A mai epizódot többé-kevésbé Bettynek szentelték, mivel ez az utolsó rész, amiben feltűnik. Nagy bánatunkra! Egy flashback-kel kezdünk, Betty és a pasija kb. a ’20–30-as évek fürdőrucijában rohannak a folyó felé, majd egy sziklához érve ugranak. Azaz csak Betty, mert a faszi elég nagy fostarisznya, és nem ugrik sehová. Mondjuk lehet, hogy gyáva, de legalább neki volt esze. Mi viszont ugrunk. George és Rube a Gofriházban ücsörög. Rube még mindig nem bocsátott meg a múltkori George- féle „majd én faszán kicselezem a halált” akció miatt, de igazából ez már csak dünnyögés a részéről, mert valahol kedveli a csajt. Igaz, hogy nem barátok, hanem csak közeli „munkatársak”, ezért ma George azt vette a fejébe, hogy neki bizony barát kell.

Happy Time. Mi lenne, ha Delores lenne a barátja? Ez annyira nem király ötlet szerintem, de egy próbát megér. Deloresnek megint szájmenése van, és mindenféléről pletykál, pedig a döglött kutyát nem érdekli. Arra a kérdésére, hogy George-nak van-e tesója, hamar jön a kamu duma. Há’ hogyne lenne! Vadászpilóta, aki szénné bombázta Bagdadot. Elhittük. Miután George kivakuzta az agyát a fénymásolóval, Delores visszatér, hogy bevezesse hősünket a munkahelyi emlékkönyv-készítés rejtelmeibe. Nem tudom, hogy mi értelme van elrakni az első csekket, meg valami régi céges buliról a boroscímkét, de Deloresnek tetszik. George-nak meg tuti nem, bár képzeletben már készített is egy morbid verziót. Snitt. Második „barát alany” Betty. Ez a csaj igen szép és kedves, de kifejezetten leszarja a barátkozást. Kicsit még traccsolnak, mikor kiderül, hogy a mai páciensük ott ül velük szemben és már halott. Csak még ő ezt nem tudja. Először testkereskedőnek nézi a két csajt, de aztán szépen lassan rájön, hogy a lányok nem kurvák, hanem az ő „angyalkái”, és kissé lehangolódik ettől a fordulattól.

Szépen visszacsöppenünk Betty halálához. A jól sikerült sziklaugrás után éppen kászálódik ki a vízből, ahol már Rube várja. Elcsevegnek a nyuszi pasijáról, aki még mindig fent áll a sziklán, meg arról a másikról, aki letapizta a partin (akkor vették ki a lelkét), majd újra ugrani indul. Aztán valami visszatartja: meglátja a saját vízihulláját. Hát azt hittem, majd rosszabbul fogadja. Vissza a Gofriházba, ahol megtudhatjuk, hogy Betty minden lekaszált lelket lefotóz, ez amolyan hobby nála. Reggel újra együtt a csapat, Mason is beesik lihegve és előjön a mai adag baromságával: a nagy kínai porfelhővel. Állítólag 5 mérföld széles és mindent elpusztít, az embereket meg élve megnyúzza. Frankó. Rube lehűti és kiosztja a cetliket. Snitt. Mason valami nagyon vidéki helyszínt kapott. Egy öregasszonnyal régi lemezeket hallgat és teázik. Persze nem magától ilyen kedves, a mama pénzére utazik. Az öreglány elég gáz, de végül is nem rossz pofa. Ugrunk. Betty beront George-hoz egy halom hullás fényképpel. Közben azt is megtudjuk, hogy néhány évtizedenként illik nevet váltani, mert gyanakodni kezdenek az emberek. Vajon menyi időt kell itt töltenie egy kaszásnak? Vissza Masonhöz. Egész jól összehaverkodnak az öregasszonnyal, de a pénzét még mindig nem sikerült kicsikarni. A következő részt nagyvonalúan átugrom, mert csak azt mutatják be, hogy ki mit szeret, illetve utál, George meg „állatfajták” szerint csoportosítja őket.

