Egy színházi próbán nyitjuk az epizódot, valami túlbuzgó Shakespeare-előd egyengeti a sok önjelölt színészpalántát, és hát mit is mondjak, nem épp egy Tony-díj jelöltes a gárda... Amikor ráadásul az egyik puska el is sül, és 3 centivel a „rendező” füle mellett zúg a falba, már kezd betelni a pohár nála is. Hülyék, miért nem használnak vaktöltényt, nézzék meg a Tűzvonalbant, ott is milyen élethű és hiteles a dolog... No de ki is derül az idegesség oka: Őfelsége egy kisebb vagyont áldozott arra, hogy az előadással le tudja nyűgözni a császár követeit, szóval jó lenne nem kilyuggatni őket a tárgyalásokig.

Míg újrapróbálják a jelenetet, Őfelségéhez kapcsolunk, aki egy vadászatból tér vissza kíséretével. És hát Henriknek hatalmas megbízatása van Brandon számára: Margit hercegnő, a király nővére hozzámegy a portugál királyhoz, ám mivel Henrik épp a császári követekkel lesz elfoglalva, ezért Charlest találja a legalkalmasabbnak, hogy elkísérje a hercegnőt és hozományát. Brandon szeme felcsillan, 2 hét közös utazás egy jócsajjal, ki a fenének ne kéne? Még akkor is, hogyha a király elevenen megnyúvasztaná, hogyha hozzáérne... No de, lényeg a lényeg, ahhoz, hogy Brandont érhesse a megtiszteltetés, nemesi oklevélre van szüksége, és ennek Henrik áll is elébe: Charles Brandon, a neved mostantól Lord Suffolk, na, hogy tetszik?

Nincs idő örülni, térjünk is vissza a követekhez, akik időközben megérkeztek szeretett Angliánkba, és a Morussal folytatott beszélgetés során rá is terelődik a szó a világban terjedő kórra, névszerint a lutheránusok térhódítására, ráadásul a császár nem tud mit tenni ez ellen, tekintve hogy Luther Márton Wartburg várában vendégeskedik. Bezzeg Henrik király röpiratot ír ellene, bibibí, a mi uralkodónk jobb, mint a tiétek, höhö! No de meg is érkeztünk, Wolsey bíboros fogadja a két férfit, meg is kezdődnek a tárgyalások: szerződést aláírja mindkét uralkodó, best friends forever, aztán még megpecsételendő, a Károly császár eljegyzi Henrik lányát, Mária hercegnőt. Istenem, szegény kislányból mekkora lotyót csinálnak, már ez a második vőlegénye, és még csak 10 éves. Ja, és még van valami: Wolsey, ha segítesz nekünk, kapsz majd egy szép kerek összegű havi juttatást, ja, és ha véletlenül megint pápaválasztó konklávéra kerülne sor, számíthatsz ránk, segítünk. Az öreg bíboros tányérképe mosolyba húzódik, de jó dolog a király jobb kezének lenni...

De elég volt a dologból, mert kezdődik is az előadás, és nem ám valami zsékategóriás plottal kéremszépen, a Vágy és követői kiszabadítják a gyarlóság által fogvatartott gráciákat... És azért a színészgárda is fejlődött egy csöppet a próba óta (biztos kirúgták azt a sok kétbalkezű senkit), hiszen olyan neves színészek játszanak, mint Margit hercegnő, a rendező öregúr, Őfelsége a király és Boleyn Anna, aki pont egy párba kerültek Henrikkel. Milyen furcsa véletlen egybeesés, Boleyn már elégedetten csúsztatja is oda az apró bőrerszényt a rendezőnek, jól csináltad öreg. Henriknek a szeme is majd kigúvad, de nem tud eléggé oda koncentrálni, mert Margitnak nyavajoghatnékja támad: Henrik, a nővéred vagyok, ha már Portugáliába akarsz férjhez adni, akkor legyen már minimum egy Christiano Ronaldo, nem pedig egy 70 éves vén kujon, aki naponta háromszor előveszi marokjancsit a festményem láttán. De kész, nincs mese, menni kell, mert a közösség érdeke felülemelkedik az egyén érdekén. Tiszta Mr. Spock.

