Ez a nap a Dunder Mifflinnél címszavakban? Fényképezkedés az új irodai belépőkhöz, sértődés, duzzogás, hajtűdobálós veszekedés és konfliktuskezelés Michael Scott módra. Ez így elsőre nem hangzik, túl bíztatóan, ha Michael beleártja magát valamibe, ott kő kövön nem marad. A dolog onnan indul, hogy fültanúja Oscar kiborulásának, aminek a témája Angela ízléstelen posztere, ami olyannyira gusztustalan, hogy jobban taszítja, mint a hard pornó. Mármint Oscar szemszögéből, Angela szerint a poszter csodálatos és megindító, Isten ezzel fejezi ki a humorérzékét, és végtelen nyugalmat érez, amikor csak ránéz, ha tehetne valamit a világbéke érdekében, ezt a képet egész biztosan felhasználná. Kellőképpen szélsőséges nézőpontok, mindenki döntse el magának, melyikkel ért egyet, csak szemléltetésképpen megmutatom, hogy erről a poszterről van szó:

A poszter karácsony óta kint van, és Oscar most jutott el arra a pontra, hogy már nézni sem bírja tovább, mert ez a művészet szemenköpése, undorító és vérlázító egyben, és válogatott kínzásoknak vetné alá azokat a szülőket, akik a gyereküket ilyen fotókhoz való pózolásra kényszerítik. Ahogy elnézem, az esély a kompromisszumra nullához közeli. Ilyesmi egyébként viszonylag gyakran fordul elő az irodában, az a rendszer ugyanis, hogy ha valakinek bármi baja van valamelyik munkatársával, akkor az megy Tobyhoz sírni, Toby megértően bólogat, miközben feltehetőleg egy trópusi nyaralásról fantáziál, jegyzetel egy kicsit a rend kedvéért, majd elsüllyeszti az aktát legjobb tudása szerint. Na de ennek most vége, mert Michael aktívan részt akar venni az irodai konfliktuskezelésben, ő bizony az összes belső viszályt el fogja simítani a nap végére, hát lássuk.

Először is Oscar és Angela. Nagyon nem akar megegyezés születni a kérdésben, Michael szorgalmasan lapozgatja a konfliktuskezelő kézikönyvet, a sértett felek pedig villámló tekintettel méregetik egymást az asztal két oldaláról. Michael rátalál a könyvben egy olyan okosságra, amit győztes-győztes-győztes konfliktuskezelő módszernek nevez a bölcs szakirodalom, hát ez kell nekünk! Csak kell találni egy olyan megoldást, amitől Angela is boldog, Oscar is, sőt, Michael is, pofonegyszerű. Michael javaslata, hogy a fotót nyomják egy pólóra és Oscarnak azt kelljen viselnie minden nap az irodában, így neki nem kéne néznie, Angela viszont láthatná. Fel nem tudom fogni, hogy nem egyeztek bele rögtön.

Viszont a belső konfliktusok felszínre hozatala most kezdődik csak igazán. Kiderül, hogy Dwight minden pénteken panaszt tesz Jim ellen, és Toby azzal kábítja, hogy azok a panaszok egy különleges iktatóba kerülnek, ami egyenesen a NewYork-i központba megy, így Dwight is jól alszik, és Toby is. (tehát ez egy győztes-győztes megoldás) A különleges iktató persze egy doboz Toby asztala alatt, de ezt Dwightnak nem kell tudnia.

Íme egy kis ízelítő Michael konfliktuskezeléséből: Angelának az a baja Kevinnel, hogy Kevin szexuális jellegű célzásokat tesz neki, amitől ő kényelmetlenül érzi magát. Mi sem egyszerűbb. Michael felszólítja Angelát, hogy tegyen ő is Kevinre szexuális jellegű célzásokat, amitől majd Kevin érzi kényelmetlenül magát. Kevin az első szóra beleegyezik.

