Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Battlestar Galactica 1x12 - Hús és vér

2008. április 18. 10:06 - Freevo

Gyanús, hogy már az epizód felvezetőjében csupa cylonnal találkozunk, előbb az a pasas fordul a kamerába, aki A titoknak vége című epizódban robbantotta fel magát, majd azt a szerencsétlent látjuk, akit Adama parancsnok vert péppé egy kézilámpával még a kezdetek kezdetén. Roslin egy sajtótájékoztatón bejelenti, hogy a cylonok már úgy néznek ki, mint mi, és ez a két példány akár most is flangálhat a flottában. Kezdjük sejteni, miről fog szólni a mai epizód.


Az első percekben valahol Álmosvölgyben járunk, ahol Laura Roslin bolyong egy szál hálóingbe öltözve. A távolban megpillant egy férfialakot, aki figyelmeztetni próbálja őt valamire. Miközben az elnöknő háta mögé mutogat, kiabálása csak halk suttogásként hallatszik: "cylon!". Roslin megfordul, észreveszi az erdőből feléje rohamozó katonai osztagot, s rögtön menekülni próbál, ám végül az idegen lesz az, aki félrerántja a kommandósok útjából, azok pedig gyanútlanul elfutnak mellettük az ösvényen.

Ekkor látjuk meg, hogy nem más oltalmazta meg az elnökasszony életét, mint Leoben Conoy, az a cylon ügynök, akit az öreg parancsnok mészárolt le a lámpával. Roslin még fel sem ocsúdik, a fickó szó nélkül hátralép, majd egy hirtelen feltámadt széllökés elsodorja a semmibe a tehetetlen testét. Az asszonynak fogalma sincs, mi ez az egész, de mikor hátrafordulna, belebotlik az imént eltűnt Leobenbe, a következő pillanatban pedig rémülten, zihálva ébred fel a Colonial One fedélzetén.

Alig kel ki az ágyából, az asszisztense máris megjelenik érdeklődni a hogyléte felől, ám Roslin elhárítja azzal, hogy kikészítette a kamalla, az a természetgyógyászos cucc, amit a mellrákjára szed. Billy erre elárulja, hogy találtak egy cylont az egyik utasszállító hajó fedélzetén.


A következő jelenetben Roslint már rendbe szedve találjuk az irodájában, amint vonalban van Adamával, és a leleplezett cylon fényképét vizsgálgatja. Az ügynök természetesen Leoben Conoy egy másolata, amitől a hideg rázza ki az elnökasszonyt, de nem engedi, hogy a katonaság kivégezze őt. A látomása kísérti, és arra kéri a parancsnokot, hogy hallgassák ki a foglyot.

Az öreg katona nem ért egyet az elnök utasításával, de kénytelen valakit ráállítani az ügyre, és mivel a flotta híján van rendes vallatótiszteknek, Starbuckot küldi, mert ő legalább olyasvalaki, akit biztos nem lehet összezavarni a cylon halandzsával. Adama a kevés tapasztalata alapján összeír neki egy használati utasítást a Leoben-modellekhez, amelyben előre figyelmezteti, hogy ez a gép nagyon okos, szereti keverni az igazságot a hazugsággal, ami nagyon megtévesztő tud ám lenni. Nem szabad bedőlni neki, mert könnyen lehet, hogy csak akkor vesszük észre, mit forgatott a processzorában, amikor már túl késő.

Ennek a tudatában dokkol az utasszállítón Starbuck, ahol rögtön neki is lát faggatni a cellába zárt, elgyötört cylont. A fickó Leobenként mutatkozik be, és bár nem ismerheti a hadnagyot, a hívójelén szólítja, majd elmondja, hogy egy szabotázsakció volt a küldetése. Egy nukleáris robbanófejet helyezett el a flotta egyik hajóján, amely alig kilenc óra múlva lép működésbe, de azt nem árulja el, hogy hol. Kara kételkedik a szavaiban, de nem kockáztathatja meg, hogy tévedjen, inkább rohan elmondani mindent a főnöknek.

Ha hazudik, ha nem, Leoben ezzel megtalálta a módját, hogy a mai műszakra lekösse Starbuck figyelmét, hisz ő fogja majd kiszedni belőle a pokolgép hollétét. Ezzel megkezdődik az idegőrlő szópárbaj a két faj képviselője közt. A cylon máris nekilát, hogy összezavarja a vallatóját. Arról magyaráz neki, hogy ő, Isten gyermeke, képes meglátni olyan összefüggéseket az univerzumban, amelyekről az embereknek fogalmuk sincs. A jövőt is látja a mintákban kikristályosodni, és mondanivalója is lesz ezzel kapcsolatban Starbucknak.

