A harmadik évad Valentin napi epizódja ez, de aki ennek kapcsán rózsaszín plüssszíveket, masnival átkötött cuki csomagocskákat, halkan elsuttogott szerelmes szavakat és gyertyafényes vacsorát vizionál, az rohadtul eltévesztette a házszámot. Házdokinál egészen másról szól ez a nap, hadd dobjak be pár kulcsszót kedvcsinálónak: kukkolás, zaklatás, hiányzó melltartó és mikrós pizza. Izgi, nem?

Na jó, a féktelen romantikán (/szarkazmus) kívül van hetibeteg is, és rá is vonatkozik az epizód címe, nem csak House-ra. A beteg ugyanis a szó szoros értelmében érzéketlen, nem úgy mint dokink, aki simán tapló, hetibeteg nem érez fájdalmat, de semmilyet. Ha levágják egy karját, azt is csak onnan veszi észre, hogy nem úgy áll rajta a kabát, ahogy szokott. Most éppen azért van kórházban, mert ő és az anyja autóbalesetet szenvedtek, és Foreman vizsgálgatja, mert ő olyan rendes, hogy hóvihar esetén besegít a balesetin. House meg olyan bunkó, hogy ezért baszogatja. Nem mintha szükség lenne arra, hogy Ház emberfeletti zsenialitását bizonyítsa, de azért biztos, ami biztos megteszi: egyetlen pillantást vet a hetibetegre, és CIPA-val (ez az érzéketlenség szép orvosi neve) diagnosztizálja, amire 7 dolog is utal, és bár ezekből csak ötöt tud felsorolni, mégis telitalálat. De ezt a címből is tudtuk, nem az a kérdés, hogy érzéketlen-e, hanem hogy mi baja van még. Már ha egyáltalán. House mindenesetre felveszi (még mindig jobb, mint vérző orrokat és egyéb testnyílásokat tamponálni a balesetin –ahol jelenleg illene besegíteni), és számomra ez a tény önmagában elég ahhoz, hogy teljes meggyőződéssel higgyem, hogy a lánnyal valami irdatlan nagy baj van, és 23 percen belül premier plánban fog haldokolni. De addig még hátra van egy s más.

Először is meg kell győzni Cuddyt, hogy engedélyezzen egy rahedli veszélyesebbnél veszélyesebb tetszet a betegen, akinek így első ránézésre az érzéketlenségen kívül semmi baja, és mindezt miért is? Ja, mert House azt mondta, így már mindjárt más. Főnöknéni a rend kedvéért húzódozik egy kicsit, de úgyis tudjuk, hogy ez csak előjáték, House sem veszi igazán komolyan. Az egyezkedés vége az, hogy egy mérsékelten veszélyes teszt mehet, ha az talál valamit, jöhet a veszélyesebbje is, de csak módjával, mégsem kéne szerencsétlen lányt tűpárnának használni pusztán House két szép szeméért. De ha már itt van, okos doktorunk 2, azaz kettő darab jelből összerakja azt is, hogy Cuddynak ma (Valentin napon, anyám borogass…) vakrandija van. Ha ebbe nem fog valamilyen módon Greg House belerondítani, akkor én vagyok Hillary Clinton.

House-nak új játéka van, itt az ideje kipróbálni. Az epizód egyik fénypontjaként lezavar egy „én vagyok a szerencsétlenebb, én szenvedek jobban” –jellegű vitát a 16 éves pácienssel, érzéketlenség kontra konstans fájdalom fronton. Két, érettségi szintjét tekintve egyenrangú ellenfél között a szájalás, mindez a csapat „mi már meg se lepődünk”- pillantásai mellett, élmény nézni a jelenetet. Jobbnál jobb érvek repkednek mindkét oldalról, szerva itt csere ott, „én nem tudok sírni”, „én meg nem is akarok”, „a fiúk nem ölelhetnek sokáig, mert félnek, hogy összetörik a csontjaimat”, „a lányok nem ölelhetnek sokáig, mert csak egy órára fizetem ki őket.” (gól), majd a meccset egy hirtelen pillanatban elkövetett nyugtató seggszuri zárja. Beteg így mégiscsak közreműködőbb, kezdődhet a kísérletezés.