Másnap már Brandon tart jelenést Margitnál, akik cukkolják is egymást rendesen, ezek vagy kinyírják egymást az út végéig, vagy egymás ágyában kötnek ki. Lehet tippelni, melyik... Persze nem mindenki örül egyformán Brandon hercegi címének: két jóbarátja, Knivert és Compton rendkívül féltékenyek, és igenis megsértődtek, amiért ők nem kaptak lovagi címet. Ezalatt a követek a királynál is látogatást tesznek, aki meg is hívja a császárt országába, tekintve, hogy most tényleg nagy haverok, hisz közösen kell a francia kutyákat kiebrudalni gyönyörű kontinensünkről. A követek lelépnek, jön Boleyn, akit Henrik szeretettel fogad, majd kinevezi a Farcsont Térdszalag-rend lovagjának, és az udvartartás szemvevőjévé teszi. Ja, és most hogy ilyen szép címeket kapott, Boleyn, jó lenne ha iderángatná a lányát is, mert meg szeretném ismerni, mondja a király. Aggodalomra semmi ok, Anna hamarosan az udvarba érkezik, mint a királynő udvarhölgye. És ahogy azt mindenki tudja, onnan már csak alig egy lépés a király hálószobája...

És ha már Anna, akkor nézzünk el a Boleyn család birtokába, ahol egy ifjú költő épp szerenádot ad Annának, aki egyszerűen lepattintja magáról, ha választanom kell a király meg egy senkiházi költő között, aki még ráadásul nős is, akkor az előbbit választja. Pedig egy költő mellett nehezebb elveszíteni a fejed. Miközben a jövőbeni Mrs Tudor az udvarlóit rázza le, a jelenlegi Mrs Tudor épp férjét győzködi, hogy az jöjjön már be a hálószobájába, meg hogy sosem ismerte ÚGY a király bátyját. Sőt, még a nászéjszakán is bújócskáztak. Henrik úgy néz ki, elhiszi a dolgot, de azért nem nagyon serénykedik, hogy az éjszakát a nejével töltse, helyette inkább végigsétál a folyosón, és az arra lézengő nők közül rákacsint egyre. No, ez azt hiszem eléggé egyértelmű utalás, lehet is menni az ágyba, ráadásul a hölgy tényleg jó adottságokkal rendelkezik. Gratulálok Henrik, Ön jól választott!

Őfelségének pedig az uralkodás és a kufirckodás mellett még arra is van ideje, hogy befejezze végre a Luthert gyalázó röpiratát, amit olyan szabad szájúan írt meg, hogy arra még a védelmébe vett pápa is beleborzongana. De ő legalább tett valamit, nem úgy, mint egész Európa. Morus javítgatja, talán mégse kéne ennyire élesen írogatni, de Henrik lecsitítja, majd folytatja a címek osztogatását: Morus, a maga neve mostantól Sir Thomas, ezennel lovaggá ütöm. Hurrá, ha valaki megérdemelte a címet, az Morus Tamás volt, örüljünk is neki nagyon... És már csak egy dolgot kell megtenned, hogy megkapd a címet: tarts nyilvános könyvégetést, és semmisítsd meg az ördögi Luther Márton minden írásait. Ez már piskóta lesz.

Wolsey az előző rész óta még nagyobb kastélyt építtetett magának, ott kapja meg a levelet a francia királytól, amiben Mousieur Harisnya azzal fenyegetőzik, hogy megtámadja Angliát, ha Henrik aláírja a békét az NRCS-vel. Hm, de vajon kinek járhatott el a pofája? Apropó NRCS, Károly császár már meg is érkezett vendégségbe, ilyen elcseszett Antonio Banderas hasonmást rég láttunk, na és ez az áll... De Henriket nem zavarja, elvégre csak Európa legnagyobb hatalmú uralkodójáról van szó. Lehet menni szórakozni, a program eléggé fejedelmi: ivás, ivás, ivás, esetleg egy kis táncika. Amíg a két felség elvan, Wolsey is akcióba lendül, és magához hívatja Henrik király titkárát, Mr Pacet. Hm, mit tervez az öreg kardinális? Mr. Pace, maga tudott mindenről, ráadásul franciául is beszél, azt hiszem ez elég egyértelmű, maga a tégla a CTU-ban. Köszönjük, Mr Pace, irány a börtön, felségárulás a vád, és ugye emlékszik, mi történt Buckingham hercegével amikor ezzel vádolták?

