Éjszaka van, Betty és Don épp most értek haza valami puccos díjátadóról, ahol Drapert is kitüntették. Nagyon fel vannak dobva mindketten, most végre tényleg olyanok, mint egy tökéletes házaspár. Amilyennek Betty mindig is szerette volna. Az előző éjszaka nyomai reggelre sem tűnnek el. Nem elég, hogy mindketten ruhában aludtak el, még másnaposak is, ráadásul egyfolytában köhögnek az elszívott cigaretták nyomán. Don kisajátítja a fürdőt, így azt már nem láthatja, amint a vadonatúj díjáról lefordul a díszpatkó. Pedig ez nyilván nem jelent túl sok jót.

Miután végre nagy nehezen összeszedik magukat, Don elindul a munkahelyére. Odabent már a titkárnők is gratulációkkal várják, az egyik ráadásul utána szól, hogy a rangos szaklap, az Advertising Age állítólag még fotót is közölt róla. Draper meg is jegyzi, micsoda szerencse, hogy senki sem olvassa azt a lapot. Az irodájához érve Peggy és Ken várják, ők is gratulálnak, de a titkárnő kifelé menet még egyszer gratulál, csak hogy ezúttal Kennek. Don rá is kérdez, mivel érdemelte ki, mire a vidám fiú elmeséli, hogy az Atlantic Monthly megjelentette az egyik novelláját. Ekkor érkezik Paul és Pete is, s mivel ők is a gratulációval kezdik, Ken gyorsan meg is köszöni azt. Azt hiszik, vicc az egész, de amikor Draper elmeséli, mi történt Kennel, kissé lefagynak a fiúk. Úgy tűnik, ők még azt sem tudták, hogy a kollégájuk novellákat ír, így az már végképp kiüti őket, hogy kiderül, Ken már túl van két regényen is. Aztán végre dolgoznak is kicsit a srácok: a legújabb feladat, hogy banki ügyfelükhöz becsalogassák a nőket és a családokat is. Don csípőből hozza is legújabb ötletét: a férfiaknak szükségük van saját, külön bankszámlára is. Olyanra, amelynek a havi kimutatásait a munkahelyükre postázza a bank. Mindenkinek tetszik az ötlet, hurrá.

Aztán a fiúk elhúznak, Drapernek pedig szinte azonnal csörög a telefonja. Midge az, aki nem bánná, ha Don újra megmászná, s mindez szép és jó, kár, hogy véletlenül Peggy is végighallgatja. Miután Don közli vele, hogy dolga van, és csak délután jön majd vissza, a titkárnő csalódottan konstatálja, hogy főnöke is csak ugyanolyan férfi, mint a többi. A fiúk Pete irodájában isznak, Kent azonban ezúttal kihagyják a buliból, hisz nehéz lenne kibeszélni ha ő is jelen lenne. Teljesen kikészültek, irigykednek, mint Karcsika az óvodában, amikor én kaptam a nagyobb legót. Mindannyian úgy érzik, hogy nekik is megvan a maguk megírható története, de nehezen térnek napirendre afelett, hogy Ken egyből egy országos magazinban publikálhat. Mire ők kipuffogják magukat, addigra Don már túl is van jövete célján Midge-nél. Persze megvárta a jó részt, s csak utána szól be a nőnek, hogy nem kéne őt az irodában hívogatnia. Midge előbb adja a sértődöttet, majd úgy tűnik, végül elfogadja a másodhegedűs szerepét. Pete barátunk nem sokat tökölt, este az ágyban már a saját írását teszteli a nején. Bár Trudy túlzottan modernnek tartja a cuccot, ezt végül betudja annak, hogy ő csak és kizárólag klasszikusokat szokott olvasni. S bár elég gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a kis drága egy árva mukkot sem értett az egészből, férje nagy nehezen ráveszi, hogy ajánlja be az írást egy ismerősének, aki történetesen kiadót üzemeltet. S aki történetesen épp az első pasija, aki megfosztotta őt attól, amit már nem igen kapnak vissza a lányok. Igazi lovag ez a Pete.

Másnap reggel Don ismét késve érkezik az irodába, a meeting már elkezdődött, így hiába érzékeli, hogy titkárnője szokatlanul távolságtartó vele szemben, arra sincs ideje, hogy megtudakolja a miérteket. A megbeszélést Sterling irányítja, s bár azt mondja, büszke Ken sikereire, azért gyorsan hozzáfűzi, hogy szerinte nem túl jó a sztori. Elkezdik átbeszélni a folyamatban lévő melókat, de Peggy félbeszakítja az értekezletet, üzenetet hozott Donnak. Bizonyos Adam Wigman várja őt a recepción. Don rettentő mód zavarba jön, és azonnal kiviharzik. A recepciónál aztán meglátja a férfit, s próbál úgy tenni, mintha nem ismerné meg, de kizárt, hogy ez igaz legyen. A fickó amúgy barátságos, rögtön rámosolyog Donra, bár ő valamiért Dick-nek szólítja emberünket, aki nem mellesleg a bátyja. Don még mindig tetteti a hülyét, de minden hiába, az öcsi felismerte őt az újságban, így végül megállapodnak egy délutáni kávézásban. Most azonban Drapernek vissza kell térnie a többiekhez, de láthatóan csak testben van ott, totál kikészült. A megbeszélt időpontban Adam már lelkesen várja őt a kávézóban, de hiába érkezik meg Don, az érzés nem tűnik kölcsönösnek. Draper hideg mint a jégcsap, és rögtön az iránt érdeklődik, hogy mégis mi a fenét akar tőle Adam. Kissé homályos a kettejük közti beszélgetés, de idővel mindre választ kapunk. Egyelőre legyen elég annyi, hogy Adam úgy tudta, Don, vagyis inkább Dick rég halott. Dick, illetve inkább Don pedig közli, hogy ő már nem az, aki régen volt. Többek között azért, mert képtelen volt visszamenni ODA. Annyit azért még megkérdez, hogy mi lett VELE, de nem igazán taglózza le a hír, miszerint Ő már halott. Don azt mondja, Ő nem volt az anyja, és ezt mindig is éreztette vele.

