Neptune High. Enyhén geek beütésű kissrácok pontozzák a lányokat szünetben, méghozzá eléggé sajátos szempontok alapján. Veronica pontszámát illetően egyelőre nincs konszenzus: 8.5 és 9 között vacillálnak a fiúk, elvégre nemcsak jól néz ki, de magánnyomozó is a csaj. Mialatt a fiúk pontozgatnak, Troy inkább a tettek mezejére lép, és egyáltalán nem tűnik esélytelennek. Legalább beszél hozzá.
Ha már így célozgattam rá, ebben a részben sok minden ki fog derülni Duncan-ről, talán még az is, hogy miféle események vezettek ahhoz, hogy ilyen meggyötörtnek nézzen ki. Nem is tudom, annyira nem lehet rossz érzés, ha az ember a saját úszómedencéjében zenét hallgatva lazul egy matracon, miközben az apja majdhogynem könyörög neki azért, hogy vállaljon el egy nyári gyakorlatot Washingtonban egy szenátor mellett. Duncan ezek szerint politikusi pályára készül, diákbizottságban vesz részt, Schwarzenegger kormányzónak segít(!), fene se gondolta volna róla.
Mars papának sajnos nincsenek ilyen befolyásos ismerősei, ha lennének, akkor valószínűleg nem azon kellene vacsora közben aggódnia, hogy az iskolai tanácsadó vajon miért szeretne beszélgetni vele a lánya magatartásáról. Biztos neki is szeretné személyesen elmondani, hogy mennyire érzéketlen és kapcsolatteremtésre alkalmatlan ez a lány. Veronica ügyesen tereli a szót, ő már csak ilyen „ótestamentumi”, fogat-fogért típus: ha már a kényes témáknál tartunk, apa: mi köze van anyának Jake Kanehez? Ennyit Mars-papa étvágyáról. Egy másik fergeteges családi vacsora, ezúttal Kane-éknél. Celeste és Jake Kane éppen Duncan jövőjét vitatja meg. Sajnos az érintett véleményére egyikük sem kíváncsi, habár ő is ott ül velük az asztalnál, szomorúan és nagyon megviselten piszkálgatja a vacsorát. Neki is elvették az étvágyát, ez egy ilyen szar nap. Nem is csodálom, hogy Veronicának éjjel rémálma lesz (egy kocsi hátsó ülésén Duncannel szexel).
Egy ilyen álom (jó, ne nevezzük rémálomnak, legyen csak álom…) után érthető módon másnap kellemetlen találkozni a másik féllel. Veronica megvilágosodik: ideje továbblépni. A megoldás Troy személyében érkezik, szó szerint egymásba botlanak. Randizzunk – szánja rá végre magát Veronica, Troy nem kis örömére. Duncan és Logan mintha nem viselné túl jól az egymásra találásukat, Duncannek szó szerint hánynia kell tőle. Na jó, ez így nem igaz, Duncant nem különösebben érdekli, kivel és mit csinál az exbarátnője, azért kell hánynia, mert úgy döntött, nem szedi többet az antidepresszánsait. Közben Veronica kénytelen kinevezni a női WC-t irodának, mert új ügyfele akad az egyik pontozó srác személyében (ő akart neki 9et adni). Justin egy videótékában dolgozik, és a 10 éve nem látott apját szeretné megtalálni. A baj az, hogy nincs se lakcím, se TB-szám, se születési idő, még egy árva fénykép sem, csak a neve: John Smith. Nem mondhatnám, hogy ezzel túlságosan leszűkült volna a kör.
Keith Mars közben eséllyel pályázhatna az év apukája címre. Kötelességtudóan megjelenik az iskolai tanácsadóval megbeszélt találkozón, ahol Miss James, aki egyébként egy csinos, fiatal hölgy, hamar rátér a lényegre: Veronica Lilly halála óta gyakran elkésik, tiszteletlenül viselkedik a tanárokkal, elalszik az órákon, és szociálisan elszigetelt. Mars apuka nem lepődik meg, legfeljebb csak azon, hogy képesek voltak emiatt behívni. Ha Miss James szerint Veronica egy problémás gyerek, kíváncsi lennék, mit szólna Duncan Kane-hez. Az esti vacsora a Kane-rezidencián annak jegyében zajlik, hogy a szülők ismét Duncant analizálják. Celeste Kane szerint a fiúnak egy életvezetési tanácsadó segítségére lenne szüksége, Jake Kane ellenben nevetségesnek tartja az ötletet. Duncan megelégeli az egészet, és végre hallatja a hangját. Többet beszél, mint idáig összesen, a baj csak az, hogy semmi értelmes dolgot nem mond, sőt elég zavartnak tűnik. Tósztot mond a hat éve halott kutyájukra, Mollyra: „a legjobb barátra, aki egy fiúnak csak lehet.” Ha más nem, ezt biztos meggyőzte Jake Kane-t, hogy kell az a szakember, minél hamarabb, annál jobb.