Másnap Henrik és Károly terepszemlére mennek, Henrik megmutatja hadihajóit, Károly szája tátva marad, álla már lassan a mellkasát súrolja, rögtön meg is kedveli nagybátyját, ha ekkora flottája van. Katalin is köszönti unokaöccsét, majd bemutatják unokatestvérének és jövendőbelijének, Máriának. Károlytól egy pajkos mosolyra futja csak, majd közli, hogy még várniuk kell a házassággal, amíg a lány felnő. Kár, hogy nem Amerikában járunk, mert a császár már rég beadta volna a jelentkezését a NAMBLA-ba. És nem azért, mert annyira hasonlít Marlon Brandora.

A kötelező rokonlátogatás megtörtént, most pedig jöhet is a fogadás, ahol a két felség az Új-Világról tartanak bájcsevejt, teljesen kiaknázatlan terület az, rengeteg nemesfém, ásványok, sók, gabona... Csak ennyit hallunk belőle, ugyanis érkezik Boleyn Anna, mint Katalin udvarhölgye, Henrik szeme pedig folytatja a már korábban megismert kigúvadást, csak egy probléma van: ezúttal a neje szeme láttára. Aragóniai Katalin szemei pedig majd felfalják az urát, Henrik, ne felejtsd, kurvaszar, ha az üresen tátongó szemgödrödön át elvérzel, szóval csak finoman. Mire feleszmélünk, Károly már lepattant a menyasszonyával, táncolni természetesen, de ahelyett hogy nyugalmunk lenne, már rögtön bejelentkezik Margit, csak azért jött, hogy közölje, úgy döntött elfogadja a portugál király házassági ajánlatát (még jóhogy, mikor Henrik a múltkor nyomatékosan megmondta neki, hogy nem enged), de csak azért, hogy miután a vén szatyor jobb létre szenderül, utána ő választhasson magának férjet. És Henrik ebbe még bele is megy.

Közben véget ér a tánc, Katalin és Károly kap végre néhány szabad másodpercet, a királyné pedig el is panaszkodja, hogy mostanában megromlott a kapcsolata Henrikkel, sőt, azt gyanítja, a király e akar válni tőle. NANE! Ezt nem gondolhatja komolyan! Ez már több, mint röhejes feltételezés. Henriknek egyáltalán nem tetszik Boleyn Anna, álmodni is azért álmodik vele, mert a hideg rázza ki tőle. Csak azért csináltat neki királynéhoz illő ékszereket, hogy minél rondábbnak tüntesse fel az udvar előtt. Nem értem ezeket a féltékenységi rohamokat...

Közben egy szövetség is kialakulóban van: Norfolk és az öreg Boleyn megfogadják, hogyha életükbe kerül is, megbuktatják Wolseyt. És ebben még az újdonsült suffolki herceg, Charles Brandon is a segítségükre lehet. Na, már csak a szerződés aláírása van hátra, egy kicsit jobb kedélyben zajlik, mint a franciákkal. Az egész udvartartás ott van, fel is tűnik Henriknek Pace eltűnése, így Wolsey kénytelen kitálalni, hogy rájött Őfelsége titkára titkára (höhö), azazhogy Pace járadékot fogadott el a franciáktól. De nyugodjon meg felség, már gondoskodtam róla. Ez pedig annyit tesz, hogy Pace néma csendben, patkányok és pókok között, az őrület határán, tömlöcben ül, egyedül kiáltásai visszhangoznak a Tower falai között: WOLSEY VOLT AZ! WOLSEY AZ ÁRULÓ!

A következő rész Margit hercegnő útnak indításával kezdődik, Henrik büszkén búcsúzkodik, Margit még hisztizik egy kicsit jó szokásához híven, Charles pedig megfogadja, hogy saját nővéreként fogja szeretni és vigyázni rá. Naja, várjuk a fejleményeket... Közben Morus is hazatért Rómából, hogy tájékoztassa Henriket: a pápa nagyon boldog, hogy Luthert teljesen lejáratták a röpirattal, szóval bírjuk a bizalmát. De van egy rossz hír is: Luther is válaszolt az értekezésre, mégpedig hasonló stílusban, mint Henrik röpirata volt. Őfelsége dühöng, mi pedig most egy kis szünetet tartunk, meg kell keresnünk ugyanis ezt a Luther nevű baromállatot, és elbeszélgetünk vele, hogyan kell viselkedni a mi szeretett uralkodónkkal.

