A cím nem árul zsákbamacskát, az epizód valóban Foreman lemondásáról szól. (Akit mellesleg mostantól Boremannek fogok hívni, egészen addig, amíg meg nem szűnik olyan unalmas faroknak lenni, mint ebben az epizódban.) Cuddy könnyek nélkül útjára engedi, Chase és Cameron meg őszinte megrökönyödéssel fogadja, hogy van ember, aki önként itt akarja hagyni ezt az isteni munkahelyet. Van közben egy hetibetegük is, akit ha kivégzőosztag elő állítottak volna, sem tudtam volna felidézni, mielőtt újranéztem volna, annyira jellegtelen. Címszavakban: 19 éves egyetemista csajszi, aki teljesen egészségesnek tűnik, csakhogy vért köhög fel, és egy boxedzésen kis híján agyonveri az ellenfelét. House szerint ez fertőzés lesz, és egész jó ivójátékot lehetne játszani ezzel az epizóddal, ugyanis ha innánk minden alkalommal, amikor House azt mondja ebben a részben, hogy „szerintem ez fertőzés lesz”, annak ritka csúnya vége lenne.

Chase-t roppantul érdekli, mi az oka Boreman felmondásának, House-módszerel próbálja analizálni, de Boreman elhárítja, egy „soha nem kedveltelek és soha nem is foglak”-kal. Megjegyzem, attól, hogy valaki tuskó ahhoz, aki kedves hozzá, még nem lesz House, ahhoz először is emberfeletti zsenialitás kéne. Boreman kimondottam emó vonalat követ mostanában, élvezettel dagonyázik az önsajnálatban, és azon sír, hogy el kell mennie innen, mert nem akar olyanná válni, mint House. Itt lenne az ideje, hogy valaki közölje vele, hogy ez a veszély még csak véletlen sem fenyegeti, de inkább hagyja mindenki, hadd szenvedjen.

Ennél viszont sokkal érdekesebb az aktuális House-Jimmy vonal. Ház éppen menne országos cimborájával kitárgyalni a „mit szólsz, mekkora kretén ez a Foreman” –témát, amikor Jimmy van olyan pofátlan, hogy beleásít a beszélgetésbe. Délelőtt 11-kor, 2 kávé után. Itt valami nagyon nincs rendben, House természetesen azonnal differenciál diagnózist kér ásításra. Chase felsorol vagy 10 lehetőséget (nagyon pedálozik most), amik közt ott van az antidepresszánsok szedése is, ennek érdemes lesz utánajárni. Szegény Jimmy, House módszereit ismerve ebben nem lesz sok köszönet.

Hetibeteg közben már volt libabőrös normál szobahőmérsékleten, és fulladt is, House szerint ez továbbra is fertőzésre utal (tessék inni), csapat meg hitetlenkedik. Hogy lehet, hogy 3 év alatt nem tanulták meg, hogy ha Greg House ekkora meggyőződéssel állít valamit, az ÚGY VAN, ha hupilila virágmintás ágytálak potyognak az égből, akkor is? Tessék csak megnézni a tüdőt, de azonnal.

House végre bemegy a klinikára, ez már hiányzott, viszont ami itt történik, az olyan szinten erőltetett és szánalmas, hogy sok szót nem is érdekel. Egy vega páros várja, aminek a női tagja Piper Perabo, a férfi tagja meg a beteg, nem megfelelő székletre panaszkodik, micsoda izgalmak. Piper Perabo karakterét Honey-nak hívják, nekem már ennyi elég volt, hogy ne tudjam komolyan venni ezt a szálat egy pillanatra sem, mert ha az ember nem hatvanas évekbeli Bond-csaj vagy sztriptíztáncos, akkor egyszerűen nincs joga ahhoz, hogy ilyen ostoba neve legyen. Bár ami azt illeti, a hölgy értelmi képességeihez ez a név még passzol is. Ami igazán fájdalmas, az az, hogy House-nak flörtölnie kéne vele, és akármilyen bitang jó színész Hugh Laurie, egy pillanatra nem tudja elhitetni, hogy ezek közt bármilyen minimális bizsergés is fennáll.

