Rögtön a főcímmel kezdünk, aztán Hank egy szokásos délelőttjébe csöppenünk: a kávéhoz épp alkoholt önt, és bámulja az üres lapot. Csörög a telefon, Hank arcára kiül az „így nem lehet írni!” kifejezés, aztán örömmel köszönti testvérét a vonal másik végén. Ám egy másodperccel később elkomorul. Aztán egy villanás, és máris egy évvel korábban vagyunk, Papa Hank jön meglátogatni LA-be kisfiát, a nagy írócsodát, aki vadiúj Porsche-jával meg is érkezik a reptérre. Már az első percekből kiderül, hogy Papa Hank ugyanolyan mocskosszájú, alkoholizáló szoknyapecér, mint Hank, de azért rosszalló megjegyzést tesz arra, hogy Hank még nem nős, és hogy nem tudja a járda mellett pompázó virág nevét. Aztán azonnal koktélt követel.

A koktélt már a jelenben issza Hank, egy Trixie nevű lánnyal, és mi sem mutatja jobban, hogy igencsak részegek mindketten, hogy jót mulatnak Hank azon megállapításán, hogy a Trixie csodás név – egy kurvának. (Helló, Deadwood!) Karen bukkan fel a semmiből, mert Hank testvére őt is felhívta, és most Hankért jött, hozott neki repülőjegyet, menjen az apja temetésére. Ám Hank nem akar menni, inkább Trixie-vel hetyegne. Éééérdekes.

Ismét időutazás: a Crazy Little Thing Called Love forgatásán vagyunk, Tom és Katie (persze nem az igaziak) épp befejezték az utolsó jelenetet. Hank ki van akadva, teljesen átírták a szövegét. Kiderül, hogy maga a nagy Tom firkálgatott egy kicsit, és amit ő akar, az úgy lesz. Papa Hanknek nincs baja Tommal, tetszett neki abban a vietnámos filmben, Hank ellenben gyűlöli a kis pöcsöt. Még jó, hogy Hank írt pár könyvet is, inkább arról emlékezzenek rá az emberek. Na, ehhez nem tud Papa Hank hozzászólni, mert fiacskája egyetlen könyvét sem olvasta. Hmm. Felbukkan az igen csinos és fiatal Amber, egy színésznő, aki a filmben szerepel, és sürgősen meg kell osztania Hankkel a gondolatait, méghozzá a lakókocsijában. Papa Hank arra gondol, amire mi is, de Hank tagadja, hogy bármi is lenne, elvégre boldog nemházasságban él.

Vissza a jelenbe: Hank egy hotelszobában Trixie homorú hátáról szívja a kábítószert, aztán még a hasáról is egy kicsit. Trixie közben folyton azzal jön, hogy ő egy kurva, de Hanknek nem tetszik a vicc, mert már a bárban megmondta, hogy ő még sosem fizetett szexért. Hát, most fog, mert Trixie tényleg egy kurva. Hank megpróbál alkudozni egy kicsit, mi lenne, ha most ő dolgozna Trixie-n, akkor fifty-fifty, nem? Ám Trixie a hagyományos kurvák közé tartozik, és kápét követel. Az meg momentán nincs Hanknél.

Jön egy újabb visszaemlékezés: családi vacsora, amikor még volt Hanknek családja – Papa Hankkel kiegészülve. Karen a megbízójáról beszél, aki Hank szerint egy unalmas fickó, és még Becca is látja, hogy totál odavan Karenért (az okos néző meg tudja, hogy itt nem másról van szó, mint Billről, bár a nevét nem mondják ki, mert ez nem egy szájbarágós sorozat.) Karen azzal vág vissza, hogy ha jól sejti, Hanket körülzsongják a színésznőcskék a forgatáson. Papa Hank azonnal igazolja ezt a feltevést, és részletezi is, milyen csini például az a kis Amber – mindeközben még az angina szót is megtanítja Beccának (habár ez nem olyan ronda szó, mint amilyennek hangzik, szimplán koszorúér-betegséget jelent), öröm az ilyen nagyapa. Hank nem repes a boldogságtól, főleg azon húzza fel magát, hogy másnap az apja meg akarja látogatni egy ismerősét San Diegóban. Hamar megtudjuk mi Hank dühöngésének az oka: apja egy régi szeretőjéhez megy, ez vitte a sírba Hank anyját is, apja számtalan félrelépése. Karen próbálja nyugtatgatni a teraszon, nem sok sikerrel. Ráadásul aztán ő is kifakad, Hank sem különb az apjánál, totál nem figyel Karenre, három hónapja nem is beszélgetnek már. Hank megígéri, hogy a forgatás után azonnal hazamennek New Yorkba, mielőtt LA tönkretenné őket, de ez nem jó válasz, mert Karen már kezd karriert építeni, és miért mindig csak Hank érdekeit nézzék.

