Ebben az epizódban is van egy ismerős, a hetibeteg férje, akit őstulokra némileg hajazó fizimiskájáról, tetovált öcsikéjéről, és börtönből szökdösős szokásairól ismerünk általában. Lincoln itt most igazi mintaférj, a feleségével pedig valami nagyon nagy baj van, mert napok óta mást se csinál, csak alszik, furcsán bunkó vele, és szex helyett is inkább pofán törli, hogy hagyja már békén. Elgondolkodtató, bár ha ehhez a tulokhoz mentem volna hozzá, talán én is hasonlóan tennék, de ő azért hívja a mentőket, biztos ami biztos. Az esetet Cameron tukmálja rá House-ra, akiről még mindig nem sikerült kideríteni, mi a nagy titka, ami miatt orvosira ment, talán ez az eset majd fényt derít pár dologra az ő múltjából is.

Ami a klinikát illeti, House-nak szerencsés napja van. Egy feleség jön hozzá akkora mellekkel, hogy most azonnal rá kéne adni egy Baywatch úszódresszt, és elküldeni lassított felvételben futkározni a tengerpartra. Dokink szemei majd kiugranak a helyükről, és ha már így alakult, behívja konzultálni Jimmyt is, hadd legyen nős haverjának is egy jó napja. Hetibetegnek és a férjnek viszont nagyon rossz napja van, mert a csapatnak nincs semmi használható ötlete, és ilyenkor általában két dolgot csinálnak: vagy MR-t, vagy koponyát lékelnek, a páciens nagy szerencséjére ezúttal az előbbi.

Nagymellű pácienstől Jimmy jön ki, de olyan arckifejezéssel, mint aki megtalálta az élet értelmét. Most egy kis filozofálgatás következik House részéről, miszerint ha valaki labdamellekre vágyik, akkor azt a férje vagy saját maga miatt csinálja vajon. Naná, hogy saját maga miatt, az ilyenek soha nem a házastársnak akarnak tetszeni, ahogy Jimmy sem az új nyakkendőjével. Az, hogy Wilson zöld nyakkendőt vett (a színt, amit a neje rühell –House ezt is tudja), arra utal, hogy dug valakit, akit nagyon nem kéne. Folytatná még tovább is, de jön Cuddy, aki nincs elragadtatva attól, hogy egy légszomj kivizsgálásához (mert ez volt a baja Mrs. D-kosárnak) 2 osztályvezető főorvos kellett. Pasik.

Hetibetegnél az MR semmit nem mutatott, viszont rohamot kap, és ki tudja miért, most Jimmy is beszáll a diagnosztizálásba, biztos nagyon unatkozik már megint. És ha már itt van, bedobja a saját szakterületét a közösbe, szerinte mellrákja is lehet a nőnek. Ez úgy jön az álmatlansághoz és a személyiségváltozáshoz, hogy a tumort támadó antitestek időnként megzavarodnak, és a tumor helyett az agyat támadják. Ez annyira pöpec elmélet, hogy mindenkinek elakad a szava, mintaférj pedig még saját magához képest is ritka ostoba fejet vág, amikor ezt felvezeti neki a csapat. Viszont ahhoz, hogy Jimmy elmélete beigazolódjon, nem ártana megtalálni azt a bizonyos tumort, az viszont nincs sehol. Ez most patthelyzet, és mivel House-nak sincs semmi használható ötlete, tüneti kezelést javasol, és addig is Foreman elmehet a nő munkahelyére kideríteni, nincs-e ott valami káros anyag, ami mérgezhette.