Karát titokban zavarja, hogy Leoben úgy viselkedik vele, mintha régről ismerné, de úgy tesz, mintha meg sem hallaná a folyamatos mellébeszélést. A cylon egyébként szemmel láthatóan izzad a hőségtől, sőt, éhezik is, és ez csak néhány mellékhatása az áhított emberré válásnak, amit Starbuck az előnyére tud fordítani. Mikor a hadnagy úgy találja, hogy már eléggé megagyalták ahhoz Leobent, hogy beszélni kezdjen, rövid szünetet rendel el, amit a férfi arra használ ki, hogy tovább fokozza a feszültséget. A mindent átható szeretetről beszél, amit a tökéletlen, korrupt és gyűlölködő emberek nem érezhetnek át, csak Isten új gyermekei. Starbuck emlékezteti rá, hogy nem az Úr, hanem ők teremtették a cylonokat, akik ezt azzal hálálták meg, hogy kiirtották az egész emberiséget, amihez képest eltörpül minden más gonosz cselekedet. Észre sem veszi, hogy azzal, hogy válaszra méltatja Leobent, máris belement a lélektani játékába.

Leoben azt hajtogatja, hogy tervez valamit, és csak ez akadályozza meg abban, hogy most azonnal letépje Kara fejét, majd végezzen a kinti őrökkel is. Hogy ezt bizonyítsa, emberfeletti erővel kettészakítja vaskos rabláncait, és a falhoz passzírozza a vallatóját, az ajtót pedig magukra zárja. "Meglepetésem van magának" – ismétli önmagát, de nem tesz semmit, csak megvárja, hogy a hátulról érkező őrség leszedje Karáról.

Időközben Boomer azon kapja magát, hogy egyre intimebb kapcsolatot ápol a cylon vadászgéppel, ami odáig fajul, hogy Baltarhoz fordul meggyőződni, robotból van-e ő, vagy sem. A tudós így rajta bétateszteli a cylon-detektorát, ami be is bizonyítja, hogy szegény Sharon valóban nem ember. A doki azonban hallgat a képzeletbeli barátnőjére, aki szerint Sharon meg is ölné, ha kitudódna, hogy beépített ügynök, ezért meghamisítja az eredményeket, és megnyugtatja az aggódó pilótát. Capricán a klónja úgy dönt, hogy a tegnapi szex után ő már szerelmes Helóba, és meg akar vele lépni a cylonok elől.

Már csak két óra van a feltételezett robbanásig, ezért Adama elrendel pár óvintézkedést, Starbuck pedig a tettek mezejére lép. Leoben fejét egy vödör vízbe nyomják, és azzal fenyegetik, hogy hagyják megfulladni, ha nem tér a gyorsan a lényegre. A cylon felvilágosítja, hogy ezzel nem mennek semmire, ő ugyanis nem tud meghalni, a tudata áttöltődik egy másik testbe, ha ez elpusztul. De mi van, ha túl messze vannak a letöltőállomástól, teszi fel a kérdést Starbuck, és mi van, ha ezt az egész Isten- meg lélek-maszlagot csak beleprogramozták a szoftverébe, és egy szó sem igaz belőle. Leoben ettől megtörni látszik, elkeseredetten hajtogatja, hogy van lelke, majd elárul néhány sötét kis dolgot a pilótacsaj gyerekkorából és kegyetlen anyjáról, amiket senki sem tudhat. Jól kihozza ezzel a sodrából Karát, az őrök már meg is mártogatják érte a fejét vízben.

Roslin elnök, egy újabb látomása után Leobennel, úgy dönt, maga megy át a fogolyhoz, hogy megtudja, mit keres az álmaiban.

Starbuck végül kevesebb ideig bírja a kínzást, mint maga a megkínzott. Kiküldi az őrséget, és könyörületesen hagyja magához térni a szenvedő foglyot, aki végre beszélni kezd. Felidéz egy ismert sort a kolóniák szent irataiból: "Mindez megtörtént már régen, és mindez megtörténik újra". Kara Thrace sorsa előre meg van írva, csak nem veszi észre. Minden kiolvasható a világot átszövő mintákból.

Leoben rejtélyes terve az volt, hogy beteljesítse a neki szánt sorsot: itt kell meghalnia, és Kara fogja az ő lelkét Isten színe elé küldeni. A meglepetés, amelyet egészen idáig tartogatott, pedig az, hogy ő, Kara Thrace lesz az, aki megtalálja Kobolt, mindnyájuk bölcsőjét, azt a bolygót, amelyről valaha az emberiség tizenhárom törzse elindult, hogy új otthont találjon. Kobol pedig a Földre fogja őket vezetni, ahova a renegát tizenharmadik törzs távozott az exodus után.