Érdemesebb lapozni, House amfetamint kér a gyógyszertárban, itt valami csalafintaság készül. Szerencsétlen hetibetegen meg egy elég kellemetlen tesztet végeznek, tűt szúrnak egyenesen a szeme közepébe, ami nem igazolja House fertőzés-gyanúját, de ő nem hajlandó levenni ezt a lemezt még most sem. (tessék inni)

House az irodájában két pohár kávéval partizánkodik valamit, az egyikbe gyanús eredetű fehér port aprít, na mi lehet az? Jön Jimmy, és Ház gyanúsan ártatlan képpel ajánlja fel neki az egyik kávét (a pormenteset), de Jimmy szerint, ha House kedves valakivel, akkor kezdhetik megbánni a bűnöket, mert itt a végítélet, úgyhogy ő inkább elveszi a másik kávét (a porosat!). Ez igen, Gregnek sikerült úgy kevernie a lapokat, hogy bejöjjön a számítása, Jimmy vajon mit kaptál a kávédhoz bónuszként?

Hetibetegen Boreman és Cameron végez MR-t, és azon elmélkednek, hogy Boreman és House közé lehet-e már egyenlőségjelet tenni, vagy sem, istenem borogass. Cameron szerint nem, Boreman szerint viszont igen, esküszöm, ez direkt erre izgul. Pedig az MR-ben sokkal érdekesebb dolgok történnek: hetibeteg feje felrobbant!!! Legalábbis így fogalmaz House, de tényleg valami hasonló történt, mert ömlik belőle a vér, ami House szerint annyira állat, hogy le kell filmezni, és feltenni a youtube-ra, hozza is a kézikameráját. OK, majd ha ehhez hasonlót csinál Boreman, akkor hajlandó leszek hitelt adni a „nem akarok House lenni!” –hisztijének. Ő viszont csak csúnyán néz, akárcsak Chase és Cameron, House meg újra bedobja a nap kulcsmondatát: szerintem fertőzés lesz! (van még az üvegben?)

És még mindig nem hallgat rá senki, ez hihetetlen! House pedig egyenesen biztos benne, hogy a következő tünet a szívroham lesz, és ő azt páholyból akarja végignézni, sőt, hozat Cuddyval egy kis piát is magának a bulihoz. Az sem semmi látvány, ahogy Főnöknéni övébe csúsztatja a pénzt gyakorlott mozdulattal, de azt azért még megnéztem volna, amint House és Cuddy egy-egy koktéllal a kezükben néznek meg az első sorból egy szívrohamot. A szívroham viszont elmarad! Mi van, House tévedett? Na ne, az teljesen megingatná az emberiségbe vetett hitemet, differenciál diagnózist elmaradt szívrohamra, de rögtön.

Addig is jön James Wilson, és pofátlanul ellopja a showt, tessék hátradőlni és jöhet a popcorn is, mert ami most jön, az klasszikus. Jimmy behívatja Boremant, faggatni kezdi a felmondásról, de közben gyanúsan tikkel, és kb. ötször olyan gyorsan beszél, mint Lorelai Gilmore a napi tizedik kávéja után. Hatni kezdett a cucc! Már erősen összeszavakat a keveri, amikor beugrik neki, hogy egy „mell izé” várja, és az ajtót második nekifutásra megtalálva szalad is, hú de nem irigylem azt a pácienst, aki várja. A gumikesztyűvel kapásból meggyűlik a baja, a három szótagnál hosszabb szavak is csak nehezen mennek csak, és mivel a mellvizsgálatra jött csajszi egészen jó bőr, még rá is kacsint, miközben a melleit fogdossa –kizárólag orvosi céllal persze. Mármint a fogdosás orvosi célú, a kacsintás semmiképpen sem az. A poén az, hogy a nőci nem úgy néz ki, mint aki bánja, lehet, hogy ha Jimmynek nem támadt volna epifániája, a következő pillanatban már a vizsgálóasztalon akrobatikáztak volna. Jimmynek viszont leesik, hogy mi van vele, és egy gyors „bocs, most meg kell ölnöm valakit” búcsú után már rohan is House-hoz. A páciens legnagyobb bánatára, ahogy elnézem.

