Békés amerikai kertváros, pont olyan, mint az összes többi, csupa orvos, ügyvéd, üzletember, füvet árusító anyuci, valami azonban mégse stimmel. Igen, tűzoltóautó vinnyogása szakítja meg a néma csendet, egy házból ugyanis sűrű füst száll fölfelé, biztos egy-két jólnevelt kisgyermek próbált ily módon megszabadulni a matekkönyvétől. Gyors ajtóbetörés, körülnézés, szerencsére nincs komoly baj, valaki csak szétszolizott pulykát készült sütni magának, az keltette a nagy zűrzavart. Viszont ha már bent vagyunk a házban, nézzünk egy kicsit körül, bútorok mindenfelé feldöntve, padló közepén egy vérfolt, ezek szerint a madarat a lakásban sikerült levágni is? No, majd a jó öreg Gibbs ügynök kideríti.

De előtte Starbucks, ahol komoly vendég van jelen, Thom E. Gemcity, aki írói válságba került, biztos rájött, hogy mostanában csak terroristás ügyeken dolgoznak, így pedig nyilván nem elég érdekesek L. J. Tibbs, Tommy és Lisa ügynökök történetei a kiadónak. A pincér, bizonyos Landon, jóarc, miután felismeri a könyv hátuljáról az írót még segíteni is próbál,  (McGee meg amatőr, még Stephen King is a biztosítási ügynöke fényképét tette a Bachman-könyvek hátlapjára). Még szerencse, hogy McGeenek nem kell sokáig szenvednie, jön is a hívás a vidéki vérfoltról,  és azt is megtudjuk, miért volt olyan érdekes az írói válság: a házikó tulajdonosa ugyanis azon kívül, hogy egy tengerésztiszt, nagy könyvmoly is, szobája tele van a tollforgatás mesterségét űző személyek plakátjaival. Hej, ha ezek véletlenül összetalálkoznának McGeevel, a kis Timmy megmutathatná neki még az elektromos birkáját is.  De egyelőre ezt a programot halasztani kell, ugyanis Darren Cove altiszt felszívódott. Hogy hova? Jó kérdés.

Egyelőre annyit tudunk, hogy az altiszt szeretett jókat bulizni, erre utal a 3 rekesznyi sör a hűtőben, az ismeretlen eredetű koktélok a pulton, a vérfoltok a padlón és egyéb nyalánkságok, például  egy feljegyzés ami szerint egy megvolt, még kettő van hátra. Nocsak, egy fuckin’ serial killer again? Vissza a központba, Darren Cove-ról kiderül, hogy szerda óta nem látták, ami tök jó információ, de mivel sejtelmünk sincs, hogy az NCIS ügynökei milyen napot írnak éppen, abszolute semmitmondó. Az már inkább, hogy megtalálták a kocsiját, teljesen üresen egy főútvonal mentén, szóval irány átvizsgálni azt is.  Mondjuk nem sok értelme van 4 ügynöknek kivonulni, amikor csak néhány véres lepedőt találnak ott, elég lett volna McGeek is, hogy behajoljon a kocsiba, majd szédülve felkeljen. Merthogy hiba történt a Mátrixban, a kis Timmynek déja vuje támadt, de egyelőre nem tudjuk hová tenni, szóval ugorjunk Abs-hez, akinek jó szokásához híven ismét fejleményei vannak.

No nem feltétlenül az, hogy bemutassa csapostudományát pár jó üves skotch-csal és egy Zippoval, hanem az, hogy rájött: a vérminta a szőnyegen nem épp az altiszttől származik, forrása ismeretlen. Viszont elemezgette egy kicsit a koktél összetételét (ahá, szóval ehhez kellett a sok alkohol!), majd talált egy olyan italt, amit még a büdös életben senki sem ismert a földgolyón. Mármint senki, McGeen kívül. A kérdéses málnás-jägeres csoda ugyanis nem más, mint a kis Timmy következő könyvében szereplő italkülönlegesség, a hiányzó altiszt pedig a könyv egyik szereplője. Aztakurva.