House-nak szerencsés napja van, a betegnek ugyanis 40 fok fölé szökik a láza, tényleg nagy baj van vele, tehát MOST lehet elővenni a fehér táblát, a brilliáns ötleteket és az okos nézést. House azonban lelép, agyaljon csak a team, randiidő van ugyanis. Chase és Cameron gondterhelt arccal nézik a hetibeteg anyjának műtétjét, eddig ügyesen hallgattak róla, hogy nagyon nagy baj van, anyuka hasa felnyitva, és fél napja tart a műtét. Nem néz ki túl jól a dolog, de ha ezt betegünk megtudná, elkezdene pattogni, azzal meg csak hátráltatná a diagnózist. És most jön az, ami még nem volt! A csipet csapat összedugja a fejét, és House nélkül kezdenek el agyalni, szóhoz sem jutok, hogy ezek ilyet is tudnak. A mester távollétében pedig a legokosabb tanítvány (=Chase) áll elő egyedül életképes ötlettel: meg kell tudni, hol érez fájdalmat a beteg, mert az egy dolog, hogy ő nem érzi, az agya attól még érzékeli. Foreman és Cameron NAGYON bután néz, állítom ezek a józsefvárosi piacon vették a diplomájukat. De kezd az értelem szikrája felderengni, amikor Chase lassan, tagoltan, egyszerű tőmondatokban kifejti, hogy annyi az egész, hogy hatalmas fájdalmat okoznak majd neki minden testrészén, az agya meg majd megmondja, hol fáj neki. Magyarul üssük-vágjuk, kínozzuk, ahol éjük, miért nem ezzel kezdted, wombat?

Nagy kérdés az, hogy mialatt a csapat ilyen elképesztő áttörést produkál, mit csinál a mester? Csak valami életbevágóan fontos dolog szólíthatta el a diagnózis mellől, naná, Cuddy randiját kell megzavarni, ez valóban prioritást élvez holmi differenciál diagnózishoz képest. Egy vérbeli zaklató félreismerhetetlen arckifejezésével kukkolja a kávéházi jelenetet, ahol Cuddy és Mr. Vakrandi meglepő módon jól érzik magukat. Na, ennek sürgősen véget kell vetni, különben az Univerzumnak annyi. House magabiztos léptekkel befelé, Cuddy sápad, és némán fohászkodik az égiekhez, Mr. Vakrandi meg némileg bamba képet vág, sejtelme nincs még róla, kivel áll szemben. Hogy ez a helyzet változzon, House udvariasan bemutatkozik, volt neki gyerekszobája. Majd úgy faggatózik, mintha köze lenne bármihez, közben Cuddy orra alá nyomja a hetibeteg aktáját (na ja, mert csupa olyasmi van benne, amit emberileg képtelenség lenne telefonon közölni), és kideríti, hogy Főnöknéni és Mr. Vakrandi a singleballromdancelovers.com –on ismerkedtek meg. Hogy valaki miért vállalja ezt önként, rejtély, House is osztja a véleményemet, Cuddy meg furcsa módon eltűnt a beteg aktája mögött. Főnöknéni beleegyezik az ideggyök biopsziába, hogy mielőbb szabaduljon House-tól, de Greg nem olyan családból származik, hogy ne vigye be az utolsó találatot. Cuddy fülébe súgja, hogy ez a pasi még mindig jobb, mint az, amelyiket a wiccaneedsdaddyfigure.com –on szedett össze, és teszi ezt olyan halkan, hogy még a szomszédos államban is tisztán hallotta mindenki.

A csapat közben átültette Chase zseniális ötletét a gyakorlatba, a szöszi éppen látens szadista hajlamait éli ki a betegen (pusztán orvosi szándékkal), akit csak az anyja hogyléte érdekel, még akkor is, amikor éppen ropogósra sül a keze. Gonosz csapat nem mond neki semmit, vagyis hazudnak, de olyan rosszul, hogy én szégyellem magam helyettük. Ők csak végzik a tesztjeiket. Foreman már a koponyáját fúrja a betegnek, ha ezt sem érzi meg, akkor semmit alapon, és ezen a ponton lázadás tör ki: fájdalmat színlelve elszökik a beteg, egyenesen az emeleti korláthoz, hogy egyensúlyozzon rajta, lesz itt ingyen műsor, ha unalmas lett volna ez a munkanap.

