Hogy volt?

Office 2x17-2x18 - Dwight beszéde, Lányos apák napja

2008. augusztus 26. 16:00 - candyperfumegirl

Dwight-nak nagy napja van. Ő lett az év üzletkötője a Dunder Mifflinnél, ami –ahogy Jim fogalmaz- szó szerint a lehető legnagyobb elismerés, amit ezen a szinten ennél a vállalatnál lehet kapni, és hogy pont Dwight kapta, az csak egy újabb undorító szemenköpés az élettől Jim szemében. A dolog mondjuk nem csak ennyiből áll, a győztesnek beszédet is kell mondania a cég teljes üzletkötői állománya előtt, ami megközelítőleg ezer embert jelent, mi az Dwightnak? Annak a Dwightnak, akit Michael Scott, -aki már kétszer is tartott hasonló beszédet- segít és támogat? Ami azt illeti, Dwight emberesen be van rezelve.

Jim pedig most ott tart, hogy a lehető leggyorsabban el akar húzni innen a vérbe, a konkrét úticél másodlagos. Nem csak az a baja, hogy Dwight jelenleg a cég büszkesége, az ilyeneken már rég túl van, viszont az, hogy Pam munkaidőben szervezi az esküvőjét, és a csapból is ez folyik, az már kissé megfeküdte a gyomrát. Hívja is az első utazási irodát, amit talál.

Dwightot Michael trenírozza, hogy ne égjen be teljesen a beszédével, és azt tanácsolja, hogy dobjon be jópofa vicceket, a közönség zabálni fogja. Egyébként mutatta már a plaketteket, amiket ő nyert annak idején? Ott van, Michael Scott, Legsikeresebb Eladó, illetve ugyanez a következő évből…vagyis nem, ez a diplomája, mert a következő évben nem járt plakett. Hoppá. Ez persze semmit sem von le abból, hogy Michael két egymást követő évben fergeteges sikert aratott a beszédeivel, és ha Dwight jót akar, megfogadja a tanácsait. Michael szerint a jó beszédnek nem az a lényege, hogy igazat mondjon az ember, hanem az, hogy olyasmit mondjon, amit a közönség hallani akar, máris itt egy példa. Michael a teljes csapat előtt bejelenti, hogy annyira királyul dolgoztak az elmúlt negyedévben, hogy mindenki 1000 dolláros bónuszt kap, mondjátok, hogy halleluja. Mondják. Sőt, máris költeni kezdik a nem létező bónuszukat, de itt jön a képbe Dwight, hogy bejelentse, kamu volt az egész, nagyszerű főpróba lesz ez neki, már elő is van készítve a közönség.

Dwight nem túl meglepő módon csak mérsékelt sikert akart, ahogy előadja, hogy tömegbaleset volt a közelben, Brad Pitt lesérült, soha többé nem játszhat semmiben, nincs bónusz és mellesleg ki van rúgva mindenki. Dwight még nem egészen érzi a dolog lényegét. Kelly benyögi, hogy ez a karma műve azért, amit Brad tett Jenniferrel, Michael pedig a tárgyalóba rendeli a csapatot, mert úgy látja, référ még Dwightra némi edzés a beszéd előtt. Michael arra ösztönzi a többieket, hogy szólaljanak fel, hátha attól majd jön az ihlet, így Jim előadja, hogy utazni szeretne és hasznos tippeket kér. Kevin szerint egy nudista táborba kéne mennie, Toby szerint Amszterdamba, mert ő is eltöltött ott a válása után egy hetet, de az is lehet, hogy egy hónap volt, ki emlékszik már arra. Ez a szónoki gyakorlat valahogy nem tűnik túl effektívnek, Michael kifejezetten csalódott, hogy Dwight nem fejlődik. Márpedig ha Dwight beég, azzal ő ég be, mert miután ő akkorát aratott azzal a két istenkirály beszédével, az alkalmazottjától is hasonlót várnak.

