Ott hagytuk abba ugyebár, hogy Bauer-papa megígérte, ő bizony minden alkalmat megragad majd, hogy betartson az Egyesült Államok első női elnökének. S mivel ő is ismeri az ígéretek szép szavairól szóló ősi mondást, már az első jelenetnél sejtjük, hogy ma is okoz majd némi gebaszt az öreg. Szóval hiába beszél arról a temetési szertartáson, hogy mindenki imádkozzon Mackenzie Allen sikeréért, mi már tudjuk, hogy ő tudja, hogy van valami, amit az elnöknő még nem tud. Párhuzamos vágások során az is kiderül, hogy mi lesz a főszál a mai epizódban. Mert az biztosan nem véletlen, hogy míg az elnöki család a kocsiban arról beszél, hogy anyunak minél előbb kell egy helyettes, addig egy félreeső helyen az elnöknő újdonsült kabinetfőnöke és Bauer-papa között is az alelnökség a vezető téma. Mivel az elhangzó nevek egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, már nem nehéz kitalálni, hogy a házelnök és az elnökasszony ezúttal sem nagyon találják majd a közös nevezőt.

Most, hogy megvolt a temetés, jöhet a beköltözés is. Anyu, apu meg a három gyerek érkeznek az elnöki rezidenciára, ahol már várja őket a szőke picsa, aki állandóan Clintonnéval példálózik, amúgy meg ő a ház és apu kabinetfőnöke is egyben. Anyu közben el, hiszen a világ vezetése sok melóval jár, a kiscsalád meg nem győz csodálkozni, hogy az mekkora faszaság már, hogy mire ők ideértek, az elnök emberei már be is rendezték a kecót nekik. Stimmel az elrendezés, a bútoroktól a posztereken át a bugyogókig minden ott van, ahol lennie kell. Bár Rebecca, a nagylány kissé feszült, amint meglátja a cuccost. Úgy tűnik, az ő holmijából hiányzik valami. Állítólag cd lemezek, bár asszem az nem járna ekkora frusztrációval.

Közben látunk egy sajtótájékoztatót is, ahol C.J. egykori pulpitusánál a jelenlegi elnöki szóvivőt faggatják az újságírók a nigériai asszony kiszabadítási akciójáról, s mivel úgy tűnik, a fickó nem túl lojális új főnökéhez, Jim (aki percről percre szimpatikusabb) mindjárt a tájékoztató után ki is rúgja. Az eddigi szóvivő helyettese amúgy nem más, mint a jó öreg Bosco a Harmadik műszakból, őt meg szeretjük, úgyhogy remélem nagyobb teret kap majd a jövőben. Ugrunk Bauer-papához, aki gyönyörű kabinetfőnökével, Jayne-el (Natasha Henstridge bőven lehet majd vasár-napicsaj) diskurál, természetesen a leendő alelnök személyéről. A csaj megtudta ugyanis, hogy Mackenzie Allen a legnagyobb politikai ellenfelét, bizonyos Warren Keaton tábornokot látná legszívesebben az Air Force 2 tulajdoni lapján. A házelnök viszont mást akar, de ezen már meg sem lepődünk.

A jó Jim időközben tájékoztatja az elnöknőt arról, hogy seperc alatt kirúgta az eddigi szóvivőt, s bár Mackenzie Allen nyilván tudja, hogy ez így van jól, azért beszól, hogy nyomatékosítsa, itt bizony ő a főnök, így a döntések is az ő hatáskörébe tartoznak. Ezt követően az elnöknő egyeztet a demokrata pártvezetéssel, mert ők is beledumálnának az alelnök kiválasztásába, s miután látják, hogy a nőnek nem igen akaródzik hallgatni rájuk, szépen meg is fenyegetik, hogy nélkülük úgysem tud majd kormányozni. Ő meg mosolyogva tesz rájuk, nagyívben. Jim ezt követően négyszemközt is megpróbálja felhívni az elnöknő figyelmét arra az apróságra, hogy Warren Keaton bizony maradéktalanul utálja őt, így nem valószínű, hogy vállalná a felkérést, de a nő továbbra sem enged határozott elképzeléséből. Kezd belejönni, úgy látszik.

Jönnek a szokásos tiszteletkörök, mindenféle államelnökök telefonoznak, hogy hajrá, meg mindent bele, de az elnöknő egyre gyorsabb, így mire az egyik hívás véget ér, már mondja is bájos szőke beszédírójának, hogy mostantól ő az új szóvivője. A csaj egy kissé megilletődik, de végül belemegy a dologba. Lehet, hogy nem kellett volna, mert jön is az első sajttáj, ahol annak rendje és módja szerint kezdik szétcincálni őt a firkászok. Mondjuk Toby Zigler se volt jobb ennél a mikrofonnál eleinte, aztán mégis odáig jutott, hogy manipulálja a földön kívüli életet, szóval ne írjuk még le teljesen a kislányt. Rod, az újdonsült First Laddy most épp a ruhákról bájcseveg a Clinton-kóros szőke picsával, de mivel ő ennél többre vágyik, felkeresi az üzemi konyhán ebédelő Jim Gardnert, hogy belepofázhasson kicsit a dolgok menetébe. Jim azonban inkább kajálna egy jót, úgyhogy rövid úton kiosztja a faszit, hogy mennyire hülye, ha nem veszi észre, hogy most már mindenki ki akarja majd használni, úgyhogy mostantól maximum az ágyban súgjon anyunak.