Másnap sem javul Henrik kedve: levél érkezik, mégpedig rossz hírekkel. Őfelsége rögtön fel is bontja (nem fél az Anthrax-tól), Anna írta, és visszautasítja benne az ékszereket. Sőt, ami még rosszabb, még az udvart is elhagyja, és vidékre utazik. Na, én most vesztettem el a fonalat. Nem az a terv, hogy Anna elcsábítja a királyt, oszt akkor mindenkinek jó lesz? Nehéz ügy, nagyon nehéz... Ezalatt nézzünk a Towerbe, szerencsétlen, igaztalanul bebörtönzött Pace már teljesen megkattant, halott feleségével beszélget, szuperhősnek képzeli magát meg miegymás, ebből már nem lesz koronatanú semmiben. Ezt megúsztad Wolsey!

Apropó Wolsey, a bíboros már ki is nézte Pace utódját, Mr Cromwellt, az ő saját titkárát. Ezzel pedig két legyet ütött egy csapásra: rákente valakire a kémkedést, plusz még egy megbízható embert is szerzett magának a király mellett. Bravo! A bíborosnak már rögtön jelenése van Henriknél, közli is vele, hogy Károlynak pénzre van szüksége a háborúzáshoz, ezt pedig mi fogjuk adni, és mivel kötöttünk vele egy örök barátságról szóló szerződést, még 300%-os THM-et se kérhetünk. Szar ügy. Őfelségét azonban nem nagyon érdeklik evilág ügyes-bajos gondjai, neki most csak egy dologra gondol az agya: Annára... Még az se hozza lázba, hogy Wolsey új éjszakai játszópartnert talált neki Navarrai Margit hercegnő személyében...

A bíboros azonban nagyon megütheti a bokáját, tekintve, hogy az újdonsült szövetség a nyomában lohol: Boleyn az új címének köszönhetően belenézhet az udvartartás pénzügyeibe, és hát feltűnt neki, hogy minden pénz, ami Wolsey kezén keresztül folyik át, valahogy eltűnik, vagy csak nagyon vészesen megcsappan. Mindig is tudtam, hogy a bíboros nem az akinek látszik: valójában egy XXI. századi magyar politikus, aki feltalálta az időgépet. De sajnos nem elég, hogy ezek kiderültek, ugyanis hiába mondanák el a királynak, az annyira szereti a kancellárját, hogy nem érdekelnék semmilyen tények, mindenben neki hinne. Hm, szívás. Tehát akkor először meg kell rendíteni a király bizalmát benne.

Fogadás, Henrik találkozik a hercegnővel, aki Ferenc király nővére, majd gyorsan lelépnek egy kis tornára, csak azért is, dögölj meg Ferenc. Boleyn és Norfolk tovább agyalnak, megérkezik az udvarba Morus, akit sokan marasztalnak, de mégse akar oda költözni, Thomas Tallis pedig komponál, és közben két jócsaj ikerpár mászik rá, hiába, akkor még nem Csipa meg Kefir voltak a zenei bálványok... Az ifjú zeneszerző viszont úgy ahogy van, elküldi őket a fenébe, inkább marad komponálni. Na várjunk csak, megőrült ez? Hármasban egy ikerpárral? Épeszű ember nem így reagál egy ilyen ajánlatra! Hacsaknem persze... Ezalatt Margit hercegnő útjára lépünk át, szegény nem tud az éjszakai hánykolódás közepette aludni, ezért minden idejét annak szenteli, hogy egymás sértegetése közben minél jobban megismerje Brandont... Kívül-belül, ha értjük, mire gondolok. Aki a gyilkosságra tippelt, egyelőre hoppon maradt.