Trudy Campbell időközben bebocsátást nyert egykori udvarlójához, aki kapásból jelzi, hogy publikálni fogja Pete írását, de a tekintetéből ítélve nem annyira az anyag irodalmi értéke, mint inkább Mrs. Campbell leglényege lebeg most a szeme előtt. Trudy próbálja is tartani a távolságot, de a csávó gátlástalanul próbálkozik, simán közli, mit szeretne, s annak vajmi kevés köze van Pete írói munkásságához. Betty nagyjából ekkor toppan be a gyerekekkel karöltve a Sterling-Cooperhez, ugyanis közös fotózás lesz. Peggy lányos zavarában azt sem tudja, mihez nyúljon, hisz biztosra veszi, hogy Don megint a nőjénél van. Rohangál is fel s alá az irodában, mint a mérgezett egér, míg meg nem találja Joant. Tőle várna segítséget, de végül még neki is kikotyogja, merre jár Draper. Legalább is szerinte, mert Don valójában még mindig a kávézóban van, és továbbra is meglehetősen bunkó az érthető módon kíváncsi öccsével. Zárásként közli vele, hogy ő most bizony kisétál az ajtón, a találkozásuk pedig meg sem történt. Igazi köcsögként viselkedik, de így legalább nem halmozza a bajt, és még a kiscsalád távozása előtt visszaér az irodába. Mert Betty és Peggy már láthatóan kifogytak az udvarias témákból, a gyerekek meg eltűntették az összes édességet. Később már azt láthatjuk, amint Betty a barátnőjének mutogatja a képeket, amik rémesen sikerültek. Ráadásul szerinte egyértelműen Don cseszte el, mert elkésett, sőt mi több, az asszony a munkahelyi fogadtatással is elégedetlen volt. Pedig szegény Peggy nagyon próbálkozott. Mivel a beszélgetés már nagyon kezd a Született feleségekhez hasonlítani, inkább ugorjunk.

Banki meló a Sterling-Coopernél, immár az ügyfél jelenlétében. Donnak kéne prezentálnia, de passzolja az ügyet Paul-nak, aki elővezeti a nagy ötletet, ami a gyakorlatban már létezik, mint kiderül, de most végre neve is lesz a gyereknek: Magán Számla. Na, hát ezért biztosan nem jár majd kreatív-díj. Don visszamegy az irodába, szeretne már végre egyedül lenni kicsit, hisz továbbra is meglehetősen zaklatott, és ezen azt hiszem kicsit sem enyhít a boríték, ami Adamtől érkezik. A borítékban egy fénykép van, amin a gyerek Adam mellett ott áll Don is, egyenruhában, valamint az öcsike címe, arra az esetre, ha Don, vagyis Dick meggondolná magát. A vidám fiúk körében sem túl rózsás a helyzet, a srácok ugyanis növekvő keserűséggel viselik Ken sikereit. Az összes nő körülötte ugrál ugyanis az irodában, és ezt láthatóan pipás Paul viseli a legrosszabbul. Mentségére váljék, hogy idővel belátja a saját faszságát, és megpróbál bocsánatot kérni, bár ezúttal csak fricskát kap cserébe. Draper végképp besokall, így mára lelép, s ez elegendő indok arra, hogy a titkárnők gyöngyei ismét összesúgjanak a háta mögött. Pedig Draper ezúttal tényleg hazafelé vette az irányt, hogy együtt vacsorázhasson a feleségével, és egyeztessék a nyarat, amit nagyrészt külön töltenek majd a férfi munkája miatt. Pete is hazamegy, s bár az asszonyka jó hírrel várja, megint kijön belőle a kisköcsög. Mert bár kiderül, publikálni fogják az írását, csakhogy nem ott, ahol ő szerette volna, hanem egy fiú magazinban. A kis hülye teljesen begőzöl, pedig azt még csak nem is sejti, hogy Trudy talán többet tett ezért az egészért ma délután, mint ő egy év alatt, amíg írta azt a szart. Igazi gyökér.

Vacsora után Don még nézegeti egy ideig a napközben kapott fotót, majd meggyújtja és végül kidobja a szemétbe. Aztán rágyújt egy újabb cigarettára, és felhívja az öccsét, azzal, hogy minél előbb találkozniuk kellene. Adam vidáman bele is megy a dologba, hisz ekkor még nem sejti, hogy minden bizonnyal ez lesz az utolsó találkozásuk. Don azért jött, hogy elmondja, neki már van egy új élete, és az csak egy irányba haladhat, előre. Majd kér egy kávét, s míg Adam neki háttal szorgoskodik a villanyrezsón, megbizonyosodik arról, hogy már csak Adam van életben a családból, mindenki más meghalt. Majd benyúl a táskába, s mikor már azt hinnénk, a sorozatnak a krimi-hétfőn lenne a helye, egy másik csatornán, végül fellélegezhetünk: Don elővesz egy köteg pénzt, egészen pontosan 5000 dollárt, és leteszi az asztalra. Azt mondja, ő csak ennyit tehet ezért az egészért, s azt szeretné, ha Adam új életet kezdene. Valahogy úgy, ahogy ő is tette egykoron. Búcsúzóul még megöleli testvérét, majd szó nélkül kisétál az ajtón, hogy Dick-ből végérvényesen Don Draperré válhasson.