Elegáns étteremben kezdünk, az egyik boxban Draper és Sterling, valamint az asszonyok. Mármint az igaziak. Sterling épp a gyerekkori dadájáról mesél, s ez jó alkalom volna, hogy végre Draper hátteréről is megtudjunk valamit, de nem. Úgy tűnik, ő az egyetlen reklámszakember, aki nem szeret magáról beszélni. Azt mondja, gondoljanak rá csak úgy, mint Mózesre. Erre persze inni kell, majd azt is megtudjuk, hogy a nők már ekkoriban is minimum párosan jártak a mosdóba. Betty megigazítaná a sminkjét, de a rúzsozás előtt már annyira remeg a keze, hogy végül Mrs. Sterlingnek kell besegítenie. Betty elmeséli neki, hogy ez már nem is az első ilyen eset, majd váratlanul kiböki, hogy három hónapja elveszítette az anyukáját, és azóta minden olyan nehéz. Otthon az ágyban Betty még mindig Don gyermekkorát pedzegeti, de információk helyett végül csak jóéjt szexet kap.

Reggel, Sterling-Cooper iroda: Peggy boldogan meséli pártfogójának, milyen jó a fizu, de Joan szokás szerint leinti őt, ráadásul kihasználva az alkalmat, újra emlékezteti az ifjú kollegínát, hogy még mindig csak a tápláléklánc rosszabbik végén áll. Don már a helyén, bent vannak nála a vidám fiúk is, és egy dezodoros flakont nézegetnek nagyon. Ez lesz hát az új meló. S mivel a terméket illik ugyebár kipróbálni, a fiúk – Salvatore legnagyobb örömére – lefogják és levetkőztetik Kent, úgy tűnik, ezúttal ő lesz a próbababa. A nagy zajban nem hallják a kopogást, így érthető, hogy egy pillanatra megfagy a levegő, amikor belép Cooper, a cég fő főnöke. A két góré az irodája előtt, a folyosón közli a kreatívval, hogy most már tényleg ki kell majd találni valamit a Nixon-kampányra is, Donnak így nincs más választása, rábólint a dologra. S miközben a fiúk kis híján felgyújtják az irodáját a flakon-öngyújtó játékkal, ő bárgyú tekintettel figyeli, amint a mezítlábas Cooper tovacsoszog. Kifelé menet a vidám fiúk egyike, a mindig pipázó Paul flörtöl egyet Peggyvel, de a titkárnő lerázza, majd hagyja, hogy Joan meghívassa kettejüket ebédre a többiekkel. Kaja közben kiderül, a fiúk fogadtak, hogy ki cserkészi majd be elsőként az újoncot, s bár Kennek immár tényleg jó illata van, végül ő is kosarat kap.

Betty ezalatt otthon, a kertvárosban. Született feleség ő, hisz míg a gyermekek játszanak, ő egy szomszédasszonnyal trécsel. Most épp a leendő szomszédasszony van terítéken, aki hamarosan beköltözik az utcába a kilencéves kisfiával meg egy csecsemővel. A nő elvált, és ezt errefelé nem nézik túl jó szemmel. Úgy vélik, ez még az itteni ingatlanok árára is hatással lehet majd, a gondolatmenethez pedig csak gratulálni tudok. Valamivel később Betty már vezetés közben figyeli, ahogy az új lakó a dobozokat cipeli a házba. Nem tudom, hogy az ingatlanárak miatt aggódik, vagy valami más van a háttérben, de hirtelen megint zsibbadni kezd a keze, az autó irányíthatatlanná válik és végül egy kerti bútor tudja csak megállítani. Az autó összetört ugyan, de sem az asszony, sem a gyerekek nem sérültek meg. Ez utóbbi nyilván örömmel tölti majd el Dont is, de még nem most, hisz ő ezalatt épp a szeretőjét tölti meg, nem csak örömmel. A röpke menet után Don afelől érdeklődik, mióta is van otthon Midge-nél televízió. A nő azt mondja, ajándékba kapta valakitől, de mivel Don továbbra is bosszús, Midge egyszerűen kihajítja a tévét az ablakon. Ez szép volt. A vacsora végére azért már apu is hazaér a Draper-lakba, s míg a gyerekek tévéznek, előbb kummant egyet arról, hogy miért késett, majd kikérdezi az asszonyt a balesetről. Úgy tűnik, Don is tudja, hogy ez már nem az első ilyen eset, s bár az orvosok szerint fizikailag semmi gond nincs Bettyvel, apu láthatóan nem lelkesedik, hogy az asszonynak eztán majd pszichiáterre is szüksége lesz. Lefekvés előtt részletesen el is magyarázza az asszonkának, hogy milyen boldog is ő valójában, hisz csodaszép, jó anya, ráadásul mindenük megvan, úgyhogy egyelőre abban maradnak, hogy minden jó így.

