Megkéselnek egy nőt, de ennél megrázóbb, hogy Stark közli Julie-val, elég idő eltelt a Wayne-ügy óta, szerinte már nincs szükség a jóképű testőrre. Van ellenvetésed, drágám? Julie zavartan hallgat, aztán minden megpróbál, hogy tartalmasan töltsék el a maradék időt a sráccal, és lehetőleg mielőbb elveszítse a szüzességét. Apa kicsi lánya, nem igaz? De a késeléses vonalon is akad személyes konfliktus: az áldozat Caren Bennett, Andrew Bennett bíró felesége, aki finoman szólva nem kedveli Starkot, volt egy csörtéjük korábban. Stark persze őt is gyanúsítja, hiszen a férj mindig gyanús – ez sem javítja a kapcsolatukat.

Két nyomon indul el a csapat: egyrészt eltűnt egy Franky nevű fickó, aki vagy félszázszor megfenyegette már Bennettet, másrészt, mint kiderül, a bíró házassága korántsem volt olyan tökéletes, mint amilyennek beállítja, Caren például még egy válóperes ügyvédet is felkeresett. Jessica persze közbemakog, hogy Bennettet támadni veszélyes, de Stark már szagot fogott – kár, hogy a pasasnak vízhatlan alibije van. Sebaj, csak legyen bizonyíték: trükkös módon sikerül elérni, hogy átvizsgálhassák a bíró kocsiját, s az utastérben olajnyomokat, a csomagtérben vérfoltokat találnak, melyek pedig egyeznek a feleség vércsoportjával. Stark önelégült mosollyal rongyol be Bennett tárgyalótermébe, és nagy nyilvánosság előtt letartóztatja.

A gond, hogy a vérnyom túl régi volt megfelelő DNS-vizsgálathoz, szemtanú nincs, és indíték sem látszik – egészen addig, amíg ki nem derül, hogy Bennett rendszeresen látogatott egy melegbárt, és viszonya volt egy csábos ifjú ügyvéddel. Úristen, mi lett volna, ha ez kiderül? Hogy a köztiszteletben álló, melegjog-ellenes nős bíró homokos? Hát ez már indíték, de ki mondta volna el? Természetesen a feleség: nem is túl rég felbukkant a szerető irodájában, és leüvöltötte a fejét, hogy mindent kitálal. A srác meg elég hülye volt hozzá, hogy felhívja Bennettet, képzeld, itt járt az asszony, téged meg keresztre feszít majd a sajtó. Örülsz, drága?

De megdöbbentő fordulattal előkerül a gyilkos fegyver, a vadászkés, rajta az eltűnt Franky ujjlenyomataival – ezt most akkor hogy? Hát úgy, hogy Franky kuzinja, Danny Vargas pár hete szabadult, jócskán időnek előtte, Bennett bíró ajánlása alapján, tehát itt a kapcsolat: Franky hálából nyírta ki az asszonyt. Vagy ha máshogy nézzük, Bennett felbérelte, és Danny kiengedésével fizetett. Ok, de ezt is bizonyítani kéne, szóval találjunk már valamit, srácok! Hát találnak is, az olajnyomok segítségével Franky holttestét.

A tárgyaláson azonban Bennett úgy adja elő, mintha ő lenne a hős: miután hiába hívogatta Carent, elment beszélni Frankyvel, aki ugye rendre fenyegette. Persze nem volt hülye, vitt magával egy pisztolyt, s amikor Franky eldicsekedett a felesége megölésével, hát lepuffantotta. Azt meg nézzék el neki, hogy nem ment a rendőrségre, hisz mindenki hibázhat. A vád romokban, de erre akkor is rá kell kontrázni, szóval rántsunk elő egy újabb nem várt fordulatot: Stark a semmiből kilogikázza, hogy csak Bennett bizalmasa, Sam Harris helyezhette el a vadászkést ott, ahol a rendőrség megtalálta, és jól irányzott fenyegetésekkel sikerül is rávennie a fickót, hogy valljon Bennett ellen. Perdöntő tényeket hallunk, Stark ujjong, a védelem romokban: igen, Bennett bérelte fel Frankyt, hogy ölje meg a feleségét, és igen, ő, mármint Harris helyezte el a kést.

Csak szegény Julie jár pórul, mert se a koncert, se a vacsora, se a közös buli nem éri el a célt, marad az a fránya szüzesség, főleg, amikor kiderül, hogy a testőrcsávónak barátnője van, és a srác láthatólag egy pillanatig sem lehetséges partiként gondolt őrá, hanem csak barátkozott, hiszen azt is kell. Julie úgy elkámpicsorodik, hogy felhajt egy liter alkoholt, aztán volán mögé ül, hiszen úgy sincs elég baja még. Persze lemeszeli egy fakabát, Stark meg hiába várja otthon…