Nem beszélve arról, hogy Jimnek tobvábbra sincs halvány segédfogalma sem arról, hová kéne utaznia. Dwight mondjuk egy kicsit megkönnyíti a dolgát azzal, hogy hova NE utazzon, ő ugyanis Új-Zélandra megy Gyűrük Ura túrára, megmászni a Végzet Hegyét, elpusztítani a drágaszágot meg ilyesmi. Úgyhogy ha Jim Dwight-tal nem akar összefutni a szabadsága alatt, Új-Zéland ugrott. Egyébként meg ő tele van hasznos tanácsokkal Dwight beszédére vonatkozóan, mert ő mellesleg retorikából diplomázott, mik ki nem derülnek. Nem, Jim természetesen nem diplomázott retorikából, csak vicces kedvében van, mint mindig, és letöltött pár ütős beszédet olyan sikeres szónokoktól, mint mondjuk Mussolini, és átadta Dwightnak, mint hasznos szakirodalmat. Valamint azt tanácsolja, nyúlja le a sikeres szónokok gesztusait is, csapjon minél többször az asztalra, és bokszoljon a levegőbe a nyomaték kedvéért, valamint a teátrális párhuzamos gesztusok is nagyon hatásosak tudnak lenni.

Dwight ezzel az új és hihetetlenül hasznos ismeretanyaggal feltöltődve elindul megtartani a beszédét, Michael pedig vele megy a biztonság kedvéért. Az irodában egyébként egész nap vérre menő harc folyt az ideális hőmérséklet beállításáért. Ez minden közösségben sarkalatos probléma tud lenni, pláne egy olyanban, ahol senkit nem érdekel a legkisebb mértékben sem, másoknak mik az igényei, úgyhogy egész nap csavargatták a thermosztátot ész nélkül. Angela megelégelte a szibériai hőmérsékletet, úgyhogy sértődötten bejelenti, hogy hazamegy, Kevin és Oscar alig kapnak levegőt, mert ilyesmire még nem volt példa az írott történelemben. Gyanús ez nekik, nekem is.

Eljön a pillanat, amikor a szpíker Dwightot szólítja, hogy álljon a pulpitusra, Dwight viszont pillanatnyilag valahol egészen máshol jár, mert mintha bele lenne ragasztva a székébe. Totális blokk, ami csak egyféleképpen oldható meg, majd Michael besegít! Tiszta szerencse, hogy itt van, mert amíg Dwight visszatér a földre, ő addig is bemelegíti egy kicsit a közönséget örökzöld rendőrakadémiás poénokkal, meg csupa olyan dologgal, ami bármiylen közönséget pillanatok alatt szétkergetne. Ekkor Dwightot valami isteni erő szállja meg, és elszánt arccal a pulpitusra lép. Belekezd egy olyan szónoklatba, ami a történelem legjelentősebb diktátorainak a stílusát ötvözi olyan mesteri természetességgel, hogy az valami elképesztő. Csapkodás, kalimpálás, levegőbe bokszolás, még több csapkodás, sátáni kacaj és valami olyan nyers erő tör elő belőle, amire mi mást reagálna a nép, mint hogy úgy megkajálja, ahogy kell? Éljenzés, tömjénezés, hangzatosabb szólamok egy emberként való ismételgetése, ováció, tapsvihar, és a következő lépés nyilván Dwight vállakon való végigcipelése lenne, de ezen a ponton Michael inkább a bár felé veszi az irényt. Remélem, az a kis momentum mindenkinek feltűnt, hogy Angela a terem sarkából álcában filmezte a beszédet.

A beszéd után Dwight egyenletes üdvrivalgás mellett vonul be a bárba, ahol Michael gubbaszt némileg bili füle-üzemmódban. Elhiszi ő, hogy jól sikerült a beszéd, csak éppen hallani nem akarja, viszont olyan sztorit tud mondani Dwightnak, hogy a füle is két felé áll majd tőle. A pultos egy negyvenes nőtől személyit kért, kb. ennyi a történet lényege, Dwight viszont kötelességtudóan röhög rajta, és így Michael is elégedett. Lehet, hogy Dwight lebilincselt ezer embert, ő viszont a báros sztorijaival lebilincselte azt, aki lebilincselt ezer embert, na ezt csinálja utána valaki, mondja dagadó mellkassal a gyóntatóban.