Igen, a kis médiumunk pontosan eltalálta az altiszt autójának típusát, berendezési tárgyait, mindent, ami csak lehetséges, és mivel ez nem az a nagyon misztikus típusú sorozat, "kell lennie valami logikus magyarázatnak, Mulder". Van is, mint kiderül, McGee könyveinek szereplői nem teljesen fantáziaszülte lények (ki gondolta volna), az altiszttel például egy kávézóba jártak hónapokig, ott látta jó sokat az autóját. Ez mind szép és jó, de nem nagyon ad magyarázatot, hogy került a koktél McGee fejéből az altiszt házába. Nyilván valaki olvasgatott, és mivel még nem jelent meg a mű, ezért csak egy szóba jövő tettes van: a kiadó. És van még egy aprócska részlet: a kiadóba állítólag az elmúlt időben egyre több megszállott levél érkezik, ismerjük az ilyet, Drake Ramoray ördögi ikertestvérének a története például. Csak nem jön vendégszereplőnek Brroke Shields?

Akkor irány kiadó, aki egy eléggé attraktív hölgy, ha DiNozzo nem a múlt héten rendezte volna a kapcsolatát, valószínűleg már rá is hajtott volna, helyette csak hallgatja, miszerint a nő szó szerint bevallja, hogy ő követte el a gyilkosságot. Najó, ezt azért nem, csak hogy ő az egyetlen egy ember, aki olvasta a készülő regényt. Mármint hivatalosan. Nem hivatalosan simán elképzelhető, hogy néhány rajongó gépet hackelt, széfet tört, kémkedett, meg elkövetett mindenféle egyéb jóságot, csak hogy 3 héttel hamarabb olvashassa azt a pár oldalnyi firkálmányt, és hogy ő lehessen annak a néhány szájkaratézónak az egyikre, akik a blogokon emberkednek, de nem hisz nekik senki. Ilyen például annak a három levélnek a feladója, amik hamarosan Tibbs ügynök kezében landolnak.

Majd viszonylag gyorsan az öreg Doki kezében, aki polihisztori babérokra tör, orvosi és pszichomókusi diplomája mellett még az ilyen névtelen levelekkel is foglalkozik. Merthogy a megszállottságnak három stádiuma van szerinte, és milyen érdekes, ez a három levél pont ennek a három stádiumnak a megtestesítője: rajongás, maga a megszállottság, és pusztítás. Ugyanaz az ember írta mindhármat, és persze a levél formátuma is egyre ijesztőbb, először kézzel írva, majd gépelve, végül újságcikkekből összevágva. Csak hogy minden krimiklisét beletegyünk ebbe a részbe.

Közben a gyerekek odafent játszanak, mármint olvassák a Gemcity regényt, majd jöhet a kőkemény kritika, miszerint igencsak erős minőségromlás következett be. Timmy naná, hogy szívére veszi a dolgot, de szomorkodni nincs idő, jön Gibbs ügynök, eléggé pipán, miszerint ezentúl egy fiktív személyiség után kell nyomoznia. Mármint az altiszt könyvbeli megfelelője után, mert ha a pszichopatánk azt hiszi, hogy a könyvben szereplő dolgok megtörténtek vagy meg fognak történni, akkor nyilván arrafelé munkálódhat, amerre a pasas járt. Amúgy ennek mekkora már a valószínűsége, hogy egy híres regényíró másodállásban pont az NCIS-nél dolgozzon, akinek egy megszállotja pont azt a karaktert szemelje ki magának, akinek a vlós megfelelője teljesen véletlenül egy tengerésztiszt volt, és így az író a saját könyve után nyomozzon?  Node, félre az apró érdekességekkel, irány a helyszín, ahol nem sok jó dolog várja őket: Cove altiszt holtteste mellett egy másikat is találnak. A könyv egy másik szereplőjéét. Na, ez már tényleg röhejes.