A beteg szakácsként dolgozik, de oylan étteremben, ahol a konyha tisztább, mint a sterilszoba a kórházban, tehát ezt ki lehet húzni. Eközben Cameron és a hetibeteg barátkoznak, a beteg elmeséli, hogy az egyetemen ismerkedtek meg a férjével, amikor egy szobabulin telehányta a fürdőszobát ez a jó ember. Cameronnak azonnal párásodik a szeme, mert ez a történet annyira romantikus, és már előkerülne a százas csomag papírzsebkendő is, amikor váratlan és meglehetősen undorító fordulat következik be. A betegnek viszketni kezd a karja, egy hatalmas duzzanatból millió bogár (!) jön elő, én ekkor behúzódtam a fotel támlája mögé, mert nézni sem bírom az ilyet, de az még kiderül, hogy az egész csak képzelgés volt. House szerint ha a beteg bogarakat érez a bőre alatt, könnyen lehet, hogy vannak is, parazitákra vizsgálta már valaki? Hát nem, és azért nem, mert az ilyen betegséget csak Afrikában lehet elkapni (az álomkórt, hogy pontosak legyünk), márpedig ő még életében nem hagyta el az országot, újabb zsákutca. Foreman viszont kiszúrta, hogy nyulat is készítettek a konyhán, márpedig attól lehet nyúlpestist kapni. Ez a verzió is elég valószínűtlen, mert annak gennyes köhögés a tünete, amire sem a beteg sem a mintaférj nem panaszkodott. Jobb ötlet viszont egyelőre nincs, úgyhogy lehet tesztelni erre, House meg addig megnézi a kedvenc szappanoperáját.

Jimmy szépen kivárja az aktuális epizód végét, mert ő ilyen tapintatos haver, és csak azután jön országos cimborájához egy kis baráti csevejre. Ezt hamar meg is bánja, mert House rögtön csesztetni kezdi, hogy mégis kit dug a kórházban, mire nagy nehezen Jimmy szemlesütve beismeri, hogy egyszer elvitte ebédelni az egyik nővérkét, jaj de pajzán. Érkezik Cuddy Mrs. D-kosár teszteredményeivel, és kicsit morcos is, ami House szerint azért van, mert Főnöknéni féltékeny, hogy egy másik nőt is megstíröltek. Semmi gond, erre van egy nagyon egyszerű megoldás, most majd őt is jól megbámulják, Jimmy a seggét, House pedig a melleit, hogy meglegyen az egészséges munkamegosztás. Ezek után azért House belepillant a teszteredményekbe is, és azonnal leszűri, mi a baj a beteggel.

A helyzet az, hogy fölösleges volt szilikonra költeni, a férj talán jobban örült volna egy pulcsinak, vagy egy gyümölcskosárnak, ugyanis nem akar már lefeküdni a feleségével. A nő értetlen arckifejezését látva House részletesen elmagyarázza, hogy a tünetei egy vérnyomás-gyógyszer mellékhatásának simán betudhatók, amit nem szed a férje egész véletlenül? Ó, dehogynem. Mrs. D-kosár továbbra sem ért semmit, de House még nem fejezte be. A férjének a vérnyomáscsökkentő mellékhatásaként nem áll fel egy ideje, és hogy ez ne okozzon fennakadást a házasságban, úgy gondolta, legjobb lesz elaltatni az asszony libidóját is, ezért belekeverte a gyógyszerét a kajájába. Ezek után szilikonkirálynőnek fogalma nincs mit tegyen, de House-nak erre is van egy megoldása: szerezzen be egy rakás kotont, menjen le a legközelebbi kocsmába, és dugassa meg magát annyi pasival, amennyivel csak lehet. A nő álla még sem éri a padlót, mire House már rohan is. A csapathoz, ugyanis erről eszébe jutott valami.

Konkrétan az, hogy az álomkór szexuális úton is terjedhet, és ki mondta, hogy ez az álompár soha nem csalta meg egymást? Cameron szerint ez kizárt, mert úúúúgy szeretik egymást, hiszen nem ritka náluk a könny, az érintés és a szeretlek szó - hogy Zámbó Jimmyt idézzem egy 2000-es Story magazinnak adott interjújából. House a naivitás ilyen szintjét inkább nem is kommentálja, hanem elküldi Foremant és Chase-t, hogy kérdezzék meg mindkét felet (külön-külön), nem keféltek-e félre egész véletlenül.