De térjünk is vissza Angliába, ahol jó hírek érkeznek: a császári csapatok megsemmisítő csapást mértek a franciákra, sőt, maga Ferenc király is fogságba esett! Végre, boldognak láthatjuk szeretett királyunkat! Ezek remek hírek, szóval ünnepelni kell, mégpedig egy kis lovagi tornával. Az első megmérkőzők pedig nem mások, mint Őfelsége és Compton. Compton bohóckodik egyet egy 40 kilós fatörzzsel, szép kis kopja lenne belőle... Küzdelem lemegy, Őfelsége nyer, de már itt is a következő kihívó: Anthony Knivert. Őfelsége egy lépésre van a győzelemtől, és annyira belefeledkezik a játékba, hogy még a sisakrostélyt is elfelejti lehúzni. Te jó ég, mi lesz itt? A két fél összeér, a lándzsák apró darabjaikra szakadnak, őfelsége pedig a porba zuhan. Mindenki egy emberként pattan fel a helyéről a magatehetetlen Henriket látván, de aggodalomra semmi ok nincs, elkerülte a szilánk a szemeit. Mert egy király sebezhetetlen! Tiszta Heroes... Henrik már újra nyeregben, felkészülünk az újabb összecsapásra, ezúttal pedig Knivert zuhan le a lóról, csurom véresen. Ő már nem olyan szerencsés, mint a király, csúnyán megsérült. Huhh, ennyi izgalom elég is volt mára, pihenjünk egy kicsit, mert újabb nagyszerű híreink vannak: Boleyn Anna visszatért az udvarba.

Viszont még mindig van mit ünnepelni: az udvar két új lovagot köszönthet soraiban, a frissen felépült Sir Knivert és Sir Compton tehát kiérdemelték végre a címet, boldogok is nagyon. Amíg az avatás zajlik, bepillantást nyerhetünk a londoni földalatti lutheránus mozgalomba, ahol egy nem várt ismerősbe futunk: Mr. Cromwell az, Őfelsége új titkára, Wolsey bizalmasa. Fú, mi lesz itt, a lutheránusok befészkelték magukat az udvarba. Aki tanult középiskolában történelmet csendben marad és nem spoilerezik, a többiek meg találgathatnak.

És már itt is az újabb eksön, Henrik végre négyszemközt találkozik Annával, aki valami miatt nagyon feszült, hát hogyafenébene, amikor az uralkodó a palota folyosóin vall neki szerelmet. No de végre, elcsattan az első csók, már alig bírtuk ezt a szenvelgést, de aztán Anna rögtön el is rohant. Hurrá, nincs még vége, ugye mindenki nagyon örül?

De szerencsére kapunk egy kis szünetet, hiszen Margit és Brandon egymás karjaiban megérkeznek Portugáliába, ahol fogadja is őket az ifjú vőlegény, aki olyan vén, hogy szerintem már a nászéjszakát se fogja tudni egyedül végigcsinálni. Hm, azok a Viagra nélküli szörnyű idők. Szerencsétlen Margit nem bírja tovább idegekkel és elájul, Brandon meg a hasát fogná a röhögéstől, ha nem lenne annyira jól nevelt, hogy elkapja az összecsukló hercegnőt. Node mire kettőt pislantanánk, már rögtön a menyegzőt tartják, Margit zokog a boldogságtól, az öreg meg már a nászéjszakát tervezi, ami hatalmas ünnepség lesz, tudniillik az egész udvar ott fog állni az ágy mellett, és szurkol őfelségének, nehogy szívrohamot kapjon majd a nagy erőlködésben. És ez nem csak daydreaming, ez tényleg így megy arrafelé. Ijesztő, mi?

Térjünk egy kicsit vissza Angliához, ahol megint baj van, Őfelsége ismét be akarta bizonyítani sérthetetlenségét, és megpróbált egy mély mocsáron egyszerűen átkelni. Csak úgy. Zászlórúddal. Naná, hogy nem ment neki, ráadásul még majdnem bele is fullad szegény, úgy kell kihúzni onnan és újraéleszteni, stabil oldalfekvéssel. A állapota elégé súlyos, szóval bízzunk a modern orvostudományban, csak segíteniük kell rajta. Elvégre még 5 feleség hátra van... Szerencsére Őfelsége hamarosan felépül, és sikeresen levonja a konklúziót: ha most meghalt volna, nincs örököse, vége a Tudor-dinasztiának, az pedig azt jelenti, hogy a Showtime kénytelen elkaszálni a sorozatot... Ez pedig nem mehet így tovább. Nyilvánvaló, hogy az Úr bünteti őt a házasságáért, ez pedig csak egy dolgot jelenthet: el kell válnia. És ebben csak Wolsey segítségére számíthat.

A rész végére térjünk még vissza egy kicsit Portugáliába. Margit nagyon jól tudja, hogy a következő férjét ő maga választhatja majd, de nincs szándékában kivárni, hogy a vénember meghaljon, ezért úgy dönt, inkább felgyorsítja folyamatot. Nagyon csúnya módszerekkel. És így végre, újra szabad ember lehet.