„Emlékszel még, amikor a középiskolai tanárod azt mondta, hogy az emberi történelem menetét a nagy emberek nagy tettei változtatják meg? Nos, a rohadék hazudott. Szard le Caesart, szard le Lincolnt, szard le Gandhit! A világot a névtelenek mozgatják. A forradalmak azért törnek ki, mert kevés a kenyér. A háborúk viszont egy dámajáték felett születnek.” Schillinger bácsit éppen egy fekához teszik be cellatársnak, amikor megtudjuk, hogyan került ide. 5 éve megvert pajszerrel egy feka dílert, amikor az éppen drogot adott el a büszke Schillinger család két sarjának. Most McManus irodájában regél arról, hogy itt voltak a fiai, és mindketten be voltak lőve. Három hónapja van hátra a feltételes szabadlábig. Ki akar innen jutni, hogy mellettük lehessen. McManus tudja, hogyha visszakerül Em City-be, akkor kinyírja Tóbiást. Schillinger szerint ha holtan akarná, akkor már halott lenne. Bízzon benne, megváltozott.

McManus elmegy Tóbiáshoz a lyukba, visz neki ruhát, aztán szépen megkéri, hogy ne próbálja meg kinyírni Schillingert, béke. Elvégre Vern bácsi csak egy horogkeresztet égetett a seggébe, széttépette vele a családi fotókat, megetetett vele egy könyvet, buzisan kellett kinéznie és párszor jól ülőgumón rakta Tóbiás barátunkat. De azért bocsásson meg neki, mert McManus egy kibaszott hippi. Rendben Timmy, figyelj, semmi probléma, megbocsát. Em City-ben O’Reily be akarja venni a csapatába, ha őrült, ha nem. Ugyanis ezek a csúnya muszlimok bármikor fellázadhatnak. Feltűnik Schillinger, Tóbiás meg felhívja illedelmesen a figyelmét, hogy bazmeg Vern, tiéd a következő lépés. „Ha pókert játszol, nem hagyod másnak, hogy lássa a lapjaid, hogy mit érzel, mit gondolsz. Fel kell venned egy pókerarcot. Ozban egész nap pókerarcot viselnek. Még este is. Olyan sokszor viselik, hogy amikor a tükörbe néznek, nem is tudják, melyik arcot borotválják.”

Scott Ross barátunk egy karton cigit talál a párnája alatt, amit ugye Wittlesey csempész be neki. Csakhogy McManus észreveszi, és jól lebassza. De nem rúgja ki, csak hagyja abba. Aztán közli, hogy tudja, hogy Ross és Diane exe egy bandában voltak. Majd megkérdi, hogy dugtak-e. McManus te akkora egy seggfej vagy. Diane jól besértődik, és közli, hogy inkább kilép, de Tim bocsánatot kér. (Érted, Diane csempészte a cigit, és McManus kér bocsánatot.) Diane aztán közli Scott-tal, hogy vége a mókának. De ő megfenyegeti, hogy beszámol Glynn-nek, és ő tuti kivágja a csajt. Ma mindenki köcsög.

Új őr érkezik Smaragdvárosba, egy bizonyos Knowakowanowakovskykowa...szóval valami lengyel faszi. Már a gyerekes fejéről látszik, hogy még ma kinyírják. Diane megmutat pár híres rabot. Ott van Said, aki egész véletlenül tényleg most tervezi a lázadást! Na bazmeg. Odaküldi Arifot egy őrhöz, hogy kötekedjen, aztán az őr megüsse. Aztán dzsihád öregem! McManus meglátogatja Rebadow-t, aki még mindig depressziózik a fiatalok miatt. Ő úgy került ide, hogy sokmillió éve nyakon szúrta a főnökét vagy kit, akinek nem tetszettek a tervei. Mukada meglátogatja Alvarezt, aki előlépett latin bandavezérré, mert a régi kiszabadult. Közli a kínaival, hogy békén lehet hagyni, vagy legközelebb jól szétveri a fejét, hiába pap.

És most egy zseniálisan felépített jelenetsor következik: két faszi dámázik az egyik asztalnál, amikor az egyik szerint a másik elmozdította a bábukat. Aztán a dámajáték felett összeverekednek. Az őrök szétszedik őket, erre nekik esnek. Erre a többi rab is elkezdi szarrá verni a legközelebbi őrt, és beindul a buli. O’Reily és Ross átveszik a bejárat irányítását, Rebadow elbarikádozza magát matraccal, Schillinger is elbújik, Tóbiás az kész, az bekattant, Said és a muszlimok elfoglalják Em City vezérlőjét, Mukada is kap arra a jóságos pofájára, Adebisi bandája szétszedi McManus irodáját, egy feka megkéseli a már nem csellózó Dobbinst, szétszedik a berendezést, Em City közepére repülnek az ágyak meg azok asztalok, Miguel begyújtja, a maradék bútorokkal meg mosógépekkel eltorlaszolják a bejáratot, aztán Said véget vet az őrjöngésnek azzal, hogy elsüti a kapott fegyvert. Megjelenik Glynn a turbókommandóval a túloldalon, és megafonon hívatja Saidot. Megkérdi, hogy mi a lóhere folyik itt. Said szerint ha ezt kérdezni kell, akkor még jó hosszú nap áll előttük.

