Michaelnek születésnapja van. Egyébként egy napon ünnepli Eva Longoriával, úgyhogy meg is van a tökéletes nyitómondat, ha valaha találkozik Teri Hatcherrel. Lényeg, hogy ebből az alkalomból az egész irodának készenlétben kéne állnia, lesnie a főnök minden kívánságát, és ajándékokkal, jókívánságokkal, apró figyelmességekkel elhalmozni őt minden percben legalább háromszor, ehhez képest nagy ívben tesznek az egészre. Ennek nem csak Michael nem túl kedvező népszerűségi indexe az oka, hanem az is, hogy ez az a nap, amikor Kevin várja a visszahívást a kórházból, hogy bőrrákja van-e vagy sem. Érthetően ez valahogy jobban érdekli a társaságot, éppen csak Michaelnek nincs fogalma sem arról, mi folyik körülötte, bár ebben az égvilágon semmi újdonság nincs.

Michael nagy szerencséjére azért van még egy ember, akit érdekel a születésnapja. Dwight természetesen, aki pontosan úgy viselkedik, ahogy azt Michael elvárná MINDENKITŐL, csak ha összesen egy ember lelkesedik és sürög-forog körülötte az inkább ciki. Sőt, Dwight még azt a mondatot is bedobja, hogy ő jobban szereti Michaelt, mint a saját anyja, ezzel végképp ráhozva a frászt Michaelre, aki inkább a parti szervező bizottsághoz fordul leadni az igényeit.

A parti szervező bizottság 24 órája mást sem csinál szerinte, csak az ő születésnapi meglepetéseit készíti elő, vicces lehet Michael Scott álomvilágában létezni. Angela és Phyllis lejátsszák a szokásos meccsüket, Phyllis ismét csúfosan alulmarad a „ki a domináns nőstény a csordában” –összecsapásban, alig várom, hogy egyszer úgy emberesen visszavágjon. Jön Michael, majd Dwight is, és előadják, hogy Michael sztriptíztáncost akar, de legyen meglepetés, hogy mikor és hol érkezik, különben mi lenne benne a poén? Ott akarok lenni, amikor Angela Martin rendel egy sztriptíztáncost az Arany Oldalakból.

Erre természetesen még csak véletlenül sem kerül sor, jön viszont a kiszállító hölgy, nyakig begombolt overallban és baseballsapkában, őrült szexi. Michaelnek édesmindegy, és a világért nem esne le neki, hogy nem sztriptíztáncos, és már kezdi dugdosni a bakjegyeket szegénynek az overalljába. Pam menti a menthetőt, átveszi az irodai szállítmányt, Michael pedig elvonul duzzogni. Különben meg szégyelljék magukat, hogy senki sem írta alá a születésnapi poszterét, ezt még odadobja nekik az irodaajtó bevágása előtt. A születésnapi poszter egyébként egy portré Michaelről, az életnagyság kb. hatszorosában., és aljas rágalom, hogy senki nem írta alá, DWIGHT aláírta, és még egy szívecskét is rajzolt hozzá.

Jim és Pam az irodai jófej-díj állandó nyertesei úgy döntenek, hogy bevásárolnak Kevinnek, úgy mégis könnyebben telik majd a várakozás. Egyébként mindenki próbálja vigasztalni (Michael kivételével), kisebb-nagyobb sikerrel, ez azért rendes tőlük. Amikor Dwight úgy dönt, hogy székestül fel kell emelni Michaelt, és körbehordozni az irodán –eközben a fejét jól bevágni a mennyezetbe, bár ez nem volt a terv része- a pillanat pont alkalmas arra, hogy Jim és Pam kislisszoljanak, és meg se álljanak a legközelebbi hipermarketig. Itt aztán elég jól érzik magukat, beszereznek pár ajándékot Kevinnek, és szívatják egymást a hangosbeszélővel, számukra elég jól alakul a nap.

A tortaátadásnál/gyertyafújásnál Michael kezdi mellőzöttnek érezni magát, az pedig, hogy Kevin telefonálni mer eközben, az egyenesen vérlázító, és ekkor végre kibújik a szög a zsákból. Tiszta szerencse, hogy van nekünk egy Angela Martinunk, akire minden ilyen alkalommal lehet számítani, most is minden lelkifurdalás nélkül Michael képébe vágja, hogy mindenki nagy ívben szarik a születésnapjára, Kevinnek lehet, hogy bőrrákja van.