Már riasztjuk is Dokit, aki szalad a helyszínre, ahogy csak tud, a két hullát valószínűleg ugyanakkor és ugyanazzal a rúddal szúrták le, de cseppet se óvatosan, a körmük alatt ugyanis vér és bőrdarabkákra lelhetünk, innen nem lesz nagy dolog az azonosítás. Szóval van idő elsütni a Gemcity-könyv csattanóit, mint például, hogy L. J. Tibbs szerelembe esik a hadsereg egy csinos alezredesnőjével (micsoda véletlen), vagy hogy a két hulla a könyvben igencsak élők, és gerellyel gyilkolásznak. Várjunk csak, gerely? Hát akkor az volt a gyilkos eszköz? Lám-lám, az ötletesség se mindig jó, mennyivel egyszerűbb lenne egy egyszerű pisztolyt lenyomozni. Béna vagy, McGee. Vissza a központba, kis elemzés, emlékszünk még a cetlire az altiszt otthonában? Egy megvolt, még kettő hátra van? Ezek szerint lesz még egy gyilkosság. Valaki, akinek a karaktere ugyancsak élő személyről mintázódott, hamarosan feldobja a talpát. De vajon ki lesz? Tibbs? Tommy? Lisa? Pimmy Jalmer? Roki? Vagy esetleg Amy Sutton?

24 órás védőőrizet akkor, és irány Abs laborja, de előtte egy kis közjáték, Timmy eléggé kivan, hogy két ember élete az ő lelkén szárad, és az a kedves, jóságos Gibbs, akit a múlt részben megismertünk már rég eltűnt, helyette csak egy bilincset ajánl fel az írógéppel gyilkolónak. Szóval egy kis kiabálás, „Fejezd be a történetedet McGee, vagy a gyilkos teszi meg helyetted!”, szép szavak, ezt az írói válságot meg tessék szépen elfelejteni. Ezalatt a többiek meg megállapítják, hogy őróluk nem szólhat a könyv, abban ugyanis Tommy és Lisa ügynök szerelmi viszonyba keveredik, ez meg ugye semmiképp se történhet meg. Vagy mégis?

Szóval akkor labor, ahol egy kis közjáték után (Abby tudni szeretné, mi lesz Amy szerelmi életével) rátérünk a lényegre: a talált vérminta és a házban lévő vér egyezik, nagy valószínűséggel a gyilkosé. Sőt, még a levelek bélyegéről ujjlenyomatot is vett, amivel már egyezést is talált: Todd Ryder, mariskáért került be az adatbázisba, mondom, hogy a kisvárosok állandó szereplői a díler anyukák. Közben McGee tárgyal egy sort a hullákkal odalent, próbál megoldást találni a könyvéhez, meg persze lelki megnyugvást is, amiben Doki lesz a segítségére. Közben a nagyarc Tommy ügynök és csendes partnere, LJ úton van a Todd letartóztatására, aki menekülni próbál, persze nem sok sikerrel, eléggé be van tépve az ürge, szóval egy gyors elfogás, a Todd beismer valamit, mehetünk a fogdába.

Ahol nem a frissen elkapott hősünket látjuk, hanem a kiadó nőcit, ugyanis a Todd azt vallotta be, hogy a nő volt az, aki elküldette vele a leveleket. Ejnye, ez eléggé egyértelmű volt. Gibbs jön is kihallgatni, a nő meg magyaráz: csak a Blikk címlapra akart kerülni a levelekkel, ezért írta őket, milyen kár, hogy ezt jobb helyeken nyomozás akadályozásának hívják. Pláne, hogy ezzel a fordulattal az egész eddigi munka csődbe jutott, nincs megszállott pszichopata, nincs tárgyi bizonyíték, van helyette 7 életveszélyben lévő NCIS munkatárs. Szép kis helyzet, majd szalad is Abby végleg tisztázni a nőt: a vérminta nem egyezik, nem ő az emberünk.