Jim pedig utazik. Ausztráliába, és június 8-ra szól a jegye. Ez az információ Pamet némileg hideg zuhanyként éri, az esküvő ugyanis köztudottan június 10-re van kitűzve, és az hétszentség, hogy ezzel Jim is maximálisan tisztában volt. Hát ez van, arról, hogy Jim kötelességtudó pomponlány módjára ezer wattos vigyorral fog csápolni, amikor Pam kimondja az igent az országos tuskódíj állandó első helyezettjének, le lehet mondani.

A ’Lányos apák napja’ epizód címe magáért beszél, a dolgozók behozzák a lányaikat a munkahelyre, hogy megmutassák nekik, mennyire király hely ez a Dunder Mifflin. Michael nem kimondottan örül a dolognak, nem mintha nem bírná a gyerekeket, de ez most azt jelenti, hogy cenzúráznia kell magát egy teljes napra, és az mekkora szívás már. Pam viszont alig várja a kislányok érkezését, mert most, hogy közeleg az esküvő, nem ártana némi anyai ösztönt felfedeznie magában, és ezt a célt tűzte ki, hogy a nap végére legalább egy gyerekkel megkedvelteti magát.

Érkeznek a lányok, Toby szégyellős szöszi kislánya, Kevin okos, könyvmoly mostohalánya, és Stanley tinilánya, aki mondjuk ki, tipikus kis ribanc már 14 évesen is. És itt van Meredith égetnivalóan rossz fia is, mert Meredith kissé szabadon értelmezte a ’Lányos apák napja’ fogalmat, de mivel a srácot egy hétre felfüggesztették a suliban, ez most pont kapóra jött. Michael üdvözli őket, ő itt a regionális igazgató, ami gyereknyelvre lefordítva kb. annyi, hogy ő Superman, a dolgozók pedig Gotham City polgárai, tipikus. Jim és Dwight nem győzik lehurrogni, a Batman és Superman univerzum megbocsáthatatlan összekeveréséért, sőt még Aquamant is ismerik, Michael szerint ez már több mint ciki, és elvonul.

A gyerekkel pedig foglalkozni kell, de egyelőre senki nem tud mit kezdeni velük. Kevin tudása annyiban kimerült, hogy megmutatta nevelt lányának az irattartóját és a válaszfalat az ő asztala és Angela asztala között, de talán érdemes lenne ellenőriznie, hogy a kiscsaj nem próbál-e partizánkodni a számítógépén, mert ha igen, akkor ciki van. A kislánnyal egyébként Jim kapásból megtalálja a közös hangot, amiért Pam nem győz irigykedő tekinteteket lövellni az irányába. Stanley tinilánya nem sokat vesztegeti az idejét, elkezd Ryan körül legyeskedni, és már éppen a telefonszámcsere következne, amikor Kelly megelőzésképpen beadja Stanley-nek, hogy Ryan a lánya körül legyeskedik. Így aztán Ryan átéli addigi élete legfélelmetesebb 10 percét, Stanely tízezer decibellel üvölt neki tisztességről, felelősségről és hasonlókról, de a lényeg az, hogy ha csak meglátja még egyszer a lánya 10 méteres körzetében, leválasztja a fejét a nyakáról. Kelly pontosan erre az eredményre számított.

A kis Sasha, Toby kislánya addig kering, amíg ki nem köt Michael irodájában, és kiderül, hogy Michael egész jól feltalálja magát egy kislánnyal, legalábbis Sasha nem fogja menekülőre 2 perc után, és ez mindenképpen pozitív eredmény, ismerve Michael Scott szociális érzékenységét. Meredith fiacskája viszont közel sem halad ilyen jól a barátkozással, fogalmazzunk úgy, hogy 5 perc után nyilvánvalóvá válik, hogy érte el a felfüggesztést a sulijában. Dwightnak ad egy találó becenevet is, a Mr. Húgyot, édes gyerek. Angela pedig egy alkalmas pillanatban kifejti, hogy ő nem vall modern elveket, ha gyereknevelésről van só, az ő családjukban a kemény kéz mindig bevált, és hasonló elvárásai vannak a jövendőbelijével szemben is. Dwight ért a szóból, és a következő alkalommal, amikor a kis rohadék azzal jön neki, hogy milyen randa a képe, Dwight ötletesen visszavág, hogy én legalább nem vagyok egy utálatos kis suttyó, akit kivágtak az iskolából. Angela alig lát a gyönyörűségtől.