Közben folytatódik John Smith felkutatása. Veronica terve az, hogy a rostán fennakadt 440 John Smith címére egy értesítőt küld, miszerint a fia elnyert egy ösztöndíjat. A logikája szerint a lelkiismeretes apa biztosan jelentkezni fog, hogy korrigálja a címet. Szegény Veronica még nem is sejti, hogy John Smith valójában nem létezik, illetve létezett, csak már évek óta halott, és Justin csak azért találta ki az egészet, hogy kiszemeltje közelében lehessen. Nem lennék a helyében, amikor a kiszemelt rájön erre. Márpedig ehhez nem kell sok idő. Justin válogatáscédével próbál kedveskedni (Lost 3x17 óta tudjuk, hogy ez az igaz szerelem jele), ami elég is ahhoz, hogy Veronica gyanakvása felébredjen (igazából sohasem alszik). Megkéri Wallace-t, hogy irodai segéd minőségében másolja le titokban Justin aktáját is a sajátján kívül.
Este végre sor kerül arra a bizonyos randira Veronica és Troy között. Éttermi vacsora, hangulatos fények, romantika: minden adott, hogy…Troy Duncan Kane-ről sztorizgasson. Köztudott dolog, hogy első randin nem illik az exről beszélni, na de hogy a másik exéről?! Igazából ezek után nem meglepő, hogy a randi végén Troynak még csak jóéjtpuszi sem jár. Veronica maga sem érti a saját reakcióját. Intelligens, jó pasi, lehengerlő stílus, akkor meg mi a baj? Hát az, hogy nem Duncan az illető. Úgy tűnik, Duncan érzelmei sem hűltek még ki, mert az aktuális barátnőt intim szituációban véletlenül Veronicának hívja… kellemetlen.
Szegény Justin az egyetlen, aki végképp búcsút mondhat a Veronicával kapcsolatos reményeinek; mivel az aktájában amellett, hogy a rajz-és barkácsolási feladatokban mutatott kiemelkedő tehetséget mutat, az is szerepel, hogy az apja halott. Veronica akkora vehemenciával indul számonkérni Justin-t, hogy a kisgeek-társak szabályosan elmenekülnek a helyszínről. Nem is tudom, mi történne, ha Justin érdekes módon nem éppen akkor kapná kézhez az egyik ösztöndíj-értesítő levelet, amit a nem is annyira halott apa küldött vissza. Justin este megjelenik Marsék háza előtt, hogy személyesen kérjen bocsánatot. Lassan kibontakozik a teljes történet: az apa lelépett, az anya ezért jobbnak látta teljesen kizárni őt az életükből, és erre a leghatékonyabb megoldás az, ha a fiú halottnak hiszi. Csakhogy Justint nem érdekli, hogy mit tett az apja, ő mindenáron szeretné megtalálni. Nem nehéz párhuzamokat találni a Mars-család helyzetével. A hős az, aki marad, a gonosz pedig, aki lelép, mondja Veronica, amikor Mars-papa az anyjával kapcsolatos érzéseiről faggatja. És persze semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy ennek ellenére titokban felkutassa. Mars apuka viszont az iskolai tanácsadónőt keresi fel titokban, hogy segítséget kérjen tőle Veronica részére. A megbeszélés egyértelműen jobb hangulatban zajlik, mint az előző, sőt az epizód végén egy nemhivatalos randi is lesz belőle.
Másnap délután Duncan, Logan és a többi 09es az iskolai sportpálya lelátóján múlatják az időt, italozással egybekötve. Logan kicsit sem provokáló stílusban arról érdeklődik Duncannél, hogy miért nem élvezhetik Troy társaságát (az eredetiben Ducan boytoy-jának hívja), és vajon döngeti-e már őt Veronica. Miért van az, hogy Logant ennyire érdekli Veronica szexuális élete? Duncan vérszemet kap, és már-már azt hihetnénk, hogy bunyó lesz (bárcsak…), de nem. Inkább valamilyen tipikus idétlenkedéssel válaszol, ráadásul rázendít a Grease Summer Night-jára. A lelátóknak éppenséggel van egy olyan jellemző sajátossága is, hogy remek kilátás nyílik róluk. A műsort az éppen arra sétáló Troy és Veronica szolgáltatja, Veronica ugyanis úgy érzi, hogy mentegetőzés-félével tartozik a rosszul sikerült este miatt, és hogy ezt még jobban alátámassza, egyből meg is csókolja Troyt. Duncan szabályosan sokkot kap a látványtól, halálüvöltést hallatva egész egyszerűen levágódik az emelvényről, pont a szerelmespár orra elé.
