Jó kis reggeli evezős szcénával nyitunk, Mackenzie Allen elnöknő szeli a habokat, nyomában a biztonsági szolgálat motorcsónakjával és helikopterével. Bizony, mostantól már semmi lesz ugyanolyan, mint rég, főként nem a magánélet. Bauer-papához és a szőke macához közben egy képviselő érkezik, aki egyetért az öreggel abban, hogy Warren Keaton puhapöcsű lenne alelnöknek, és ő annak ellenére, hogy régi barátja a tábornoknak, pozícióért cserébe szívesen megvétózza a jelölést a maga részéről.

Otthon a rezidencián a gyerekek az első iskolanapjukra készülődnek, mint elnök-gyerekek, a nagylány a barátnőjénél akar aludni, aki hiányzik neki, a fiút meg felvilágosítják, hogy mostantól már nem vezethet iskolába menet, mert innentől már mindenhová a biztonságiak viszik majd őket. Mondom, hogy semmi sem lesz már a régi, de mielőtt anyu ezt igazán megértethetné a porontyokkal, jön Jim és kiszakítja őt a családi életből, mert már várják a válságszobában. San Pasqualeban ugyanis holtan találtak kilenc DEA ügynököt, akik az ottani drogkartellek után nyomoztak. Mackenzie az egész válságstáb ellenzése ellenére is úgy dönt, hogy felhívja az ottani górét, Sanchez tábornokot, aki amúgy nem demokratikusan lett megválasztva, hanem amolyan Latin-amerikai módra a hadsereg segítségével jutott hatalomra. Sanchez a telefonban nagyon készségesnek tűnik, s némi szarozást követően megígéri, hogy természetesen kiadja a gyilkosokat, amennyiben azok nem kémek voltak. Dehogyis, építési munkát felügyeltek természetesen.

Apu közben újra megpróbálná hasznosítaná magát, de a Clinton-kóros szőke picsa ismét megtalálja a hozzá illő feladatokkal. A First Laddy azonban rangon alulinak tartja a különböző női melókat, úgyhogy épp kapóra jön neki az ex-First Lady, aki szívesen beugrik helyette, mert ő viszont mindig is szerette ezt csinálni. Nem hiszem, hogy ez ilyen egyszerű, de apu azért elhúz, hogy megkezdje a leendő alelnök felkészítését a meghallgatására. Ez sem lesz egyszerű, mert Keaton hatalmas egója akadályozza a melót, bár apu ezúttal meglehetősen határozottnak tűnik. Az elnöknő érzi (!), hogy Sanchez a felelős az ügynök-gyilkosságokért, úgyhogy megkérdi Jimtől, hogy mi van San Pasquale demokratikusan megválasztott, de elüldözött elnökével, mert lehet, hogy szükség lesz rá. Kiderül, hogy pont itt él Washingtonban, micsoda véletlen.

A gyerekek közben odaérnek az iskolához, ahol a biztonságiak már a tanári parkolót is einstandolták, meg a sajtó is megjelent, úgyhogy elég nagy a felfordulás. Rebbecca legnagyobb bánatára, neki ugyanis egyre jobban tele van a hócipője ezzel az egésszel. Azt mondjuk én is utáltam volna, ha a suli büféjében a titkosszolgálat meg a biztonsági főnök sasolja az ebédemet. A Fehér Házban időközben kiderül, hogy Mackenzie megérzése bejött, bizonyítékokat találnak arra, hogy Sanchez a felelős a kábszeres ügynökök haláláért. Az elnöknő azonnali tervet akar a letartóztatására, bár a többiek szerint ez nem ilyen egyszerű.

Jön egy kis egyeztetés Bauer-papával, aki még mindig nem tud leszakadni az alelnök-témáról, és geci módon más faszával veri a csalánt. Aszondja, hogy neki mindegy, de mások nagyon is ellenzik az elnöknő választását, meg hogy a tábornokkal gondok vannak állítólag, persze csak mások szerint. Nem is annyira szakmailag, mint inkább emberileg. Azt persze nem mondja, hogy micsoda, és a végén még úgy mellékesen rákérdez arra is, hogy most akkor mifasz van San Pasqualeban. Úgy tűnik, ez sem sokáig maradt titokban. Kifelé jövet még kapunk egy kis visszaemlékezést, hogy az öreg meg az ex-elnök mennyire egy húron pendültek, de ez nem túl érdekes, lapozzunk.

Az elnöknő -aki bokros teendői közepette nem ért rá a gyerekekkel átbeszélni az iskola problematikáját- úgy dönt, hogy pontot tesz a suli-ügyre is, és minden bejelentés nélkül belibben a sajtószobába, hogy személyesen kérje meg a firkászokat, ugyan hagyják már a csemetéket békében. A szóvivő kislány meg egyre jobban kivan, mert az elnöknő partizánakcióiról ő ugyan nem tud semmit, mégis mindenki őt baszlatja infóért. Meg is kérdi Jimtől a kislány, hogy akkor most ő hogyan vélekedjen a Latino dologról, ha bárki megkérdezné, de a kabinetfőnök is lerázza, mivel épp leesett az álla, hogy aput az ex-First Lady helyettesíti. Sejthető volt, hogy ebből gubanc lesz.