Mivel mindkettő a lehető leghatározottabban tagad, nincs más választásuk, mint kizárni az álomkórt. Marad a nyúlpestis, de ez a diagnózis továbbra is nagyon gyenge lábakon áll, mert nem jelentkezett minden tünet, és ebben az állapotban még nem kimutatható. De ha már jobb ötletük nincs, kezeljék erre. Cameron éppen jönne, hogy megkezdjék a mellesleg baromi kockázatos kezelést, amikor a beteg bealszik mondat közben, és fel sem ébred, kómába esik. Ez viszont egyértelműen kizárja a nyúlpestist, mégiscsak álomkór lesz ez, mindenki hazudik. Ilyenkor szokták bedobni House-t, hogy beszéljen a hozzátartozókkal úgy, ahogy csak ő tud.

Nem is tart sokáig, hogy gyanút ébresszen a férjben, és rábeszélje, hogy egyezzen bele az álomkór elleni kezelésbe. Ami szintén észveszejtő módón veszélyes, a szert eleve üvegfecskendőben kell tárolni, mert a műanyagot oldja, bele sem merek gondolni, mit művel az emberi szervezetben. A férj őrlődik, és mivel ehhez félelmetesen gyenge színészi játék társul, ezért a gyengébbek kedvéért verbálisan is kifejti, mi a baja. Az, hogy részben annak drukkol, hogy a felesége ne legyen jobban, mert ha meggyógyul, akkor valóban álomkórja volt, tehát valóban megcsalta. Pont jónak mondja mindezt, Cameronnak, aki ezek után úgy néz rá, mintha most fojtotta volna meg a pasi a kiskutyáját, hozzávágja, hogy egy jó nagy tuskó, és otthagyja.

Ezek után pedig a laborban bőg, ami nem éppen kiegyensúlyozott jellemre utal, House megy is faggatni. Nem tart sokból, hogy Cameron megtörjön, és előadja az ő nagy szívszorító történetét, amit House nagyon is jól sejtett, hogy ott lapul valahol a múltjában. A helyzet az, hogy Cameron az egyetemen hozzáment a nagy szerelméhez, aki rákos lett, és egy éven belül meghalt, ő meg végignézte úgy, hogy nem tudott rajta segíteni. Aha, mondja House, ez mind nagyon megható, de a lényeg kurvára nem ez. Hanem az, hogy ha egy éven belül végzett vele a rák, akkor annak már egyértelmű jelei mutatkoztak jóval korábban is, vagyis Cameron már akkor tudta, hogy halálos beteg, amikor megismerkedett vele. Mégis hozzáment, és ez sokkal többet mond Cameron személyiségéről, mint bármi más, amit itt könnyek között előadott.

Chase és Foreman riasztja őket, hogy a hetibeteg állapota romlott, és már indulna a drámaian szomorú zene, amikor a férj elkezd neki könyörögni, hogy ne hagyja el. És ez az a pillanat, amikor a nő magához tér, és elég furcsa a szituáció, mert ez egyrészt jelenti azt, hogy felépül, másrészt azt, hogy az elmélet helyes volt, valóban álomkórja volt, és valóban megcsalta a férjét. Most némi sírás-rívás következik, ami azzal végződik, hogy a férj elhagyja a feleségét. Cameron szerint ez felháborító, inkább örülnie kéne, hogy a felesége életben van, egyszer hibázott, mit számít az? Persze neki még fogalma sincs a slusszpoénról. House viszont kiszedi a nőből, hogy ki volt a szeretője, mert őt is kezelni kell majd, így eljutunk szépen az álomkór hordozójához, és hoppá, ő nem más, mint a férj legjobb barátja, nem mellesleg egy édi kisgyerek apja. Ha Cameron még ezek után is merne prédikálni az elhagyás jogosságáról, akkor nagyobb a baj vele, mint gondoltam.