Dwight szórakoztatja a gyerekeket egy tradicionális angol balladával, ami a lefejezett Boleyn Annáról szól, nagyon aranyos. Ezek után pedig egy kicsit ijesztő és elmebeteg mesekönyvet vesz elő, amit a náci háborús bűnös nagyanyja hagyott rá, és ezen a ponton Michael jobbnak látja közbelépni. És ha már itt tartunk, bedobja az adu ászt: ő gyerekkorában tévésztár volt ám! Méghozzá a kétes című Puszinyuszi Show-ban, amit a magam részéről tudni sem akarok, miről szólt, de Michael sajnos nem ilyen kíméletes, ő bizony megmutatja a felvételeket. Ehhez Ryannek el kell szaladni és betörni az anyja házába és elhozni onnan a kazettát. Az, hogy Ryan inkább ezt a programot választja ahelyett, hogy itt maradjon, és hagyja, hogy Stanley lánya tovább buzogjon körülötte, elég sokat elmond arról, mennyire ijesztő volt Stanley hegyibeszéde.

Az archív felvételekből kiderül, hogy a tündérruhás műsorvezetőnő nagyon jó bőr volt, hogy egy későbbi tévésztárral együtt szerepelt Michael, és hogy a kis Michael már akkor is kb. ugyanúgy nézett ki, mint most, és másra sem vágyott, csak egy feleségre, 100 gyerekre és 100 barátra. Erre aztán gyerekek találóan megkérdezik, hogy ebből mi vált valóra, semmi persze, ami gáz, főleg úgy, hogy még Meredith elvetemült kölkének is van barátnője. Hihetetlenül hosszú kínos csend következik, majd Michael kivonul és beveszi magát az irodájába.

Mivel Toby a HR-es a cégnél, ezért a munkaköri leírásában szerepel, hogy ilyen esetekben szépen elbeszélgessen a főnökkel, arról nem is beszélve, hogy valakinek vissza kell hordania azt a csinos kis kupac holmit, amiket Sasha csent ki Michael irodájából. Michael bevallja, hogy gyereket szeretne, és talán már késő. Toby nem túl jó a lelki szemetesláda szerepben, sikerül még depressziósabbá tennie Michaelt azzal, hogy ahhoz, hogy gyereke legyen, előbb nem ártana egy feleség, vagy minimum egy barátnő, és még eszébe se jusson Janre gondolni. Ezek után Michael feliratkozik társkereső oldalra, Little Kid Lover néven, csak hogy a nőknek kétségük se legyen afelől, hogy Michael mit szeret. A nap pedig egy kis műsorral zárul, amit Michael és Dwight adnak a gyerekeknek, hamis, disszonáns és mérsékelten fülsértő zenével, de a szándék a fontos, azt pedig értékelni kell.

Címkék: office
4 komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drakeamarth 2008.08.26. 18:44:50

Dwight beszédében pozitívan csalódtam, nem volt rossz.

vorti 2008.08.26. 20:05:44

"Little Kid Lover" > ezt senki nem fogja félreérteni... XDXD

candyperfumegirl 2008.08.26. 23:14:58

Drakemarth: én is, meglepően jól fordították, főleg a "világ üzletemberei és üzletasszonyai egyesüljetek!"

Gabba 2008.08.27. 12:22:52

Nagyon dúl a titkos szerelem Angela és Dwight között!

A nyitó jelenet a rögbilabda dobálásával és így az iroda sikeres leamortizálásával milyen volt már?! A nemlétező bónuszt akár a helyreállításra is fordíthatták volna.