Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: a világ legokosabb embere menekül, nyomában a második legokosabb, a sokkal hülyébbek meg mind csatlakoznak valahol, és Utah felé igy ekeznek (kiváve Héjvájört, aki erről nem tud semmit, és piros sisakkal a fején kerekezik valahol a pusztában). Egy kissé félrevezető képsorral nyitunk, Mehón és a zsaruk egy kiégett kocsi mellett állnak, "micsoda ostobaság így meghalni" mondja az egyik, és nekünk most azt kéne hinnünk, hogy Májkül meg Link odaveszett a tűzben, de mi okosabbak vagyunk egy frissen kinevezett államtitkárnál is, ezért csak röhögünk, majd később nem fogunk, mert ezt a trükköt még hatszázszor bevetik, nem vicc, tényleg.
12 órát ugrunk vissza, Mehón az irodában nézegeti a rabok képeit, enyhe homoszexuális felhangot hoz a szellő, de mire eldönthetné, hogy melyikkel akar egy vegasi hétvégét kettesben, hír jő, Link, a sebesült ember, nem ment kórházban, és most nekünk sokkolva kellene lennünk, de nem, ki az a barom, aki szökött rab létére kórházba megy, tébékártya sincs nála eleve, vizitdíjat semigen tud fizetni, hátakkormeg? Arról most elegánsan hallgassunk, hogy az előző részben az üldözők már majdnem beérték a tesókat, és teljesen érthetetlen, hogy miért nem követték a Link sebéből patakzó vért mondjuk kutyákkal, mert ha minden ilyen szarságon kiakadunk, az életben nem lesz vége a hogyvoltnak.