A jelenben Trixie stricije veri éppen Hanket, de Trixie kérésére az arcát nem üti szét, mert Hank „olyan cuki”. Ekkor érkezik Charlie, és kifizeti a tartozást. Trixie távoztában elárulja, hogy állatorvos akart lenni kiskorában, hát nem aranyos? Charlie könnyes szemmel részvétét fejezi ki Hanknek, de Hank elárulja neki, hogy az apja „kétlábon járó pénisznek” nevezte Charlie-t, így már Charlie sem olyan szomorú. Viszont ő is fel akarja pakolni Hanket egy repülőre. Hank ellenben nem gondolta meg magát, nem megy el a temetésre.

Újabb visszaemlékezés: Papa Hank és fia egy bárban isznak (milyen beteg már, hogy a falon a Marat halála című kép van kinagyítva?). Papa Hank éppen jó tanácsokat osztogat a fiának: szép családja van, ne rontsa el a dolgokat, a család az első. Hank kicsit nehezen emészti meg, hogy ez pont egy olyan embertől jön, aki fűvel-fával csalta a feleségét. Papa Hank azt hozza fel mentségnek, hogy az ő igénye más volt, mint a feleségéé, na ez az, amit egy gyermek sem kíván végighallgatni. Hank még azt is felrója az apjának, hogy kezet emelt rá gyerekkorában. Papa Hank mindenesetre végigmondja, amit akar: Hank egy évvel ezelőtt sokkal boldogabb volt, meglátása szerint a fia rossz irányba halad.

Hank a jelenben éppen hazatántorog a hotelből, de csak azért, hogy egy újabb visszaemlékezés következhessen. A sorozat eddigi legintenzívebb jelenetében láthatjuk azt, amikor Hank és Karen szakítottak. Karen sír, hogy Hank nem beszélget vele, és már nem is dugnak, Hank össze-vissza beszél, de esküszik, hogy nem csalta meg Karent. Karen Hank fejéhez vágja, hogy túlságosan el van szállva magától, és hogy úgy érzi, minden nap hálásnak kéne lennie, amiért Hank vele van, ám Hank tagadja, hogy ez igaz lenne. Menjenek pszichiáterhez, kéri Karen, de Hank nem megy, mert ha kibeszéli magát, miből táplálkozik majd az írásaiban? Karen viszont úgy érzi, haldoklik a kapcsolatuk, és ezért kénytelen mások felé fordulni... Szóval igen, lefeküdt Billel, és Bill még beszélget is vele. Hank kiborul, aztán megpróbálja elkapni Karent egy körre, hátha azzal minden rendbe jön, de Karen kiviharzik a lakásból. Ráadásképpen Hank még Beccával is kiabál egy sort, amit persze azonnal megbán, de már késő, a lánya is rávágja az ajtót. Ezután nem csoda, hogy Hank nem bontja fel az apjától érkezett levelet.

Felbontja viszont most, a jelenben. Vagyis csak forgatja a borítékot, nem bírja kinyitni. Épp jókor jön Karen: ő olvassa fel Hanknek a levelet. A szöveg megható: Papa Hank igenis szereti a fiát, csak nem mondta neki elégszer, és igenis olvasta az összes könyvét, csak nem bírta magát rávenni, hogy Hankkel beszélgessen az írásairól, mert az apafigurák igen ellenszenvesek voltak mindegyikben. És igenis szerette Hank anyját, és örül, hogy az egész életét vele tölthette. Hank pedig tudjon róla, hogy az apjára mindig számíthat. Az utóiratban még azt is megemlíti, hogy utálta Tom és Katie filmjét. Hank a levél végére már sír, nem csoda, hogy Karen meg akarja vigasztalni. Ezúttal viszont már nem állnak meg egy csóknál…

Másnap reggel Karen kikíséri Hanket a reptérre. Egy hosszú-hosszú ölelés közben Hank szerelmet vall Karennek, aki nem viszonozza ezt, de nem baj, Hank nem azért mondta. Mielőtt Hank belépne a reptérre, szemben találja magát a növénnyel, aminek anno nem tudta a nevét, hiába kérdezte az apja. Karen után kiált, aki persze tudja, hogy az egy jacaranda-fa. Hank mosolyogva hagyja el LA-t.