Koleszos partival nyitunk, egymást nyaló-faló részeg ifjak a kertben, aztán megjelenik egy fél cipőjét elvesztett lány, tépett ruhában, tipikus zombijárással. Esküszöm egy pillanatra azt hittem, az Élőhalottak éjszakáját adják Shark helyett, be is izzítottam a felvevőt, de nem: ez a csaj beszél. „Segítsetek!”

Erőszak történt, Stark rárepül az ügyre: három futballista felkapta és leteperte, megdöngették jól. Majdnem mi is meghatódunk, amikor a kis Sydney bőgve elmeséli az esetet, és még Madeleine is együtt érez vele, ami nagy szó. Ennél csak az üt nagyobbat, hogy az egyik erőszaktevő Josh Carpenter volt, az egyetemi futballcsapat legjobbja, Casey szerint a legjobb irányító a placcon. „És akkor nem lehet erőszaktevő?”, kérdi csípős nyelvvel Madeleine, és mi máris tudjuk: a szexuális helyzet fokozódik.

A főcím után a szembesítéssel folytatjuk, Sydney két rosszarcú kölyköt nevez meg mint tettestársat, miközben Stark egy másik szobában a Josh gyereket hallgatja, s egy jól irányzott mozdulattal alig észrevehetően kicseréli a saját ásványvizét a srácéval. Hogy ez miért fontos, az akkor esik le, amikor végre az ügyvéd is berongyol. Egy pillanat alatt kimenekíti a srácot, és viszi az üveget (Starkét) is: „Ha DNS-mintát akarsz, adj be folyamodványt!” Stark meg önelégülten vigyorog.

Közjáték jön, Jessica már megint politizál, ezúttal az egyetem egyik főgurujával, aki szívesen összedolgozna az ügyészséggel, de a végszóra érkező Stark felhívja a figyelmet arra az apróságra, hogy az egyetem és az ügyészség ellenérdekelt felek az ügyben. Aztán ugyanazzal a lendülettel átgyalogol az irodájába, ahol az asszisztensek már javában túrják az aktákat. A jó hír, hogy Josh spermáját megtalálták a csajban, a rossz hír, hogy látták flörtölni a srácokkal, és hogy önszántából ment be a szobába velük. Hát ez gáz, de majd megoldjuk, mondja Stark, amikor besétál Julie, és közli, hogy beszélniük kell. Mi van, téged is megdugtak?

Dehogy csak megvádoltak azzal hogy loptam a házim szövegét és ha ez kiderül akkor felfüggesztenek és mindennek vége és anya kinyír és… Oké, nyugi, kincsem, azt mondd meg, kivel beszéljek? Az igazgatóhelyettessel. Rendben van, kincsem, most menj szépen haza, apa majd jól megfenyegeti a bácsit. És tényleg: Stark elsétál az igazgatóhelyetteshez, aki célozni mer arra, hogy talán Stark is felelős azért, amiért Julie az utóbbi időben kissé leeresztett és hanyagabb lett – mire Stark ötmilliós pert helyez kilátásba, hiszen a pocsék apaként töltött évek alatt piszkosan jó ügyvéd lett belőle, és itt most ez számít.
Kincsem, jó hírem van: a suli ejtette az ügyedet.

A három srácot letartóztatják, de már az előzetes bírósági meghallgatáson robban a bomba: Josh elmondja, hogy bár van egy barátnője, mellette már hónapok óta dugta Sydney-t, szóval érthető, hogy megtalálták benne a spermáját, speciel aznap reggel is volt egy kis kettyintés. Hogy a többiekkel mi van, azt nem tudja. Stark ezután kérdőre vonja Sydney-t, aki bevallja, hogy előzőleg nem bontotta ki az igazság teljes fonalát. Röviden a lényeg: Josh aznap reggel közölte vele, hogy nem akar szakítani a nőjével miatta, szóval este csak féltékennyé akarta tenni. Tipikus hülyeliba, ami pedig a helyzet: a vádló nem szavahihető, az egyetlen bizonyíték nem bizonyíték, tanú pedig nincs. Nincs mese, ezt az ügyet ejteni kell.

Csakhogy Madeleine, aki valami nehezen érthető okból kifolyólag szívére vette az ügyet és a kis Sydney-t, meggyőzi Starkot, hogy adjon neki huszonnégy órát: azalatt szerez még tanút és terhelő bizonyítékot, mert ő igenis elégtételt akar a lánynak. Stark rábólint, Madeleine meg ráveti magát az ügyre, és sikerül is előbányásznia a futballcsapat újhusiját, Nelsont, aki látott egyet s mást. Meg talál egy kiscsajt is, Tandi Parkert, akit állítólag ugyanaz a két srác erőszakolt meg korábban, csak az egyetemi ösztöndíj miatt inkább lemondott a feljelentésről.

Sydneyt viszont a srácok ügyvédje szabályosan keresztre feszíti a tanúk padján, és ezt látva Tandi Parker mégsem kíván tanúskodni – érthető. Stark nem is engedte volna be a tárgyalóterembe, csak hát nem ő állt az ajtónál. Apropó ajtó: szóbeszéd szerint lehet, hogy mégiscsak volt egy harmadik srác, ő állt kint a szobaajtó előtt, hogy senki ne menjen be, amíg Sydney-t erőszakolják. Madeleine felturbózza magát, és kihúzza a harmadik srác nevét Nelsonból. Ehhez elmesél egy szomorú történetet, miszerint tizenegy éves korában a nagynénje pasija tíz hónapon át zaklatta őt, amíg a testvére rá nem jött, és fel nem jelentette a fickót. Szóval Nelson, az én kedvemért is, mondd már el, ki állt az ajtónál.
Hát ki állt volna? Josh Carpenter.

Innentől már egyszerű: alkut kötni Josh-sal – aminek Sydney nem örül, de ilyen az élet –, a vallomása alapján pedig már el lehet ítéltetni a két másik srácot. Seperc alatt vége az ügynek, mindenki boldog, már csak a többi szálat kell lezárni. Egyrészt feloldani a szexuális feszültséget Madeleine és Casey között. Mióta Casey hallotta Madeleine erőszakolós meséjét, olyan dughatnékos kutyatekintettel követi a csajt mindenhová, hogy Madeleine kénytelen felvilágosítani: hazudtam, drágám, nem erőszakolt meg senki – amitől a srác rögtön lekonyul. Mi meg filózhatunk, hogy Madeleine most hazudott, vagy akkor. Szerintem most.

Julie meg végre megvallja az apjának, hogy tényleg lopta a házidolgozat szövegét, viszont nagyon boldog, hogy az apja egy percig sem kételkedett benne. Aztán sírás, picsogás, James Woods pedig merengő arccal néz a távolodó kamerába.