Ott hagytuk abba, hogy Julie kimaradt estére dugni Eddie-vel, és Stark ezen jól felhúzta magát. Most meg eldördül egy pisztoly, de sajnos nem ő lövi le Eddie-t, hanem valami „bébi” egy kopasz csávót. Amúgy lepattant lakás, drog, cigi és pia, szóval képzelhetjük, Starknak marhára nem fekszik: miért olyan kiemelt ügy ez, hogy ő dolgozzon rajta? Hát a gyanúsított, Sara Metcalfe miatt, aki igazi gazdagpicsa, szerető anya és mintafeleség, és a helyszínen várta be a zsarukat. Önvédelemre hivatkozik, a kinyírt macsó meg a szeretője volt. Otthon kevés volt a fater.

Villásreggelivel folytatjuk, Stark, Madeleine és Raina rakják össze az ügyet: Sara és az áldozat, Jeremy Clinton azóta kapcsolatban álltak, hogy a pasas Los Angelesbe érkezett, a helyszínen pedig megtalálták kettejük és egy harmadik személy DNS-ét. A nyomok arra utalnak, tényleg önvédelem volt, na de akkor miért lőtt rá kétszer? Egyszer mellkason találni elég, utána már lehet menekülni – igen, Stark erre építi az ügyet: gonosz picsa, aki gyilkolni akart. Hogy a csaj megijedt és ezért kétszer húzta meg a ravaszt? Hát istenem, az igazság relatív.

A kavarás ott kezdődik, hogy kiderül, Jessica oda meg vissza van Saráért, legjobb barátnők meg minden, hiszek neked, kiscsaj, ártatlan vagy, mindent megteszek a felmentésedért. Ez most a szakmai véleménye, vagy hogy? Julie meg benéz a papához, aki tíz szót sem váltott vele azóta, hogy visszatért Santa Barbarából, de az apja most is lekoptatja, mert betoppan Sara ügyvédje, hogy alkut kössön. Stark persze felteszi a kérdést: ha önvédelem volt, miért ajánl alkut hat éves börtönnel?

Madeleine és Casey közben szereznek egy tanút, egy szomszédasszonyt, aki látott egy nőt aznap este, sőt, ütközött is vele, még mindig fáj az oldala miatta, de ennél érdekesebb Jessica picsogása Starknak arról, hogy Sara mennyire ártatlan. Hiszek neked, Jess, de erre azért nem építhetünk. Bízz bennem, jó? Aztán Stark már rohan is, mert Sara ügyvédje el akarja érni, hogy érvénytelenítsék a csaj vallomását arra hivatkozva, hogy nem olvasták fel a jogait, mielőtt letartóztatták. De hát le sem tartóztatták, csak behozták az őrsre és kihallgatták! – ellenkezik Stark, mire a bíró úgy néz rá, mint borjú az új kapura. Vallomás érvénytelenítve, pont. Ennél ügyesebbnek kell lenned, Stark.

Aztán tovább borulnak a dolgok: egyrészt 1989-es LA-be költözése előtt Sara mintha nem is létezett volna, azóta meg tiszta, mint a patyolat, nincs mivel befeketíteni az esküdtek előtt. Másrészt kiderül, hogy két különböző pisztolyból lőttek rá Jeremyre, és a második lövés ölte meg, márpedig azt nem Sara pisztolyából adták le. Így nem áll meg a gyilkosság vádja, most mi legyen? Találjuk meg a második pisztolyt és a céllövőt, meg csak azért is ássunk elő valamit Sara múltjából, feleli Stark. Isaac érkezik ekkor végszóra, és átad egy aktát egy bizonyos Angela Westonról – ami Sara Metcalfe igazi neve. Még Jessica álla is leesik, mit hallgattál el előlem, drága barátnőm?

Semmi komolyat, drogoztam, ütöttek, vertek, ilyesmi, némi kurválkodás is befigyelt, Jeremy meg most azzal zsarolt, hogy bemószerol mindenki előtt, ő ismert még ifjúkoromból. Pontosabban a stricije volt. Ezt követi egy házkutatás, ami felleli a második pisztolyt Metcalfe-ék széfjében, és Sara múltjával ez már komoly bizonyíték. De jön a hülye bíró, és helyt ad az ügyvéd kérésének, hogy ne emlegessék fel a csaj múltját, mert kellemetlen és amúgy is régi dolog. Ja, hogy fontos és indíték-jellegű, mert mégiscsak emiatt zsarolták? Kit érdekel, kellett írni egy fordulatot az epizódba, megmagyarázzuk azzal, hogy a bíró utálja Starkot. Mondjuk megértem, keményen odamondogat neki, legalább valami, amiért érdemes nézni a sorozatot.

Tárgytermi jelenetek jönnek, aztán az újabb kötelező fordulat: a szomszédasszony, akit Madeleine és Casey találtak, felismeri Jordan Metcalfe-ot, Sara lányát – őt látta aznap este, nem az anyját. Gyors vizsgálódás, és rögtön kiderül, hogy az övé volt a harmadik DNS a tetthelyen, ráadásul háromsaroknyira onnan telefonált is, megvan a cellanapló. Sima ügynek tűnik, de Richard Metcalfe, az önfeláldozó férj és apa megjelenik a tanúk padján, és vallomást tesz, hogy ő adta le a második lövést.

Starknak itt lesz tele a töke a dologgal, és addig tekeri Richardét, amíg ki nem bukik, hogy még a címet sem tudja, ahová követte a feleségét. Aztán jön a mindent döntő infó: Jordan DNS-e részben azonos Jeremy Clintonéval, magyarul nem Richard az apja, hanem. Ezzel Sarát végre sikerül rávenni egy részletes beismerő vallomásra: Jeremy zsarolta ezzel és minden mással, Jordan nyilván kihallgatta egy beszélgetésüket, elment elintézni, mire ő odaért, Jordan már lelőtte Jeremyt, de még nem halt meg. Erre ő jól lelőtte.

Szépséghiba, hogy a gyilkos golyó Jordan pisztolyából származott, szóval Sara megint hazudik – de az igazság relatív, meg anyai érzések is vannak a világon, szóval Stark ezt elnézi neki. Hét év börtönben kiegyeznek, ami kicsivel kisebb büntetés, mint amit Julie kap azért, hogy kimaradt: az apja megtiltja neki, hogy találkozzon Eddie-vel. Tudod, kincsem, dugni komoly dolog, te pedig még nem vagy elég érett hozzá.