Michael annyira belelkesedik a friss ambícióitól, hogy elkezdi felolvasni az összes panaszt az iroda teljes dolgozói állománya előtt, nehogy már bárki is kimaradjon a buliból. Most majd felszínre jön pár érdekesség. Megdöbbentő pl. hogy Stanley bepanaszolta Phyllist, amikor ők olyan közel állnak egymáshoz, mondja Phyllis elkámpicsorodva. Inkább közel ÜLNEK, de hagyjuk most a szemantikát. Vannak itt más érdekességek is, Ryan soha nem hívja vissza Kellyt (Michaelt sem, ha már itt tartunk), és Dwight ellen valaki visszavonta az összes korábbi panaszát egészen pontosan 6 hónapja. Különös, és Dwightnak nem esik le, hogy most bölcsebb lenne kussolni, ő csak feszegeti a témát, mi oka lett volna valakinek pont akkor visszavonni mindent, Angela próbál beleolvadni az irodabútorba, Pam pedig menti a menthetőt, javasolja, hogy vegyék elő inkább őt. Rá is van ám panasz, igaz, hogy visszavont, de valaki arra panaszkodott, hogy a munkahelyén szervezi az esküvőjét, és ez zavaró. Pam szemei szikrákat szórnak, és Angelát veszi célba a gyilkos tekintettel, számára elképzelhetetlen, hogy másnak baja legyen az irodai esküvőszervezéssel. Hát nem is tudom Pam, én tudnék még alternatívákat.

A hangulat egyre jobb, délutánra már át sem lehet menni úgy az irodán, hogy ne fogadja az embert minimum 3 „egyél szart és dögölj meg” –tekintet, és az ajtók környékén is érdemes vigyázni, még orrba talál vágni egy ajtó valakit „egészen véletlenül”. Michael karriert csinálhatna ebből. De ő továbbra is remekül érzi magát, hiszem rá egy panasz sem érkezett. Nem, nem fordult még ki az Univerzum a négy sarkából, csak Toby jobbnak látta a Michaelre érkezett panaszok aktájának létezését elhallgatni főnöke elől, mert akkor véget nem érő rinya következett volna, és az most senkinek sem hiányzik.

Dwight rájött, hogy Toby nem küldte el New Yorkba az ő Jimre tett panaszait, úgyhogy követeli, hogy itt és most vegyék át az összeset, ez hosszú nap lesz. Jim cselszövéseinek hosszú dicsőséglajstroma következik most, lefizette a kollegákat, hogy egy napig mindenki szólítsa Dwightot Dwayne-nek, véres kesztyűt rejtett a fiókjába, és hasonlók. Jim igazából remekül szórakozik ezen, Dwight feje egyenletesen füstöl. Olyannyira elege van már a vicceskedő kollegából, hogy kemény választás elé állítja Michaelt: vagy ő vagy Jim, de az egyiküknek mennie kell, mert mostanra túl kicsi lett ez az iroda mindkettőjüknek.

Dwight annyira komolyan gondolja ezt, hogy el is kezd állásokat vadászni Jimnek, van pl. egy remek sales-es állás a stamfordi részlegnél, nem is rossz! Ha Dwight így bánik az ellengéseivel, képzeljük csak el, hogy bánik a barátaival. Ezek után pont megfelelő a hangulat egy csoportképhez. Egy ember nincs a csapatban, aki a nap végén képes lenne még jó pofát vágni bármihez, de Michael elszántságát ez sem töri le, kifizet 8 csoportképet, ha ezen múlik, hogy összehozzanak egy normálisat. Sajnos ekkor Angela valahogy Pam mellé keveredik, és Pam nem bírja ki, hogy be ne szólogasson neki, és ekkor Jim hirtelen megtörik, és bevallja, hogy nem Angela panaszolta be az esküvői szervezkedés miatt, hanem ő. Ezek után képzelhetjük, mennyire jól sikerültek a csoportképek, de semmi gond, hiszen Michael annyira ért a Photoshophoz, hogy bármikor összedob egy ilyen remekművet:

Záróképek következnek, látjuk, hogy Jim elment arra az állásinterjúra, amit Dwight vadászott elő neki, Toby pedig Az elveszett frigyláda fosztogatóiból kölcsönzött módszerrel gondoskodik róla, hogy a panaszláda soha többé ne kerüljön elő.