Ahogy befejezi mondandóját, az elnökasszony nyit rájuk, és kérdőre vonja Starbuckot, hogy mit művelt a több sebből is patakokban vérző fogollyal. A hadnagy azzal védekezik, hogy egy gépet kínozni nem embertelenség, bármit megtehet vele. Ennek ellenére persze fogalma sincs, hol van a robbanófej. Tájékoztatja Roslint azokról a jóslatokról, amelyeket az imént hallott Leobentől, ám mivel nem maradt túl sok idejük, az elnök elrendeli, hogy vigyék a foglyot a legközelebbi légzsilipbe.

Rögtön emberként kezeli a cylont, és bocsánatot kér tőle a kínzásokért, majd leveteti róla a béklyókat. Megígéri, hogy életben hagyja és elengedi Leobent, ha elmondja, hol van a bomba, hátha ezzel némi bizalmi alapot teremthet a két nép számára. A fogoly megnyílik, elárulja, hogy sosem létezett a robbanófej, csak azért találta ki, hogy ne végezzék ki egyből, ugyanis túl messze vannak a tudatletöltő-állomástól. Hirtelen megragadja az elnöknőt, de nem bántja, csak a fülébe suttogja, hogy Adama egy cylon. Mintha csak Roslin álma ismétlődne meg, ahol éppen a katonaságra figyelmeztette őt Leoben a "cylon" kiáltással. Vagy a sokk hatására, vagy dühében, az elnök megparancsolja, hogy dobják ki az űrbe a foglyot.

Starbuck az egyetlen, aki ellenkezni próbál, mondván, ezt nincs joguk megtenni, ám Roslin rávilágít, hogy Adama óvintézkedései óta a flotta sebezhetővé vált, és a cylon többi hazugságával is azon volt, hogy megmételyezze az elméjüket, kétes gondolatokat ébresszen bennük és viszályt szítson az emberek közt. Igazat ad a hadnagynak, Leoben egy gép, és a halálos gépezeteket meg kell semmisíteni. Starbuckot azonban meggyőzte a foglya igaz hite, és átérzi a félelmét, hogy a lelke talán sosem jut el Istenhez. Az utolsó pillanatokban csöpögnek egy kicsit, a zsilip üvegfalán keresztül érintik össze tenyerüket, de ahogy kinyílik a kamra kapuja az űrbe, a vákuum kiszippantja a férfi testét, épp úgy, ahogy az Roslin víziójában történt.


Kara Thrace visszatér a szállására, és kihasználja a magányt arra, hogy elmondjon egy imát az isteneknek Leoben Conoy lelkéért. Laura Roslin azzal magyarázza Adamának a tettét, amit egyszer az elődjétől, a megboldogult Adar elnöktől hallott: az elnökségben az a jó, hogy nem kell megmagyarázni minden tettünket.


Ezzel ér véget a Battlestar Galactica egyik legellentmondásosabb, legjobban megírt epizódja, amelyet lehetetlen visszaadni ennyire zanzásítva, mert a párbeszédek minden mondatának akkora súlya van, hogy csak sajnálhatja, aki lemaradt róluk. Bár a stúdió nyomására néhány kegyetlen vallatási technikát nem forgathattak le, ez a történet mégis alaposabban körüljárta ezt a kényes témát, mint mondjuk a 24 a hatodik évadjáig bezárólag. És nem ez volt az utolsó alkalom, hogy elővették ezt a kérdést az írók.

4 komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dzsedi 2008.04.18. 11:23:17

tényleg zseniális rész volt,
egyébbként vallatás közben Starbuck néha olyan félmosolyokat engedett el, hogy rögtön rákivántam egy jó kis kikötözős picsázásra muhaha:)

Gladia · http://gladia67.livejournal.com/ 2008.04.18. 11:54:46

Hello Freevo!

Ez egy nehéz rész, és nehéz is megírni. Veled ellentétben én azt gondolom, hogy jó lett! Sőt, sokkal jobb, mint az előző... nekem az nem jött be.

ladymarmalade 2008.04.18. 19:14:21

Nem tudja valaki, aki magyarul nézi, hogyan fordítják a FREK-et?
Nagyon kíváncsi lennék rá, mert tippem sincs.

Freevo · http://delta.blog.hu/ 2008.04.18. 20:15:29

Hát, kreatívan nyúltak a témához, és igazodtak a káromkodás kontextusához. Általában a "kicseszett" értelmében halljuk, de változó, hogy hogy fordítják.
süti beállítások módosítása