A legkisebb gyerek a nagy semmittevés közepén összefut az ex-elnök kisfiával, és ők is eszmét cserélnek arról, hogy milyen a legfontosabb ember gyermekének lenni. A kissrác szerint szar ügy, mert ő szinte sosem látta aput, miután elnök lett, és hát biztos ez lesz a kiscsajjal is. Időközben megérkezik a Fehér Házba Juan Duran, aki San Pasquale demokratikusan megválasztott, de száműzött elnöke. A stáb szerint ugyan nincs semmilyen jogalap Sanchez tábornok bebörtönzésére, Mackenzie mégis megkérdi Don Juant, hogy mit szólna hozzá, ha újra ő lenne országa elnöke. Mivel ő a megválasztott, nem is tartja olyan rossz ötletnek. Nahát.

Közben apu azt képzeli, hogy ő a kongresszus, és folyamatosan keresztkérdésekkel bombázza Warren Keaton tábornokot. Próbálja kihozni a sodrából a leendő alelnököt, hogy az végül majd tényleg felkészült legyen. A veterán egyre nehezebben viseli a szarakodást, mert nem érti, hogy ez valójában jó neki, de mielőtt újra visszautasítaná a lehetőséget, hívatja őt az elnöknő. Mackenzie figyelmezteti, hogy Bauer-papa tud róla valamit, és nyilván csak a megfelelő pillanatra vár, hogy előhozakodjon vele ország-világ előtt, de a tábornok határozottan állítja, hogy ő feddhetetlen. Én meg ettől csak még jobban várom, hogy kiderüljön végre, mit csinált pontosan, ami rossz fényt vethet majd rá. Az elnöknő viszont még mindig hisz neki, úgyhogy gyorsan be is vonja őt a titkos tervébe, amivel meg akarja dönteni a Sanchez-rezsimet San Pasqualeban. A terv egyszerű: Sanchez a drog és az abból származó pénz miatt tudta megszerezni a hatalmat, így úgy lehet a legegyszerűbben megbuktatni, ha ezt elveszik tőle. Mégpedig úgy, hogy az amerikai mezőgazdasági gépek lepermetezik a kokaföldeket, a vadászgépek meg lebombázzák a droglaborokat.

Az ötlet olyannyira nagyszerű, hogy még a mindig aggódó Jim is elégedetten dől hátra a székében. Mert azzal ő sem számolt, hogy ehhez a kongresszusi nyolcak beleegyezése is szükséges, akik természetesen nem igazán értenek egyet a dologgal. Bauer-papa például rávilágít, hogy San Pasquale mezőgazdasága a kokacserjéken alapszik, s mivel ezt legális célokra is használják, elég nagy szopó egyetlen diktátor lecsukása miatt romba dönteni egy nemzet gazdaságát. Hoppá. A tábornok távozóban még összefut apuval -akit Jim időközben visszarendelt a neki való feladatokhoz- és biztosítja őt arról, hogy mostantól jó fiú lesz, és végigcsinálja a felkészítést a meghallgatására. Na tessék, ezek szerint a First Laddy is jó valamire.

Otthon a nagylány kérdezi anyutól, hogy mizu, az meg mondja, hogy semmi különös, csak épp most fogok beszédet intézni a nemzethez. Rebecca megint belekezd, hogy milyen szar a suliban, de ez nagyon unalmas, úgyhogy hagyjuk is. A tévés beszéd sokkal izgalmasabb. Az elnöknő bejelenti, hogy a kilenc ügynök halála miatt kicsinálják San Pasqulae drogültetvényeinek egy részét, de mivel a gazdaságukat nem akarja tönkretenni, 4 lépcsős tervet eszelt ki. Először csak a földek 25%-át permetezik le, de ha nem mehet vissza az igazi elnök, Don Juan, akkor újabb és újabb 25% következik majd, míg el nem pusztul az összes kokacserje. Mackenzie Allen ezzel gyakorlatilag puccsra szólította fel San Pasquale lakosságát, ami azért, lássuk be, elég durva. Ki is akad mindenki, aki számít, Bauer-papától egészen a firkászokig. A terv azonban bejött, mert jönnek a hírek, hogy a latinók már tüntetnek saját fővárosukban Sanchez ellen, s mivel a hadsereg le is tartóztatja, az elnöknő visszahívja a permetező gépeket. A vadászgépek azonban mehetnek, pusztuljanak csak a droglaborok. Ezek után a kiscsalád nagy része az elnöki kanapén tér nyugovóra. Megérdemlik, eredményes nap volt.