldséget. Azt mondja nem gond, néha fogyózik, régen úgyis kövér volt. Innen egy pillanata eljutnak a gyerekkori éjszakai úszásokhoz, s Don véletlenül elejti, hogy ő bizony a bányatóban úszott régen. Néznek is rá kérdőn, hisz nem igen szokott magáról beszélni, általában csak annyit, hogy farmon nőtt fel, de most meleg a pite, úgyhogy el is megy még piáért. Egyre jobb a hangulat, ürülnek a poharak, fogy a cigi, Sterling pedig egyre kanosabb, szerintem már az édeshármas is megfordul a fejében. Don furcsállja is, mire ez a nagy barátság, mert Betty és Roger egyre többet bókolnak egymásnak, nem lesz ennek jó vége. Mondom én, Sterling nem sokat szarozik, amint Don kimegy a pótpiáért, a főnök rá is repül az asszonyra, keményen nyomul, és finoman még tapogatózik is, de a válasz egyértelmű nem. A visszatérő Don tekintetén látszik, abszolút képben van. Roger végül lelép, és viszi a maradék piát is. A ház ura indul is, hogy kérdőre vonja az asszonykát, de végül leáll, még mielőtt igazán elfajulna a veszekedés. Ma már biztos nem lesz jóéjt-kamaty.

Reggel a vidám fiúk egészen az asztaláig kísérik Pete-t. A srác nem volt velük piálni előző este, mert az apósékkal dáridózott a Four Seasons-ben. Ott volt a polgármester, meg Norman Mailer is. Pipás Paul be is nyögi, hogy Meztelenek és holtak, de kétlem, hogy a kisköcsög értené. Amúgy is a csipszésszósz tálkával van elfoglalva, amiből kettőt kaptak a lagzira, és az egyiket most visszavinné. Ezen röhögnek egy sort a többiek, de már váltunk is a még mindig meglehetősen bosszús Donra. Érkezik rögvest Sterling is, hozta vissza a kölcsön piát, na meg bocsánatot is akar kérni. Don persze nem könnyíti meg a dolgot, adja a hülyét, erre Roger bevallja, ha az ember neve már kint van egy nagy épületen, hajlamos elveszíteni az érzékét, mihez van joga, és mihez nincs. Asszem ebben van valami. Végül persze szent a béke, de azért a kreatív arcára kiül a mészteajókurvaanyádba nézés. Pete közben megpróbálja visszaváltani a csipszesszarját, de nem igazán sikerül, illetve végül mégis, de nem kap zsét, csak utalványt. Közben összefut egy régi haverjával, aki után bomlanak a nők, így az eladó csaj is. A kisköcsög rosszul érzi magát attól, hogy vele senki sem kedves, megpróbál hát ő is udvarolni a csajnak, de miután felsül, közli, hogy a jóképű haverjának amúgy trippere van. Fair gyerek ez, mondtam én már a kezdetektől. Végül egy vadászpuskát vásárol az utalvány segítségével, és odabent büszkén mutogatja a vidám fiúknak. Nyilván ettől végre feláll majd neki, vagy ilyesmi, mert nagyon jó érzékkel a saját kollégáit veszi célba, s közben egyfolytában röhög. Aztán jön az egyre szimpatikusabb titkárnője, aki hányni tudna tőle, és elküldi melózni.

Meeting van, Sterling tart fejtágítást a Nixon-ügy kapcsán. Holnap jönnek Nixon sameszai, és készülni kéne, de valójában még azt sem tudják, ki lesz az ellenfél. Bár Cooper biztosra veszi, hogy Kennedy ellen kell majd küzdeniük. Ezen röhögnek is egy sort, nem tartják komoly ellenfélnek a katolikus fiút, hisz még kalapot sem visel. Pedig ezúttal hallgatniuk kéne Pete-re. Ő ugyanis azt mondja, Elvis sem visel kalapot, mégis nagy király, és nekik ezzel a jelenséggel kell megküzdeniük majd, de lekussolják. Mire Don hazaér, Betty majdnem elkészül az újabb marhasülttel, de a hangulat továbbra is fagyos. A fickó még azt is szóvá teszi, hogy túl sok a hús, mintha az asszony több vacsoravendéget várna. Pete sincs sokkal jobb hangulatban, őt a fegyver miatt osztja a ház úrnője. Letty néni ajándéka hirtelen játékszerré változott. A srác fejéből ítélve azon sem csodálkoznék, ha most azonnal lemészárolná az asszonyt, meg mondjuk a szomszédokat is, de ez még mindig nem az a sorozat. Ennek megfelelően máris újra reggel van, mindenki él, hurrá. A liftre várakozó Draper megpillantja a fegyverrel sétálgató Campbellt. Úgy tűnik, ez az ajándék is megy a visszaváltóba. Don beszáll a liftbe, elővesz egy köteg pénzt, és megkérdi a liftkezelőt, hogy kérhetne-e tőle egy szívességet. Na, erre kíváncsi leszek.