Mason végre meggyőzte a mamát, hogy neki nagyobb szüksége van a nyugdíjára, mint az öreglánynak és csekket hamisítanak. Cserébe elmondja, hogy kb. mire számíthat, ha jön a nagy „fény”. Happy Time. Delores azt gondolta ki, hogy ő, George, meg egy irodista fickó ma majd jól együtt ebédelnek. George arcáról mindjárt lefagyott a mosoly, és hirtelen azt találta ki, hogy pont egy hónapja szokott le a piáról, így ma a pártfogójával találkozik. Eh... a hülyéje. Szegény Delores azt se tudja, hogy fejezze ki a büszkeségét. Mint kiderült, ő se volt szent, a ’80-as években felszippantott pár utca ultrát. Delores, mint drogos? Aztaszígyent! Szerencsére befut Rube és kimenti hősünket, bár megkérdőjelezi Delores rajongását. Betty is itt van és éppen Crystalt esketi meg, hogy többet nem rágja a haját. Jó kis felmentő sereg. Gyakorlatilag az egész kaszás team komplett elmebeteg.

Ugrunk a kasza színhelyére, ami kissé bonyolult feladat lesz. Egy bizonyos M.J. Bowers-t keresnek, a probléma csak annyi, hogy ez a Bowers család éves összejövetele, szóval itt mindenki Bowers, és vannak vagy 200-an. Mind a hárman külön utakon indulnak, aztán Rube és Betty is talál egy M. J. Bowerst, de mint kiderült, nagyot tévedtek. A mi emberünknek éppen most vitte le a fél fejét egy autóról leszánkázó kenu, és mivel még nem jött érte a „fény”, beültették a Gofriházba. Betty győzködi a legyalult fejűt: mekkora mákja van, hogy meghalt, így nem kell orvosra költenie. No, igen. Ez is egy szempont. A faszi viszont üzenni szeretne a családjának, de hamar be kell látnia, hogy az ilyen romantikus Ghost-os fasságokra ezt a csapatot nem veszi rá egyhamar.

Happy Time. Jön Delores, de most az egyszer nem kell menekülni előle, mert a fizetést hozza. Igen, ez jó nap, és George is beszédesebb kedvében van. Elmondja, hogy egy frankó varanggyal él együtt, szóval neki vesz egy terráriumot. Talán még össze is barátkoznak Deloressel, bár ritka fárasztó egy picsa.

De Betty és George számára még nincs vége a napnak, még egy kaszálnivaló van mára. Egy öreg ír bulijában vannak, aki a pult tetején ropja a táncot, egy nagy kitömött kardhal, az ő hosszú, hegyes orrával, meg igencsak mozog ott a pult felett. Nem nehéz kitalálni, hogy nyársalás lesz a történet vége. Már sétálnak a sötét utcán, az öreg igazából nincs elkenődve, hát még mikor megjelennek neki Írország szirtjei. Rövid győzködés után indul, hogy beugorjon a mélységbe, amikor Betty is gondol egyet. Lefotóztatja magát George-dzsal, nekiadja a gyűrűjét, gyors búcsúzkodás és nagy robbanás kíséretében ő is az öreg után ugrik. Bár Rube azt mondta, hogy a Kaszások nem ugrálhatnak csak úgy bele más egyénre szabott, jól megérdemelt „fényébe”, de úgy látszik, vannak kivételek. Főleg akkor, ha egy főszereplő távozik a sorozatból. Én a magam részéről megbocsátom az íróknak ez a kis következetlenséget.

A Gofriházban is érezni lehetett a robbanást, legalábbis Rube érezte, mint ahogy az öreglányt éppen eltemető Mason is. Egy pillanatra látjuk, valaki hagyott egy cetlit M.J. húga ajtaján, hogy bár a csónak lerendezte a fejét, azért minden ok, majd George és Rube-hoz ugrunk. Rezignáltan elmélkednek, de nem jutnak előrébb, hogy akkor most mi is van Bettyvel. Egy biztos: elvesztették. Egy Kaszásnak is nehéz feldolgozni a halált, főleg, ha az közeli ismerős. George egy emlékkönyvvel próbálkozik, Rube pedig kiragaszt az ajtajára egy cetlit, amin ez áll: Mi történ vele? A halál csak tudja!