Ezek után Michael mi mást tehetne, duzzogva bezárkózik az irodájába, ez neki komoly dilemma. Ha most elkezd seggfejeskedni, mindenki megutálja, és ez a nap is feliratkozik a legrosszabb születésnapjai listájára közvetlenül az után, amikor 6 évesen kiütéseket kapott az ajándék pónitól, és amikor 16 évesen a lány, aki tetszett neki mással jött össze az ő szülinapján. Némi dilemma után visszavált „mindenki kedvenc főnöke” –üzemmódba, és persze teljes mellszélességgel támogatja Kevint ezekben a nehéz percekben, még saját bőrrák-ellenes karszalagot is készít. És azt az univerzális igazságot alapul véve, hogy a nevetés a legjobb orvosság, egy nagy meglepetést tartogat Kevinnek, pakoljon mindenki, és irány a koripálya.

Indulás előtt még lejátszódik egy érdekes közjáték a konyhában. Dwight és Angela összevesznek azon, hogy ki ügyeljen Michael szendvicseire, mert Dwight szerint ez olyan felelősségteljes feladat, hogy nem bízná senki másra, pláne nem az év legfontosabb napján. Angela erre bekeményít, és fogai közt szűrve bejelenti, hogy ha ő így, akkor ezek után ne számítson Dwight sütire tőle, amikor később találkoznak. Akkor sem, ha éhes. NINCS. SÜTI. Az a szép az egészben, hogy mindez Ryan füle hallatára zajlott, aki ettől olyan szintű sokkot kap, hogy csak tátogni tud a gyóntatóban, és egész biztos, hogy a forgatóstáb komolyan aggódni kezdett a srác testi-lelki egészségéért.

A nagy meglepetés „Kevinnek” egy klassz kis délután a koripályán, ami fölé valaki felfüggesztett egy giganagy transzparenst „Boldog születésnapot Michael Scott!” –felirattal, de ez biztos csak valami tévedés lehet. Michael egyetlen prioritása most az, hogy Kevin egy kicsit lazítson, és ne stresszelje magát, az, hogy ő eközben látványos kunsztokat mutat be a jégen, meg senkinek nem árthat. Michael Scott ugyanis gyerekkora óta korizik, és nem is akárhogy, ezt el kell ismerni. Micsoda mázli, hogy van itt valaki, aki mindezt értékeli is, Michael ingatlanosa, Carol (civilben még mindig Steve Carell felesége), aki gyanúsan ellágyuló mosollyal szemléli, ahogy Michael megkoriztatja a gyerekeit.

Kevinhez befut A telefonhívás. Feszült csend, mindenki lemerevedik, majd Kevin megkönnyebbültem bejelenti, hogy a teszt eredménye negatív, a társaság egy emberként lélegzik fel, kivéve Michaelt. Ő ugyanis dühösen leszakítja a bőrrák-ellenes karszalagját, és teátrálisan Kevinre borul, hogy majd együtt átvészelik ezt a szörnyűséget. A csapat feje fölött kérdőjelek gyülekeznek, de aztán a gyóntatóban kiderül, hogy a furcsa jelenet oka az, hogy Michaelnek még senki nem szólt, hogy ha orvosi dolgokról van szó, a negatív jót jelent.

A ’Drogtesztelés’ című epizódban nagyon komoly dolgok történek. Először is Dwight olyan szerkóban jelenik meg az irodában, mintha a Village People-ből lépett volna ki, és magánjellegű kérdésekkel zaklatja a munkatársakat. A jelenség oka az, hogy reggel egy eldobott füves cigit talált a parkolóban, és mivel ő önkéntes rendőr –és ezt büszkén vállalja- kötelességének tekinti, hogy legjobb tudása szerint kivizsgálja az esetet.

Ki kell vallatni mindenkit az irodában, mutogatni nekik fényképeket a marihuánáról, meg ilyesmi, mert aki felismeri, az gyanús. Mondjuk talán célravezetőbb lenne a dolog, ha nem lenne odaírva, mit ábrázol a kép. Creed nagyon profinak tűnik a témában, a pontos típust is megmondja, Dwight, az ártatlan persze azt hiszi, Creed teljesen fogalmatlan a témában. Ami engem illet, simán el tudom képzelni Creedet egy helyi droghálózat élén.