House valószínűleg egész nap ezt a pillanatot várta, ahogy Jimmy beállít hozzá még mindig Duracell nyusziként pörögve, de már extra dühösen, hogy merte őt House bedrogozni. Persze ez is csak egy régimódi Greg House-féle kísérlet volt, tudni akarta, hogy az ásítás tünet-e, mert ha nem az, akkor azt tutira elnyomja az amfetamin. És Jimmy ásít! A megoldás tehát, hogy antidepresszánsokat szed, amire a válasz egy zseniális „ez nem antidepresszáns, ez SPEEEEEEED!” És dzsesszkéz! Már ezért a pillanatért megérte ezt az epizódot leforgatni. De Jimmy még ezt is tudja fokozni, kér egyet House vikodinjából, amit egy bögre kávéval öblítene le, de House azt inkább nem ajánlja. Bele sem merek gondolni, miért.

Éjszaka House-nál a pszichopata betörőket félelmetesen jól utánzó Cameron jár, ugyanis fejlemények vannak a hetibeteggel, House viszont nem volt hajlandó felvenni a telefont. A beteg veséje leáll, és ezen a ponton már a csapat is képes elismerni, hogy eléggé úgy néz ki, hogy House-nak lesz igaza a fertőzésben. Ha így van, akkor MOST fog jönni a szívroham, és lőn. House baromira elégedett, hogy igaza volt, sőt, Boreman szerint túl boldog, ez ugyanis azt jelenti, hogy a beteg meg fog halni, és az ilyesmin normális emberek viszonylag ritkán örömködnek. Amikor a rossz hírt közli a családdal, a csajt egyáltalán nem érdekli, mi az a fertőzés, ami megöli, na ez baromira gyanús. Ahogy az is, hogy House ezt képtelen vigyorgás nélkül előadni, és ekkora tahó már ő sem lehet. Nem is, és jön az egyes számú epifánia, House attól jókedvű, hogy Jimmy antidepresszánst kevert az italába! Tudom már, mi az örök barátság titka. Megértés, őszinteség, önzetlenség, a másik feltétel nélküli elfogadása? Lófaszt. Semmi nem köt össze két embert jobban, mint az, ha drogot kevernek egymás italába.

Ez pedig elvezet a kettes számú epifániához, House-nak leesik, hogy a beteg baja abból ered, hogy bevett valamit! Ha annyira nem akarta hallani a diagnózist (a szülei jelenlétében), az azért lehet, mert ő maga okozta a bajt. Bezony így van, és nem kispályázott, konyhai tisztítószert nyelt, de kapszulában, mert úgy nem marja szét a torkát és biztos tök szar íze is lehet. Ez gyógyítható, egy műtét, és kész, élni fog, viszont House jobbnak látja beavatni a szülőket, hogy a 19 éves -elvileg okos- lányuk öngyilkos akart lenni. Ráadásul az volt a magyarázata mindössze, hogy sosem volt boldog. 19 évesen. Ennek pasi kell. Lehetőleg olyan, akinek van egy kanapéja, meg egy Freud kötete.

Cuddy meghívja Boremant, hogy nézzék együtt a hetibeteg műtétjét, na nem azért, mert az olyan jó buli, hanem mert itt az idege egy kis elbeszélgetésnek. Túl hosszan ment már ez a farokverés Boreman részéről, hogy ő nem akar House-zá válni, és Cuddy végre kimondja azt, amit már réges rég ki kellett volna: nem ez a lehető legrosszabb dolog, amivé valaki válhat.

Már csak egy jelenet van hátra, de az annyira elcseszett, hogy igazából beszélni sem nagyon érdemes róla. House és Honey (ez a név kikészít) egy bárban gyógyteát iszogatnak, és kapcsolatokról elmélkednek. Ez most flört akar lenni? Rossz látni, hogy mennyire nem működik, akármit is akart ezzel az egésszel az írói stáb. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a kiscsaj ezennel úgy eltűnik a süllyesztőben, ahogy kell, hallani nem fogunk róla többet a sorozat folyamán. Jobb is.