Szóval új nyomozás, kezdjük azzal, hogy a fenébe jutott hozzá a gyilkosunk a könyvhöz. Mivel a kiadó nem lehetett (túl fontos neki a példányszám), így csak Timmy jöhet szóba, szóval tessék menni gondolkozni, DiNozzo meg segít neki, mert a főnök így akarja. Tehát kezdhetjük az EGÉSZ második könyv oldalról-oldalra történő legépelését, ugyanolyan körülmények között, hátha beugrik valami. Nem lehet kellemes munka, de legalább beletekintünk az írás folyamatába. És persze közben jön az isteni epifánia, Tony, én a regényt írógépen GÉPELEM! Na, rájöttünk már, hogy szerzi a gyilkosunk az infóit?

Igen, írógépszalag! Merthogy a mindenre elszánt McGee csak a papírt tartja jól elzárva, az írógépszalagot egyenesen a kukába hajítja, ahol nyilván valami jólképzett Túró Rudi megtalálta, hazavitte, elolvasta, majd elkezdett gyilkolászni. Tehát az emberünk nem biztos, hogy csak a könyvet követi, lehet hogy már a korábban vágóolló áldozatául esett részek is hozzákerültek. Egyre rosszabb a helyzet, pláne, amikor kiderül, hogy az egyik ilyen befejezésben egy újabb gyilkosság is előfordul: McGregor ügynök elhalálozik, mégpedig a két korábbi hullánk keze által. De mivel McGeet a pszichopatánk csak nem szeretné kinyírni, másfelé kell keresgélni. Például, hogy Amy Sutton törvényszéki szakértő beleszeret McGregor ügynökbe, aki csak összetöri a szívét, ezért „el akarja távolítani az útból”. Ez pedig csak egy dolgot jelenthet: a gyilkos McGeet próbálja megvédeni, a harmadik célpont pedig nem más, mint Abby!

És mivel Abby nincs otthon lakásbeázás miatt (vécét dugító voodoo-babák, többet inkább ne is kérdezzünk), a védőőrizet nem ér semmit, az pedig nem valószínű, hogy a bowlingozó apácákhoz is ki lenne rendelve néhány ügynök, szóval Gibbsék már úton is vannak. Persze késésben, ugyanis Abbyt már megtalálta a gyilkosunk, aki nem más, mint... Landon, a pincér! Naná, mivel ő volt csak az egyedüli mellékszereplő, akit nem gyanúsítottak meg a gyilkossággal. Akkor most jöhet egy kis beszélgetés, mert a gyilkosoknak azt kell csinálni, ha találkoznak az áldozatukkal, és kiderül, hogy a pasas tényleg egy őrült pszichopata. Az Abby-beszéd végére azonban megérkezik az NCIS csapata is, eléggé patthelyzet alakul ki, ezért Tibbs rögtönöz: McGregor ügynök, mondja el az emberünknek a történet végét!

McGregor pedig engedelmeskedik, és beszámol róla, hogy a könyv végén ő és Amy összeházasodnak. Merthogy az ügynök halálosan szerelmes a törvényszéki lányba. Landon összeomlik, ő nem erre a végre számított, majd leteszi a fegyvert, a többiek pedig csak elkapják. Abbyre és Timmyre pedig egy eléggé hosszú beszélgetés vár, nem csodálkoznék, ha a srác két monoklival gazdagabban térne haza aznap este... Mert ugye sejtjük mi a téma? Hát persze, hogy Amy és McGregor házassága. Merthogy Abby is úgy gondolja, hogy a ra két szereplő abszolute nem illik össze. Nocsak, csak nem valaki más is komolyan veszi a fikciót? Ügy lezárva, és nem csodálkoznék azon, hogyha ebből a sztoriból lenne a következő Gemcity-könyv...