Elég extrém módját választja annak, hogyan felhívja magára a figyelmet, de működik. Logan és a haverok szerint a segítségnyújtás legcélravezetőbb módja, ha a sérültet alkohollal locsolják le (mindig jó, ha az embernek vannak barátai, akikre számíthat); ennél azért nagyságrendekkel humánusabb Veronica reakciója, aki azonnal kórházba szállítja a sérült Duncant. A kórházban a fiú félig-meddig a barátnőjének nevezi Veronicát, aki ezt egyáltalán nem bánja, sőt. Az éppen betoppanó Jack Kane-nek valószínűleg igencsak ellenére lenne a dolog, nemcsak a családi viszály miatt, de gondoljunk csak bele, hogy milyen körülmények között találta a fiatalokat az utóbbi időben. Veronica is átérzi a helyzet kínos mivoltát, és le is lép gyorsan, várja a munka. Duncant figyelmezteti az orvosa, hogy az antidepresszánsok abbahagyása nem lesz olyan jó móka: émelygés, hallucinációk, rémálmok hogy csak párat említsek a mellékhatások közül, amelyekből délután ízelítőt is kap. Lilly látogatja meg álmában, hogy figyelmeztesse: hamarosan ki fog derülni az igazság a halálával kapcsolatban. Duncan ettől annyira beparázik, hogy inkább a gyógyszerszedés mellett dönt (vissza a zombiéletmódhoz), azért ez durva. Az világos, hogy nagyon szeretné elnyomni ezeket az emlékeket, de miért?
A visszaküldött értesítővel a John Smithek száma háromra csökkent, ennyi él ugyanis San Diego-ban, ahol a levelet feladták. Jobb esetben elég lenne egy-egy fényképet készíteni róluk, hogy az ügyfél kényelmesen rábökhessen a delikvensre; de a gond az, hogy Justinnak fogalma sincs róla, hogy nézhet ki az apja, mivel az anya jóvoltából nem maradt róla fenn egy fotó sem. Justin csak két dologban biztos: az apjának barna a szeme és imádja a klasszikus autókat. A három jelöltből (egy állatorvos, egy kosárlabdaedző és egy kisstílű bűnöző) kettőt ezek alapján egyből ki is zárnak. Nem nehéz kitalálni, hogy a harmadik marad fenn a rostán. Justin és Veronica San Diegoba utaznak, hogy személyesen dönthessék el a kérdést. A kérdéses pasi semmiképpen sem lehet John Smith (kék a szeme, ami a fényképen a napszemüveg miatt nem látszott). Az autójában azonban találnak egy cetlit, ugyanolyan kézírással, mint amilyet a Justinnak írt levélben láttak. Ez már elég ok Veronicának, hogy kövesse a férfit hazáig, és hogy belopózzon a garázsába. Autócsoda helyett azonban egy Hyundait és a feldühödött, baseball-ütős pasast találja, aki azzal fenyegetőzik, hogy kihívja a rendőrséget. Az illető egyébként felügyelőtiszt, nincs fia, és véletlenül sem John Smithnek hívják. Hát, ez most nem jött be. Mialatt Veronica a garázsban próbálja értelmezni a hallottakat, a kint várakozó Justin elé begördül egy csillogó-villogó klasszikus álomautó, a vezetője pedig a videótékából ismerős, barnaszemű….NŐ. Justin kénytelen feltenni azt a kérdést, amit egy ember sem tenne fel szívesen a szülőatyjának: „Apa…Te nő vagy?” Igen, Mr. Smith időközben inkább Mrs. Smith lett, bár ez nem akadályozta meg abban, hogy 150 km-t utazzon hetente egy neptuni tékába csak azért, hogy pár percre találkozhasson a fiával. Justin nem tudja értékelni a gesztust, elég baja az, hogy az anyja hazudott neki, az apja meg egy cirkuszi látványosság, legalábbis szerinte.
Veronica másképp látja a dolgokat. Neki bármit megérne az a tudat, hogy az anyja ennyit törődik vele. Justin némi gondolkodás után végül megenyhül, és ad még egy esélyt az apjának. Mivel Mrs. Mars viszont nem hajlandó hallatni magáról, Veronica úgy dönt, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat. A címen, amit rendszám alapján talált, Lianne Mars helyett sajnos csak édesanyja egy régi barátnőjét találja, aki arról próbálja meggyőzni, hogy bár Lianne hajlamos szó nélkül lelépni, de a látszat ellenére igenis érdekli, hogy mi van a lányával. Veronica erről érthető módon nincs meggyőzve, sokkal inkább csalódott és szomorú, annyira, hogy hazatérve az első útja Troyhoz vezet vigasztalásért.
Facebook kommentek