McLane látványosan izzad, a monitoron szemből látszik a szupernova, ahogy javában közelednek felé. Az Orion értelmetlen sebességre gyorsul éppen és ez nem látszik rezzenéstelen arckifejezésükön. Hasso indítaná a bombákat, ám a felforrósodott fogantyúk  megégetik kezét. A Mario vezérlőpultján elhelyezett fém tésztaszűrők is felforrósodtak, az egyik lepattanó alkatrész megsebesíti a mérnök arcát.

McLane sürgeti, s ő legyőzve fájdalmát megnyomja a gombot.  Odakinn tűzgomolyagok támadnak, a hajó ide-oda dől. Tamara élethűen tanyázik el hátul, Hasso összeégett tenyérrel meghúzza végre a fémkarokat. Ja, hogy a tűzgomolyagok voltak a bombák, melyek későn robbantak fel, pech. Felliftezik a két hadirokkant és láthatjuk Tamarát elsősegélynyújtás közben. Gyógyító folyadékot spriccel Mario arcára, a seb pedig egyszerűen lefolyik róla. Ismét bababőr borítja arcát.

Sir Artúr és a vezérkar odalenn tehetetlenül várakozik, ebbe bele lehet bolondulni, mondják. A marsall akár erőszakkal kényszerítené a kormányt a föld evakuálására, nocsak, puccs készülődik. Villa közli, minden további szót felségárulásnak tekint. A kormányzati számítógépek már órák óta ezen dolgoznak (kormányportál), most válogatnák a menekülők listáját. Közben kiszivárgott a közelgő veszedelem, az emberek forronganak, egy miniszter  idegösszeomlást kapott, azt hiszem, a szokásos kormányhétköznapok egyikét éljük át. Elhangzik McLane neve is, vajon él-e még.

Él bizony és éppen "kontraterriális" energiával töltené fel az Oriont, majd belezuhanna a csillagba jó nagy robbanást okozva. Mario lázadozik az öngyilkos akció hallatán. Tamara: akkor meghalunk? Nem tudom - válaszol McLane, mint az optimizmus  szobra. Folytatja is, mielőtt kétségbe vonnánk novaismereti tájékozottságát. Terv szerint beszállnak a teknőcökbe és átreppennek a Hydra hajóra. Atan is csatlakozik a kétkedőkhöz - "Azoknak már annyi, így is, úgy is végünk." Emosak ezek mind, de azért felélénkülve sietnek dolgukra. Ideje beszállni (főleg, mert odakinn villámlik, eső készül). Nagy csattanással szétesik a fő indikátor, nem csoda, hiszen az Orion már a lángcsóvában repül.  Mindkét teknőc elhagyja az Oriont, utasai az ablakból figyelik, amint belezuhan a napba. Csillagszóró effekt, majd eloszló gázgömb, a bolygó megsemmisült.

A földön Villa érkezik a kormányülésről, egy órán belül döntenek, addig a vezérkar evakuál, de mégsem, inkább maradnának. Az első részből megismert segédtiszt fut be izgatottan, kezében a jövőben előszeretettel használt távirati űrlappal. Nagy örömködés, megmenekültek. Bizonyára van dramaturgiai magyarázata, hogy a magába roskadt Womsler tábornokot hosszú másodpercekig mutatja a kamera. Ja, az Oriont és legénységét gyászolja. Villa vigasztalgatja, de már azon tanakodnak, hogy magyarázzák meg a lakosságnak az eltűnését. Népszerű ember az őrnagy (bizonyára a beszélgetős műsorok és a helyi Napkelte állandó szereplője.)

Pedig azok az Orionon viszonylag jók vannak, Hasso tart előadást, hogyan sülhetett meg Van Dyke és legénysége a sugárzástól, mivel hívásukra nem válaszolnak. Üzenet az agynak: Lydiának hívják a tábornokot, ne feledjük el a részvéttávirat címzésekor. McLane azért reménykedik és kísérletezik a kapcsolatfelvétellel. Hasso veszi észre a mozdulatlan Hydra-t, ő kapja a felderítés feladatát jutalmul. A legénység a potenciális halálnemeket sorolja fel egy közös ötletroham keretében, ha nem tudnák beindítani a hajót. Az oxigén ugyanis kevés (mi tudjuk, a Hydra-n is). Hasso-t látjuk űrséta közben, bár ez inkább tehetetlen sodródásnak látszik kívülről.

Valahogy bejutott a hajóba, és az álmennyezet szétszórt darabjai között botladozik. A többiek feszülten várják, hogy életre keltse a hajót. Na végre, sikerült, a Teknőcök leszálnak. Hasso most nem válaszol, McLane utánaindul védőruha nélkül a csupasz vákuumban (?). Tántorogva eljut a vezérlőbe, ahol Hasso fekszik aléltan. Ja, hogy meleg van. Mario engedi a hideg levegőt, addigra McLane szintén elfekszik. A szkafanderes Hasso erre magához tér (biztos ereszt az űrruha) és felrázza az őrnagyot. Hasso, te élsz?

Mario jelenti, hogy az utolsó pillanatban engedték ki a hibernáló-kamrába menekült legénységet. Van Dyke a fotelban piheg, McLane Tamarára tesz rosszízű kijelentéseket, és megtudjuk az Orion-7 titkát. Azért hetes a száma, mert McLane eddig hatot tört össze kalandjai során. Olcsó lehet arrafelé az űrcirkáló. Hatalmas szempilláit rebegtetve a tábornok áldását adja az Orion-8 beszerzésére. Irány a Föld! - adja ki a Hydra kapitányi tisztét átvevő McLane. A két hajó legénységét az űrbárban látjuk viszont, szokás szerint a lerészegedés első fázisának rugaszkodva. Bemelegítésként a vezérkar ajándéka, egy vázányi eredeti ír whisky kerül terítékre.

McLane leválik a hölgytársaságtól, hogy a biztosítótársaság emberével intézze a kárügy részleteit. Szerencsére a flotta befizette a kötelező biztosítást, csak az adminisztrációt kell elintézni. A hivatalnok elnéző és gáláns. Ne feledjük, máshol, máskor egy Allan Ripley nevű hadnagy - ha megéri szegény - kétszáz évig fizette volna az amúgy jogosan felrobbantott vontató részleteit. A gyászát levetett Womsler tábornok segít megfogalmazni a baleset körülményeit, a film hátralévő részében McLane űrlapokat ír alá.