Peggy úgy döntött, él a lehetőséggel, és megmutatja a privát melót Pete-nek. A srác teljesen összetörve ül a kanapéján, mellette még mindig ott a fegyver. Ahhoz képest, mennyire vontatottan indul a párbeszéd, pillanatokon belül a sorozat legzseniálisabb jeleneteinek egyikévé válik. Pete váratlanul előadja, hogy ő másra sem vágyik, mint hogy nomád életmódot éljen, eljárjon vadászni, hazacipelje a hátán a zsákmányt, megnyúzza, majd az asztalra dobja, hogy a nője elkészíthesse és elé tehesse tányéron. Hűha. Peggy csak annyit tud mondani a monológ végére, hogy csodás lenne szerinte is. Láthatóan felizgultak mind a ketten, nagyon durva. Kifelé menet Peggy azt se tudja, mit csináljon, még a térdei is remegnek. Végül aztán kajába folytja a hirtelen jött szenvedélyt. Egyre többet eszik amúgy, nem tudom, feltűnt-e?! Betty is megint a kaja miatt pörög, ezúttal a bevásárlóközpontban. Egyszer csak szembe jön Helen, és egy rövid, semmitmondó udvariaskodást követően szóba kerül a levágott hajtincs, s hogy Glen még csak kilenc éves. Szerintem is beteg dolog ez, de Betty kikéri magának a vádaskodást, és amolyan nőiesen meglegyinti Helent. Nyilván nem a pofon volt a lényeg, de presztízsértékű, hogy mindenki láthatta. Továbbra is kajánál maradva: Don és Sterling jóízűen ebédelnek, a mai menü kagyló. Drapernek különösen jólesik, így eléri, hogy rendeljenek még egy kört. Meg még egy kevéske piát is. Így készülnek a republikánus párti megbeszélésre. Roger amúgy meg is jegyzi, hogy eddig mértéktartó embernek ismerte Dont, de az csak vigyorog. Szóval még több kagyló, még több ital, s a végére még néhány sajtos süti.

Betty már otthon van, ráadásul már ő is piázik, pedig még csak dél van. Csöngetnek, átjött az állapotos barátnő, visszahozta a gyerek ruháit. Persze a ruha nem is a Draper-gyereké, csak ürügy, hogy kiderüljön miért volt a pofon. Ne feledjük, ez itt a született feleségek különkiadás, mindenki tud minden pletykát. Tökéletesen érdektelen szenvelgés következik, amiből csak az derül ki, mindegy miért, de a nő megérdemelte a pofont, mert csak. Ugorjunk hát vissza a reklámosok világába, ott most sokkal érdekesebb történések vannak. Sterling és Draper végeztek ugyanis a kajával, most meg rohannak vissza az irodába, mert már ott vannak Nixon emberei. Csakhogy. A feka liftes srác bűnbánó arccal közli, hogy elromlott a lift, és nem tudja, mikor lesz kész. Nincs más hátra, marad a lépcsőzés. Nem lesz könnyű, 23 emelet van hátra, viszont túl vannak egy rakás kagylón. Ennek megfelelően kurva lassan és zihálva haladnak csak, főleg Roger van kipurcanva. Az utolsó három emelet már kínkeserves, Sterling le is marad. S bár Don is késve, köhécselve és fáradtan érkezik, de így legalább már a legmegfelelőbb nézőpontból szemlélheti, amint a totál kifacsart Sterling kirókázza a komplett ebédet, éppen a Nixon-fiúk lába elé. Ügyfél balra el, Don pedig még ott marad kicsit a főnökkel. Összenéznek, és nyilvánvaló, Sterling is tudja. Ilyen lehet a bosszú, hidegen tálalva.