Az évadzáróban jótékonysági kaszinó est van a Dunder Mifflinnél, ez nagy buli lesz. Bár egy kicsit furcsa a dolog, mert a fiúcserkészeknek gyűjtenek pénzt munkanapon rendezett illegális szerencsejátékkal, de 2 évad után már igazán megszokhattuk, hogy Michael Scott világában nem léteznek paradoxonok. Sőt, annyira fel van most bátorodva, hogy egy munkabeszélgetés alkalmával meghívja Jant is a bulira. Jan rövidre zárja a beszélgetést.

Később újabb érdekes bejövő hívás Michaelnek, ezúttal Carol, az ingatlanosa keresi, az a Carol, aki nagyon szépen nézett rá a legutóbbi korizás alkalmával. Michael szerencséjére Pam cenzúrázza kicsit a beszélgetést, mert a tapasztalat meg az évek már megtanították Pamnek, hogy mindenki jobban jár, ha Michaelt csak azután kapcsolja a beszélgetőpartnereinek, miután ő már elsütötte az általa baromi jónak tartott, valóban azonban vérciki nyitómondatát. Ez a beszélgetés viszont jól alakul, Carol csak egy hiányzó aláírás miatt telefonál, Michael viszont hirtelen ötlettől vezérelve meghívja a kaszinó estre. A dolgok ott vesznek érdekes fordulatot, amikor eközben a másik vonalon jelentkezik Jan, hogy némi megfontolás (ami valószínűleg a pszichiáterével való konzultációt jelenti virágnyelven) után arra jutott, hogy kell neki egy kis lazítás, és elmegy a kaszinó estre. Remek, egyébként közben Carol is úgy döntött, hogy megy. Két királynő a kaszinó esten, mondja Michael dagadó mellkassal a gyóntatóban. Én ugyan nem értek a pókerhez, de van egy olyan érzésem, hogy ez a kombináció nem hoz szerencsét.

Jim én Pam között újra szent a béke, most éppen azzal szórakoztatják magukat, hogy esküvői zenekarok demóit röhögik ki kórusban. Ez nem szép tőlük, ezeket az embereket igenis tisztelni kell, hogy nem mondanak le az álmaikról, főleg úgy, hogy az egyik bandában dobol Kevin! Az esküvői zenekar kiválasztása egyébként Roy feladata lenne, de amennyi együttműködést eddig mutatott, érdemes lenne készíteni egy B-tervet.

Kezdődik a kaszinó est, érkezik Carol és Michael két cuppanóst ad neki rögtön. Ó, hogy nem Európában vannak? Akkor ciki van. Annyira tudom sajnálni az amerikaiakat, hogy ők ilyesmiken fennakadnak. De aggodalomra semmi ok, elvégre Michael Scottal van dolgunk, neki mindig van megoldása a kellemetlen helyzetekre, most pl. itt van Dwight, akkor ő is kap két puszit Michaeltől, mi sem természetesebb. Dwight egyébként ipari kémkedést folytat Michael megbízásából, azonnal jelentenie kell, ha felbukkan Jan.