A drámáról még mit sem sejtve Jimmy és Ház az ápolószemélyzetről pletykálnak, ki dugott meg kit, és mikor, ki transzexuális és ki nem, és Jimmy nagy cselesen belecsempészi a pszichoanalízizást még ebbe a beszélgetésbe is, már szinte hiányzott. Szerencsére nincs ideje rá, hogy kifejtse egyébként zseniális (/szarkazmus) elméletét House érzéketlenség-irigységéről, mert beront Foreman, és közli, hogy már-már Grace klinika szintű dráma zajlik az előtérben, Ház meg vág egy „ki nem szarja le?”-pofát.

Hetibeteg a korláton egyensúlyozik, mindenféle téveszméi vannak, véres hálóingben hadonászik a kezeivel, üvölt, hisztériázik, és pont úgy néz ki, mint egy egyszemélyes akcióművészeti performansz. Nem derül ki, hogy valójában mi lett volna a célja a korlátra mászással, mert ez az a pillanat, amikor deréktól lefelé lebénul (rosszabbkor nem is történhetett volna), és lezuhan! A dolog jó oldala, hogy ebből sem érzett semmit, a rossz, hogy továbbra sincs halvány segédfogalmuk sem, mi lehet a baja, ráadásul a hetibeteg továbbra is csak az anyját akarja látni.

Ismét csoportos brainstormingot kell tartani, és Cameron előáll egy olyan bonyolult nevű, 6 szótagból álló betegséggel, amit képtelen vagyok felidézni, üssetek érte. Viszont annyira meggyőzően hangzik, hogy House kapva kap az ötleten, úgy meg főleg, hogy ezt egy endokrinológussal kell megkonzultálni, aki vajon ki is lehet, akit ismerünk?

A hat főszereplőből eddig ötnek ismertük a szakterületét, a hiányzó láncszem lesz az endokrinológus. Végre ezt is tudjuk, ez Cuddy szakterülete, nem a kötözés, a seggszétrúgás vagy a hamis tanúzás, akármennyire is ebbe az irányba mutattak eddig a jelek. A következő jelenetben House már Főnöknéni ajtaján kopogtat botjával, akinek miért is lenne bármi dolga Valentin nap éjszakáján egy randi után? Cuddy kissé zilált hajjal, de a szokásos mély dekoltázzsal és megrovó arckifejezéssel nyit ajtót, és az eddigi legérdekesebb House-Cuddy párbeszéd következik most. Elég neki egy pillantást vetnie az aktára, abból leszűri, hogy nem a jól hangzó 6 szótagos betegség lesz a gond, de olyan nincs, hogy ezt Greg House ne tudta volna magától is. Nem is ez a lényeg nyilván, gyorsan témát is vált, és próbálja kipuhatolni, mi zajlott odabent az ő felbukkanása előtt, ég a tűz, romantika, stb, és pillanatok alatt kiszúrja azt is, hogy Cuddyn nincs melltartó, hát igen, hideg az este. Rosszul leplezett pánikkal a szemében konstatálja, hogy Mr. Vakrandi még mindig itt van, pedig csak most ismerte meg, mire Cuddy minden kertelés nélkül nekiszegezi a kérdést, hogy azért csinálja ezt House, mert bejön neki? (na nem Mr. Vakrandi, hanem ő maga) House csak hallgat, a körülmények viszont tényleg gyanúsak: legtöbbször megkerüli Főnöknénit minden ténykedésben, most meg direkt üldözi a beleegyezéséért, és felbukkan nála az éjszaka közepén, amikor tudja, hogy randija volt, így az este folyamán már másodszor trappolva bele a romantikázásba. Ehhez azt hiszem, nem kell túl sokat kombinálni. Cuddy egy jelentőségteljes mosollyal jó éjt kíván, és ajtót mutat Háznak, a bökkenő csak az, hogy Mr. Vakrandi mindent hallott. És kiderül, hogy nem csak az orvosok képesek pontos diagnózist felállítani, ez a random pasi, aki egyszer találkozott ezzel a két emberrel meglepően jól levágja a helyzetet, és most Cuddy-n van a néma tátogás sora: Főnöknéni te bizony úgy viselkedsz House jelenlétében, mintha rajta kívül senki más nem létezne a világon. Talált, süllyedt. Kérdés: akkor ezek ketten mégis miért nem dugnak? A nap 24 órájában?!