Aki egy újabb stábértekezlet után menne már kicsit a családhoz, mert hiányzik neki a közös vacsora meg a jó éjt puszik, de erről egyelőre le kell mondania, mert a tévét nézve rádöbben, hogy Bauer-papa meghackelte az alelnökválasztást. Az öreg ugyanis elhintette a sajtóban, hogy bizonyos Tucker Baynes lesz a jelölt, s mivel már az egész ország erről beszél, az amúgy is mufurc Warren tábornok végképp beint majd az elnöknőnek. Na tessék. Persze azért a nap végén kapunk még egy kis családot is. Miközben apu és anyu a hálóban arról dumálnak, hogy anno John és Jackie is itt aludtak, az udvaron veszettül telefonozik a nagylány, mert vissza akar menni a régi házba. Nem a lemezei tűntek el ugyanis, hanem a naplója, amiben bizony van „pár dolog anyuról” is. Mivel a barátnői a Fehér Házba nem tudnak csak úgy beugrani érte, a titkosszolgálatra marad az ügy. Persze a napló nincs már ott, ettől viszont egyre nagyobb a para, hogy biztosan valamelyik költöztető nyúlta le a könyvecskét, hogy eladhassa a bulvárlapoknak.

Kapunk egy újabb sajtótájékoztatót, ahol továbbra is szívatják az új szóvivőt, aki egyre jobban kivan. A First Laddy meg annyira unatkozik, hogy megpróbálja megvigasztalni őt, nem túl nagy sikerrel. Ez a faszi baromi unalmas, ráadásul pont úgy néz ki, ahogy a bénább amerikai elnökös filmekben a főszereplők. Kapunk is kárpótlásként Bauer-papát, aki sokkal érdekesebb, főleg, hogy újabban mindig mellette van szőke munkatársnője is. Épp saját jelöltjüket, Baynes-t fűzik, hogy ő mennyire jó lesz már alelnöknek, meg hogy különben is, senki sem alkalmasabb nála. Úgy tűnik, a fickó nem teljesen hülye, mert visszakérdez, hogy miért nem a házelnök vállalja a posztot, de ő rutinból kivágja magát, s ebből egyre inkább úgy tűnik, itt valami genyóság lapul a háttérben. Az öreg Bauer szőkéje ezután Jimmel is trécsel egyet arról, hogy valójában ki irányítja a világ legerősebb nemzetét, de asszem nem szívlelik egymást különösebben.

Úgy látszik, a szóvivő kislánynak nem is érdemes elhagynia a sajtószobát, mert megint tájékoztatót tart, de ezúttal már felkészült, és mindenkit lehengerel a kiszabadítás kapcsán. Mondtam én, hogy fejlődőképes. Nem sokáig örülhet azonban, mert kiderül, hogy a sajtó által felkapott Baynes-nek néhány éve volt egy zaklatási ügye, amit némi pénzzel sikerült eltussolnia, de most valahogy mégis kiderült. És ugye Bauer-papa jóvoltából most az egész ország azt hiszi, hogy Mackenzie Allen egy ilyen embert akar helyettesének. Na ezért sunnyogott az öreg, most meg röhög a markába. Otthon a reggeliző asztalnál aztán kiderül, hogy a napló nem tűnt el, csak véletlenül a kisebbik lány fiókjába került a költözés során. Nyilván azért, mert szerepel benne, hogy a napló gazdája még szűz, és ezt az elnök emberei nem nagyon tudták elképzelni a tizenéves Rebeccáról. A kislány meg ezek szerint már második napja szorgosan olvassa a kompromittáló sorokat, de így az egész már annyira érdektelen, hogy lapozunk tovább.

Warren Keaton tábornok érkezik a Fehér Házba, akinek ugyan baromira nincs kedve itt lenni, de tudja mi a dolga, ha hívatja a főparancsnok. Egy rövid flash back feleleveníti a két évvel ezelőtti alelnök-jelölti vitát, és láthatjuk, hogy a tábornok már akkor sem vette komolyan a nőt. Ahogy a jelenben sem nagyon akaródzik neki, hisz az oválisban újra visszautasítja az alelnökséget, mondván, hogy túl sok kettejük között a nézeteltérés, és különben sem akar a vesztes csapatban játszani. Erre a nő szónokol egyet, hogy szerinte meg a faszi igenis akarja ezt az állást, máskülönben nem lenne itt, plusz kifejti, hogy ő, Mackenzie Allen bizony jót akar a népnek, és más nem számít.

Úgy látszik hatott a prédikáció, mert mintegy tíz perccel később egy sajtótájékoztató közben az elnöknő már úgy mutatja be a tábornokot, mint új alelnökét. Bauer-papa a tévében követi mindezt, és majd szétcseszi az ideg, hogy nem jött be a terve. Bár még reménykedhet abban, hogy Keatont nem fogják megszavazni a többiek. A jövő héten minden bizonnyal erre is fény derül.