Később megalakul egy tanács a főbb arcokkal: Said, Adebisi, O’Reily, Ross, Alvarez. O’Reily lesz a szóvivő, Ross kezében lesz a kajaelosztás, Adebisi intéz minden más mozgolódást, Alvarez felügyeli a túszokat. Said meg ül a golyóin, és önelégülten vigyorog, hogy mekkora faszagyerek. Aztán összegyűjtik a követeléseket. Tóbiás léggitározik valami asztallábbal. A sérülteket, mint Dobbins, elviszik a zuhanyzóba, végül is ott aztán tényleg nem lehet fertőzést elkapni, dehogy. Augusztus ki van akadva, és szerinte ez Vahue hibája. Úgyhogy neki kellene kivinni innen, hogy el tudják látni. Hosszas vacakolás után belemegy. Kimennek, ahol a turbórendőrök elkapják őket, és még a félig eszméletlen, haldokló Dobbinst is megbilincselik, ami ugye tök logikus. Augusztus meg bánatában elmegy légcsellózni, nagyon kreatív ez a rész.

Tóbiás meglátogatja Schillingert a dobozában. Szellemileg megszadizza, hogy mi van, ha véletlenül a feltételese előtt verekedésbe keveredik vele. Mindig. Újra és újra, és le kell ülnie az egész büntetését. A fiai pedig szörnyekké válnak közben. Hm. Mi lenne... A túszoknál az Armstrong nevű őr nem éppen élő állapotot vesz fel, szóval a többiek doktort akarnak. Rendben, Alvarez megy, Said benne van, de a többiek leszavazzák a francba. Glynn irodájába megyünk. McManus szerint várjunk, amíg átadják a követeléseiket. Devlin is itt van, gyors volt. Szerinte áramot és vizet elzárni, aztán a könnygáz jobb belátásra téríti őket. Csöng a telefon, a lázadóink kaját akarnak. McManus jelentkezik, hogy beviszi, cserébe megnézheti a túszok állapotát. Rendben. Kapnak pár száz szendvicset, meg egy tartálynyi valamit, McManus meg megnézi a túszokat. Ki akarja vinni a két legszarabb állapotban lévőt, plusz Diane-t. Összeáll a tanács.

McManus felajánlja, hogy itt marad helyettük. Oké, de Diane is marad, így áll az alku. Átadják a két túszt, valamint a követeléseket: nyilvánosság, hitvesi látogatás és a dohányzás visszahelyezése, egyebek. De Devlin hallani sem akar róla, ő küldeni akarja a kommandót. McManus beszélni akar Saiddal. Elmesél neki egy rohadtul megható sztorit a gyerekkoráról, miszerint akkor is volt egy börtönlázadás, aminek katonák vetettek véget. 31 rab és 9 túsz halt meg. Majd közli vele, hogy azért építtette Em City-t, hogy egy jobb világot hozzon létre a raboknak. De jelenleg egy katasztrófa szélén állnak. Said az itteni rabok nagy része nem azért ül, amit elkövettek, hanem a bőrük színe miatt. Az oktatás hiánya miatt. Amiatt, hogy szegények. Ez a lázadás arról szól, hogy a társadalom milyen módon vállal felelősséget, erről az egész ocsmány büntetőrendszerről. Nincs szükség több börtönre, nagyobb börtönre, jobb börtönre. Ami kell, az egy jobb igazságszolgáltatás.

McManus szerint ha nem oldjuk ezt meg, akkor emberek fognak meghalni. Said hajlandó az életét adni a változásért. McManus meg akarja védeni ezt a helyet. Said pedig le akarja rombolni. O’Reily közbeszól, mert az árják és a fekák egyre többször csapnak össze a bejáratnál. Semmi gond, árjákat lecserélik a latínókra. Mellesleg kezd elfogyni a heroin, Adebisiék kezdenek megkattanni az elvonás tünetektől. Most például éppen nekilátnak feldúlni minden dobozt egy kis cici után. Aztán elkezdenek mindenkit összeverni, Adebisi fojtogatja Kenny-t, de Said hozza a pisztolyt. Megismerjük Adebisi múltját is, frankón lekaszálta egy rendőr fejét egy bozótvágóval. Elengedi Kenny-t, aztán megkötözik. „Azt mondják, hogy nem számít, nyersz vagy veszítesz-e, csak az, hogyan játszol. Egy nagy faszt. Minden a győzelemről szól. Mert az a játék célja.”

Elmegy az áram, Said rögtön hozatja a túszokat, hogy sorfalat állítson fel. Így őket lövik le először. Nagyban játszunk bazmeg. Röpül a könnygáz, természetesen a sorfal azonnal lebukik, ők nem annyira hülyék. Egy targoncával áttörik a barikádot, a kommandósok meg lőnek mindenre, ami mozog. „Végül is kit érdekel, hogy ki él és ki hal meg a börtönökben? Látjuk a neveket a reggeli újságban, amik semmit sem jelentenek nekünk. Arcnélküliek. És nem is akarunk arcot ragasztani rájuk. Mert rohadtul nem akarjuk tudni, kik is ők. Hiszen akkor közelebb kerülnének hozzánk, az otthonunkhoz. Ó, hiszen ez az, amiről az egész szól. Az otthon. Hiszen a nap végén mindenki pihenni akar valahol, még ha ezt a helyet Oznak is hívják. Mint amikor Dorothy felébredt az ágyban, és azt mondta: Mindenütt jó, de legjobb otthon. Így van. Nincs még egy olyan hely, mint a kibaszott otthon.”

Ezzel vége is az első évadnak, köszönöm a figyelmet az olvasó(k)tól.