Újabb monsztavadászatunkat egy metrókocsiban kezdjük, ahol füllesztő meleg van és jócsajok ülnek. Ebből az alapanyagból ugye csak B-kategóriás pornót vagy rémfilmet lehet forgatni: a pontos műfaji besorolást meghatározó ún. CSCSPRM mérőszám (Csupasz Csöcs Per Rusnya Monszta) azonban 0/1, szóval aki az első verzióra számított, még zárás előtt elérheti a videotékát. Ezúttal aranyos kis bogárkákat figyelhet meg az egyszeri néző, ami mondjuk elsőre visszalépésnek tűnik a tízméteres húsevő brutáldínó után, de hátha lesz belőle valami, csekkoljuk le.

Az egyetemi menzán Konnor bemutatja, hogy jobb titkosszolgálatok miért szokták szibériai titkos városokba rakni, esetleg, izé, semlegesíteni geekjeiket, ha épp nincs rájuk szükség. Ha a többi geeknek titkos kormányprojektekről kezdesz el beszélni, akkor két dolgot vegyél figyelembe: legyen életbiztosításod és ne csodálkozz, ha hülyének néznek. Még ha a Luke Skywalker által aláírt poszteredre is esküszöl. Katör és Sztívön bezzeg nem pofáznak, hanem archívumokat túrnak fel és régi dokumentumokat olvasnak – vagy legalábbis Katör, tehát kettejük közül ő biztos tud olvasni. Sztívön tevékenysége kimerül abban, hogy ül és figyeli, ahogy a prof. dolgozik – ha valakinél lenne még egy ilyen asszisztensi állás, legyen szíves szólni róla!

Konnor időközben előás valamit a web mélyéről, amit meg is oszt Abbyvel. Utóbbi azonban az előző részben visszaszökött Rexet bújtatja és kellemes dzsungelklímát biztosít neki. Ennek köszönhetően némileg lengén van felöltözve, és szinte halljuk Konnor gondolatait: „A szemét nézem, a szemét nézem, a szemét… ó bazmeg”. Rex felfedezése megadja az adut – Konnor tartja a száját, Abby pedig segít neki monsztát lesni. Egy rövid Leszter-Klaudia közjáték után kint is vagyunk a terepen, ahol Konnor ismerteti mesteri taktikáját – ha szörnyet látsz, fuss el! A probléma csak annyi, hogy ebben a sorozatban úgyis KIZÁRÓLAG az állandó szereplők látnak szörnyeket, leszámítva azt a pár másodpercet, amíg az epizódszereplők haldoklanak – ennek a percenként bevágott metrós rovarirtó pasasnak sincs már sok hátra, az tuti. Közben Konnor olyan csúcskategóriás dumákat vet be, mint a „bújjunk össze a hideg ellen”, de Abby inkább Sztívön után érdeklődik. Konnor megpróbálja beadni, hogy Sztívön meleg, de nem sok sikerrel – kis szerencsével féltékenységből feleteti majd legközelebb a srácot valamivel és mindenki jól jár. Leginkább a néző, akinek amúgy is gyenge idegeit tovább terheli a Sztívön kigombolt ingét közeliben adó operatőr – egy kis dauer kellene a srácnak, egy beszélő óra, és simán elmenne Májkül Nájtnak.

Konnor tehát őrködik a terepen, bár az általam látott háborús filmekben ezt kevesebb horkolással szokták megoldani. Aztán beindul az ágzizegés, morgás, lopakodó árnyak mindenhol, női sikoly, tényleg már csak Scooby Doo hiányzik a teljes hangulathoz. Valami azonban nem teljesen stimmel a monsztával: vagy a CGI-költségeket faragták le a pilot után, vagy valami átverés van itt, kérem. És valóban – Konnor geek haverjai szórakoztak, szóval semmi monszta. Miután az eddigi tizenöt percben csak háromszor mutatta meg rettentő feszültséget keltve a kamera, hogy a szörnyek a metróban vannak, ez valószínűleg mindenkit meglepett. Itt az ideje végre, hogy valami igazi esemény is legyen, szóval jön a szokásos jelenet: epizódszereplő monsztát lát, epizódszereplő sikolt, epizódszereplő meghal. Sose legyünk epizódszereplők.

Katör jóságos apaként feddi meg tilosban csellengő báránykáit, Sztívön közben mellette áll egy arckifejezésnek nehezen nevezhető valamivel a feje elülső részén. Konnor kereshet magának új témavezetőt, miközben Katör és Klaudia megtalálják a rovarirtós pasast a kórházban - tehát mégsem halt meg, ez valami új. Persze csak idő kérdése, mert mérges monszta harapta meg. A megértő Leszter le is záratja a metrót egy monsztahunt erejéig, legalább addig kereshet magának egy olyan zakót, amit nem ’74-ben varratott magának a nagybátyja. Egy szakasz kommandós indul a metróalagútba, mindenféle infrás meg ultrás kütyükkel, aztán elkezdenek esni rájuk a pókok és íme egy újabb marás. Katör rögtön agyal – ezek a bogárkák jó régről jöhettek, mikor még más volt a légkör összetétele. Konnor persze meg tudná mondani, hogy a zokszigént a vízből is ki lehet vonni, de így nem marad más: nekik kell lemenni a metróba kommandósruciban. Figyeljük meg, ahogy Sztívön percekig köti a cipőfűzőjét – nehéz lehet szegénynek ilyen hirtelen átállni a tépőzárról.