House azzal a hírrel tér vissza a kórházba, hogy Cuddy kizárta a 6 szótagos betegséget, de ő akkor is akar ideggyök biopsziát, na de mi a búbánatos lószerszámért ezek után? Jimmynek erre is megvan a válasza: azért, mert létezik egy kísérleti módszer, aminek a lényeg a következő: egy érzéketlen páciens idege+egy állandó fájdalomtól szenvedő beteg=fájdalom megszűnése. És mindezt egy House-nál talált orvosi szaklapban olvasta, hmm.

A csapat végre összehozta a hetibeteget az anyjával, aki alig él, de legalább egyben van. Pár szót még tudnak váltani, mielőtt az anya kómába esik, hetibeteg pedig sírva fakad (dehát azt ő nem tud!), és úgy elkezd fájni (!!!) a feje, hogy majd szétrobban.

Csapat részéről ez totál homály, House-nak viszont új és remek ötletei támadnak. B12 vitamin hiánya van a betegnek, de Foreman már cáfol is. Nem nyerő, mert a B12 volt az első dolog, amit a balesetisek belediktáltak. Nem is volt elég ütős diagnózis, valljuk be, Házdokitól áll-leejtősebbekhez szoktunk. Ám House csak nem akad le a témáról, és egy Jimmytől elcsórt szendvics meghozza neki az epifániát! Mivel ő haverja kajáját zabálta, mi van, ha valami megzabálta a páciens B vitaminjait? Feszült zene, mert ő már TUDJA, alig várom, hogy mi is megtudjuk. Már tolják is be a beteget a műtőbe, ahol éppen valami jelentéktelen műtét zajlik, de hát kit érdekel, amikor itt van Greg House és műteni akar?! Helyet neki! Bele is vág azon nyomban, és ezt szó szerint kell érteni. Nem pazarolja az érzéstelenítőt, úgysem érez semmit a beteg, ha meg elaltatná, csak lemaradna a poénról, ezért úgy vágja fel a beteg hasát, hogy az ébren van. Rémálmaimban ne jöjjön elő ilyesmi. És a csattanó: egy bűvész ügyességével ELŐHÚZ EGY 7 MÉTER HOSSZÚ GALANDFÉRGET A BETEG HASÁBÓL! (Slusszpoén, hogy eközben egy szemfüles nővér előrántja fényképezős mobilját, és fotóz.) Egy bélféreg persze őrületes fájdalommal jár, mire ekkorára megnő, de fájdalom, mint olyan és a hetibeteg ugyebár köszönőviszonyban nincsenek egymással. Na EZ egy ütős diagnózis. Az ügy megoldva, egyetlen szépséghiba az, hogy a parazita csak 7 méter hosszú volt, és 16 a világrekord. Francba.

Hogy a csapat méltón emlékezzen meg a szerelmesek napjáról, hátra van még egy jelenetcsokor: House mégsem csináltatja meg a kísérleti kezelést, Foreman a Valentin nap alkalmából szakít barátnőjével, Cuddy egyedül alszik (már megint, még minidg), Cameron és Chase pedig egyensapiban hagyják el a kórházat, és az ausszi boldog Valentin napot kíván. Cameron pedig minden előzmény nélkül előáll az ötlettel, hogy szerinte szexelniük kéne!!! Rendszeresen. Félreértés ne essék, semmi láv, pusztán passzióból - ha már olyan sokat vannak együtt, ne vesszen kárba az a drága idő, amíg laboreredményekre várnak, meg ilyesmi. Becsületére legyen mondva, eddig ez Cameron legértelmessebb megnyilvánulása a sorozatban. Chase találóan megjegyzi, hogy ez akkor olyasmi, mint a mikrós pizza, de egy jelentőségteljes összenézés elárulja, hogy tulajdonképpen egyiknek sincs semmi különösebb baja a mikrós pizzával. Cameron csábosnak szánt szempillarebegtetéssel el, Chase pedig még egy futó mosollyal nyugtázza, hogy ezzel kezdetét vette a harmadik évad egy igen király átívelő szála számára.