Creed remekül érzi magát, már minden asztalról tetemesebb mennyiségű zsetont csórt el, és meg sem próbálja leplezni a dolgot. A gyóntatóban elismeri, hogy egyszerűen imád lopni, és a legkevésbé sem érzi úgy, hogy szégyenkeznie kéne emiatt. Egy őszinte ember. A többiek közben már belevetették magukat a kaszinózásba, Jim és Pam a pókerasztalnál azt játsszák, ki blöfföl átlátszóban, de tulajdonképpen szemeznek szemérmetlenül. Pedig nem ártana a játékot komolyan venni, itt van pl. Kevin, aki szerint ezzel nem lehet viccelni, ő nagy játékos és nyerni jött. Ezért aztán kissé romba dönti az öntudatát, amikor a totál kezdő „csak a játék öröméért kártyázom” Phyllis elnyeri a gatyáját is.

Nagy baj van, megérkezik Jan is, és Michael tekintete azonnal keresni kezdi a vészkijáratot, de a főnökasszony lecsap. Michael hebeg-habog, magyarázkodik, Carol a világon semmit nem ért, Jan viszont első osztályú bűbájkirálynőt alakít. Michael ezt végképp nem érti (és nem is fogja soha), ő egy féltékenységtől tajtékzó némbert várt. Ó, és végszóra Michaelhöz sprintel Dwight is jelenteni, hogy itt van Jan. Tökéletes kém-alapanyag. Inkább tovább is áll kockázni, Angela kimérten szerencsét kíván és csatlakozik. Dwightnak szerencséje van, és úgy tűnik, ez egy puszizkodós nap, most Angela kap egy cuppanóst. Dwight meg egy oltári nagy pofont válaszként. Angela tökéletes látszatfelháborodással balra el, de közben elégedetten somolyog.

Roy leszerződteti Kevin együttesét az esküvőre (Pam véleménye? Létezik olyan?), Jan pedig --miután bűbájoskodtak egy kicsit Carollal- úgy dönt, ideje szívni egy kis friss levegőt, mielőtt felnyomná egy koktélos szívószálat valaki orrlyukába. A friss levegő az ő esetében némi nikotin, és hamarosan jön orrot lógatva Jim. Jan kérdezi, mire jutott az állással kapcsolatban, és nagyon úgy néz ki, hogy ha Jim igent mond, költözhet is Stamfordba, hmm.

Roy kikészült és elhúz, és hirtelen Pam és Jim kettesben marad a parkolóban, szép este van és évadzáró, új érzem, nagyjelenet következik. És valóban, Jim minden körítést mellőzve szerelmet vall, wow, wow és WOW harmadszor is. Pam szóhoz sem jut a döbbenettől, ő nem úgy gondolta, hiszen annyira jó barátok, neki soha eszébe sem jutott ilyesmi, de jó, hogy nincs a feje fölött plafon, ami rászakadhatna. Jim tudja, hogy a lehető legrosszabbkor dobja be a nagy vallomást, de valamikor muszáj volt, és ha már Pam nem képes semmit mondani, akkor elmegy.

Jan is távozik, hasonlóan jó hangulatban, pedig még ittalvós táskát is hozott, most pedig vezethet vissza New York-ba, és komolyan megsajnáltam. Michael számára viszont csupa vidámság az élet, hiszen szerelmi háromszögbe keveredett, és az mennyire csúcs, itt van neki a helyi csaj, és a szexi főnöknője is, ennél nagyobb királyság nem is létezik a világon.

Már csak egy dolog van, amit semmiképp nem lehet annyiban hagyni, lássuk mit csinál Pam. Felment az irodába, hogy telefonáljon az anyjának, és éppen csak a végszót halljuk („azt hiszem, igen”), amikor érkezik Jim. Nem adja fel, de nem akarja folytatni a beszélgetést, hanem végre ennél sokkal direktebb eszközhöz folytatódik, és egy meglehetősem király csókjelenettel zárul az évad.

KÉRDÉS. Szerintetek mégis hogy gondolta a Viasat, hogy kivágja az évadzáró jeleneteinek kb. a felét? És milyen alapon? Hogy beleférjen az idősávba? Annyira elviselhetetlen lett volna, ha ezegyszer tovább tart az Office? Részemről ezt felháborítónak tartom.