Eközben Jim és Pam azzal szórakoztatják magukat és egymást, hogy a munkatársaikat utánozzák. Pam tökéletes Phyllis, Jim viszont Stanley-t hozza meglepő hitelességgel, bár Stanley ezt annyira nem tartja jó poénnak. Jim és Pam ezek után viszont nem szólhatnak egymáshoz, mert pont egyszerre kezdtek beszélni (Stanely hangon), és ilyenkor valami rejtélyes oknál fogva az a szabály, hogy Jim nem szólalhat meg, amíg nem vesz Pamnek egy kólát. Kóla viszont nincs az automatában, úgyhogy Jim kényszerű némasági fogadalmat tesz a nap hátralevő részére.

Dwight most éppen Oscart vallatja, mert Oscar mexikói, és 5 éves korában hazautazott a nagymamája temetésére, tehát potenciális drogfutár, ehhez kétség sem fér. Dwight kihallgatási technikája még némi finomításra szorul, mert amikor nekiszegezi a kérdést, hogy nem szart-e ki mostanában lufit egész véletlenül, Oscar rávágja az ajtót. Ami persze rendkívül gyanús viselkedés Dwight szerint.

Angela vallatása puszta formalitás, dehát Dwightnak kötelessége mindenkit kikérdezni, nem kivételezhet. Ahogy arra a kérdésre Angela reagál, hogy hol volt előző este, az mindenképpen megér egy képet. A kihallgatások akkor vesznek érdekes fordulatot, amikor Jim kezdi vallatni Dwightot a füvezésről, hiszen ki mondta, hogy nem tőle származik az inkriminált tárgy? Dwight ettől olyan ideges lesz, hogy felsőbb hatalmat is bevon a dologba, és Toby szerint ehhez sajnos joga van, random drogtesztelést bármikor el lehet rendelni, úgyhogy jön a droglabor vizeletet vizsgálni. Michael ezen a ponton kezd izzadni, és elmeséli a gyóntatóban, hogy a múlt héten az Alicia Keys koncerten leült mellé egy kisebb csoport, akik valami szegfűszeges cigarettát kínáltak körbe, és hát nagyon úgy néz ki, hogy neki is jutott belőle.

Ezek után nincs más választása, Michaelnek be kell bizonyítania, hogy ő minden gyanú felett áll, és olyan szinten elítéli a drogozás legenyhébb fajtáit is, hogy az már szinte nevetséges. Tart egy rögtönzött drog szemináriumot, amin többek között kiderül, hogy még azzal sincs egészen tisztában, mi sorolható az illegális kábítószerek közé és mi nem, alkalmazottait pedig arra bíztatja, hogy meséljenek szomorú családi történeteket, amik a droghasználat káros hatásait bizonyítják. Pam ösztönzésére Jim feláll, de mivel még mindig nem beszélhet, ezért kénytelen bevetni a nehéztüzérséget: Lesütött szem, fejrázás, és álkönnyek! Ez igen.

Érkezik a droglaboros nő, akinek múltja van Dwighttal, Dwight emlékezteti is erre, hiszen amikor önkéntes rendőrnek jelentkezett, tesztelték a vizeletét, és az övé zöld volt. Én már meg sem lepődök. Michaelnek pedig muszáj kitalálnia valami vésztervet, ezért megkéri Dwightot, hogy adjon neki egy keveset a tiszta vizeletéből, ez a minimum, amit egy elkötelezett alkalmazott megtehet a főnökéért.

Dwightnak sok választása nincs, borzasztóan tépelődik és vérre menő belső harcot vív önmagával, de végül segít, hiszen Michael segítségre szorult. Ezek után viszont leadja az egyenruháját, és lemond az önkéntes rendőri posztról, mert elárulta azt, amire felesküdött, és mindezt olyan drámaian komolyan veszi, hogy még Michael is megsajnálja. Felajánl neki egy posztot, az irodaház tiszteletbeli biztonsági főnöke lesz Dwight, ahol nagyon sok dolga lesz, mert csak két jelzőbólyájuk van, meg hasonlók, ez tarthatatlan. Pam pedig már nem bírta tovább a hallgatást és ő maga vette meg a kólát, amit Jim átadhat neki, és végre beszélhetnek. Lesz is miről, mert amit ma Dwight művelt, arról regényeket lehetne írni.