Odalent aztán beindulnak az események. Először Abby vesz észre valami szokatlant, majd Sztívön lép rá a cipőfűzőjére – Katör tekintete mindent elárul. Nem sokkal arrébb megtalálják az anomáliát, meg valami gyanúsan nagy izét, ami a háttérben siklik – egy óriási százlábú ugrik elő, és a többiek csak Katör önfeláldozó fütyülésének köszönhetően menekülnek meg. A prof. tehát marad az alagútban és a feleségéről vizionál, fent pedig elkezdik szervezni a mentőakciót. Ehhez azonban Konnor geek-adatbázisa kellene, tehát csak vissza kell hozni a csapatba. Sztívön azonban nem várja be, elindul egyszemélyes felmentőseregként, de szép jelenetet lehetne komponálni önfeláldozó hősi halálával! De ne legyünk rosszindulatúak azért a sráccal, láthatóan lelkiismeretesen nézte ő anno a McGyver epizódjait és a helyszínen talált anyagokból próbál felfegyverkezni. Ahogy Öveges professzor is megmondta, minden rendes metróállomáson össze lehet ütni egy kézi lángszórót, ami nem rossz tárgyalási alap, amíg az anomália mágneses tere be nem szippantja fájtolás közben. Ne firtassuk, hogy más fémtárgyakat most miért nem vonz, inkább aggódjunk Sztívönért, rettenetes érzés lehet szegénynek ilyen rusnya halállal farkasszemet nézni. Vajas popcorn, valaki?

A monszta tehát elkapja Sztívönt, de már megint nem lesz belőle ebéd. Helyette egy titokzatos nő jelenik meg mellette. Mivel a kamera csak homályosan mutatja az arcát, sajnos nem tudjuk megmondani, hogy a sorozat három női szereplője közül ki is ő: Helen, az éppen a felszínen rádiózó Klaudia vagy szintén mellette levő Abby. Hamarosan megérkezik Katör, a nő addigra felszívódik, de Sztívönnél hagyott egy üzenetet – várja Katört az anomália másik oldalán. Szóval mégis Helen, ki gondolta volna? Konnor geekeskedik egy sort és megállapítja, hogy a százlábú nem mérges, miközben a háttérben a hidegrázástól szenvedő Sztívönt cipelik a kórházba. Biztos szimulál a mocsok, Konnor csak nem téved. Sajnos ezt Abby nem tudja, ezért elindul ellenmérget keresni, míg a kommandósok éppen visszaűzik a monsztákat – de Katör szól, hogy a százlábú marad, mert megharaptatja magát vele. Szerintem inkább Sztívönt kellene csalinak használni, ő már úgyis kapott egyet, nem?

 Monszta sehol, Katör épp indulna a múltba, de Konnor megtalálja a monsztaodút, és Star Trek-relikviáiról végrendelkezve csatlakozik az elit monsztakommandóhoz. A háromfős csapat meg is találja a százlábút, de addig nem lőhetnek, amíg az bele nem nyom vagy öt pint frissen csapolt mérget Katörbe. A golyó azonban nem fogja a monsztát, tehát az érdeklődők számára közlöm a helyes megoldást: Konnornak kell egy gurulósszéket hozzávágnia, ami beakad a monszta csáprágójába, ettől az elkezdi dobálni magát és véletlenül betalál a trafóba, ahol kinyírja az áram. Ez kérem az a sorozat, ahol tíz deka aszpikos párizsival és egy karcos Foo Fighters CD-vel felszerelve jobb esélye van az embernek monsztát ölni, mint egy páncéloshadosztállyal és két hidrogénbombával. Katörnek persze semmi baja, mert a százlábú PONT abba a tízcentis nejlonzacsiba nyomta a mérget, amit előre felkötözött a karjára, szóval Sztívön is elkezdhet gyógyulni. Szegény Konnor ennek nem nagyon örül – Buffy (igen, AZ a Buffy) után Abby sem jön neki össze. Sztívön tehát rehabilitálódik, sajnos a következő részre biztos összeszedi magát, addig is olvasni tanul, Helenről hazudik Klaudiának és elfelejti, hogy haldoklás közben megbeszéltek Abbyvel egy randit. Konnor és Katör együtt nézik az anomáliát és valószínűleg azon gondolkoznak, hogy a hangmérnöknek miért csak az epizód végére jutott eszébe, hogy az előző részben az hülye hangokat is kiadott. Újra együtt hát a csapat, és Katör sem fogja feladni a Helen utáni kutatást. Jövő héten talán végre tényleg fény derül arra, hogy mi is van ezzel a nővel, mi a kapcsolata az anomáliákkal és miért mindig gyilkos monszták jönnek a múltból, nem pedig mondjuk Buci Maci.