A másnap reggel újabb dezodor-meetinggel indul a Sterling-Coopernél, jelen van Draper, Salvatore, s persze a vidám fiúk. Pipás Paul hozott is egy űrhajós koncepciót, de Draper szerint ez kuka. Ő úgy véli, arra kell rájönniük, mi kell a nőnek, így kezdődhet minden előröl. Paul nem túl vidám, hisz Draper legagyizta az ötletét, ezért egy Peggyvel közös ebéddel vigasztalódik, majd megmutatja a lánynak az egész ügynökséget. A kajaidő leteltével Sterling érkezik Donhoz, és jelzi, a jelenleg a Niagaránál nászutazó Pete is benne lesz a Nixon-csapatban. Don nem örül, de tudomásul veszi, majd rögtön meg is kérdi Sterlinget, szerinte vajh mi kell a nőnek. Sterling szerint az le van szarva, kit érdekel?! Draper ettől nem lett okosabb, inkább hazahúz ő is a családhoz. Ajándékot is hozott Bettynek, gondolta, talán a fehérarany majd rendbe hoz mindent, de miután rájön, hogy az asszony még így is meglehetősen össze van zavarodva, végül már ő sem tiltakozik az agyturkász ellen. Másnap délelőtt be is viszi Bettyt a városba, s míg az asszony a doktornál van, Don meglátogatja a szeretőjét. Midge hallani sem akar a családi problémákról, azt mondja, ettől csak még kegyetlenebbnek érzi magát. Peggy persze nem lóghat csak úgy, ezért jelzi Pipás barátunknak, hogy a mai közös ebéd kimarad, mert Draper távollétében is sok a munka. Paul úgy érzi, eljött az ő ideje, és minden előzmény nélkül lesmárolja a friss húst, de ahogy mondani szokták, érzelmei viszonzatlanul maradnak. A feldúlt Peggy visszamegy a helyére, és alig várja, hogy elhúzhasson végre az irodából, de pechjére a munkaidő végén megérkezik Joan, és újragépelteti vele az aznapi munkát, mert tele van helyesírási hibákkal. Az újonc kifakad, hogy mekkora seggfej minden férfi, pedig Joan szerint örülnie kéne, mert ez a felhajtás nem tart ugyebár örökké. A vöröske láthatóan tudja, hogy kell helyretenni a konkurenciát. Peggy tehát újrakezdi a munkát, s közben növekvő zavarral konstatálja, hogy tényleg mindenki csak az újdonság varázsát látja benne. Még Salvatore is, ami azért már tényleg durva. Peggy azonban nem törődik velük, ő most csak egy valakire tud gondolni. Valakire, aki lapot küldött a Niagara vízeséstől.

Ugrunk Bettyre, aki ekkor már az agyturkász díványán fekszik, próbálja kibeszélni a problémákat, de elsőre nem nagyon megy, s ezen nyilván az sem segít, hogy a szemüveges, kopasz doktor egy árva mukkot sem szól, csak jegyzetel. Draper eddigre már végzett Midge-nél, legalább is a lényegi résszel, így visszatérhet kedvelt mantrájához: Mi kell a nőnek? Bár a jelenlévő szerint leginkább az, hogy ne kérdezgessenek tőlük ilyesmit, Don végül megleli a tökéletes választ. „Kifogás, hogy közelebb kerülhessenek hozzánk” – mondja, majd önelégült vigyorral dohányzik tovább az ágyban. Este újabb éttermi vacsora, de ezúttal már csak kettesben Bettyvel (Don amúgy gulyást rendel, vagyis nem csak a nők terén jó az ízlése). Az asszonynak láthatóan jót tett, hogy kibeszélhette magából a problémákat, bár gyanítom, nem lenne ilyen felszabadult, ha tudná, hogy míg ő éjszaka lefekvéshez készülődik, addig a pszichológusa telefonon keresztül mindenről részletesen beszámol Donnak.