Kezdjük egy kis háttérinfóval, mert nem árt. 2500 körül vagyunk, az emberiség kirajzott (ezt a szót imádják a sci-fi írók), aztán polgárháborúzott egyet a biztonság kedvéért, és ketté is szakadt annak rendje és módja szerint. Középen a nyertes Szövetség és csatlósai élnek magas technikai szinten és kényelemben, kívül, a Peremvidéken pedig azok, akik inkább szabadon élnek, akár rosszabb körülmények között is. Mivel a kereskedelem "kissé" visszafejlődött ebbe az irányba, így a Vadnyugaton élők a háború előtti technológia szintjén ragadtak meg, illetve fejlődtek vissza jó kis romantikus-kovbojos szintre. Ja, és ott vannak még a Harácsolók vagy Fosztogatók, akik levadásznak akit tudnak, és nagyon csúnyákat tesznek velük.

A pilot ott kezdődik, hogy Malcolm Reynolds őrmester éppen nagyon ideges, lehet hogy a tévés költségvetés miatt meglehetősen gagyinak tűnő díszletek, de még inkább a légitámogatás hiánya miatt - lőnek ugyanis rá, nem is keveset, és ez mindenkinek zavarná köreit. Jó, mondjuk háború van (a bevezetőben emlegetett polgári fajta) és Mal láthatóan nem a győztes oldalon harcol. A küzdelem végén egy huszáros mozdulattal magához ragad egy légvédelmi üteget vagy mit, és lövöldöz tiszta erőből, de ez sem segít: a Serenity-völgyért folytatott csata a Szövetségiek győzelmével végződött.

Ez az a rész, amiben House megkínoz egy kómást, egy égési sérültet, meg saját magát, tönkreteszi egy ember karrierjét, lsd-zik és a végén kurvát hívat. De kezdjük az elején.

Exhippi szülők és a tökéletes gyerek, akinek apu és anyu barát, sőt haver. Apuka haver és tinifiú quadoznak és kurjongatnak az erdőben, fiú keze görcsbe rándul, éppen a gázkaron, apuka leesik, fiú felborul, kigyullad. Főcím.

Onnan folytatjuk, hogy Fogas szabadlábon, Darth Vaugh a nyomában, KémFater a sógornőt dugja, Syd csak néz azokkal szép szemekkel, és a húgát pátyolgatja, Arvinbácsi pedig ellóg. Ja, és a Rambaldi-jóslat vagy üzenet a beteljesülés felé halad. Az epizód angol címe mellesleg Resurrection, azaz "feltámadás", meglátjuk a végére, hogy a bátor magyar címadó szakmunkásoknak volt-e igaza, vagy JJ Abramsnek. Syd egyenesre vágott, frurfus hajjal csörtet be a nyitójelenetbe, és bemutatja, hogy milyen nehéz a munkahelyére bejutni, vérmintától retina-leolvasásig minden van itt kérem szépen. Ja, közben minden sarki kukába dob valamit a táskájából, kicsike sziklát, kenyérgalacsint, hasas bankót, stb. Valami nem stimmel.

Marshall 92%-át fejtette meg a Rambaldi cuccnak, de meglesz az a nyolc is, csak idő kell hozzá. Mit is keresünk? Rambaldit magát, azt. Az olasz tudóst a középkorból. Nem csodálkozom én semmin, ez az Alias, lehet itt bármi. ÁlSyd közben leül egy géphez, és Marshall éjszakai fárdatságos munkájának gyümölcsét tölti le Sarknak, és ezzel egyidőben tönkreteszi a CIA példányát, mert ő nem is Syd, hanem a Fogtündér. Jó az álca, mi?

Nu, Linderman kihozta a sittről Nikit, vagyis az ő szempontjából Jessicát; Sylar le akarta szedni Clairemackó anyjának a fejit; Clairemackó rálelt az igazi anyjára, aki tüzet csihol csak úgy, csettintéssel; ja, és Nathan Petrelli a pomponlány apja, Emó meg a nagybátyja. Nathannel nyitunk, telefonoz a firestarter anyukával, él a lányunk, jóember, mondja a nő, akinek persze pénz kell, mi más. Kedves asszony. Megtudjuk, hogy az a tűz 16 éve nem véletlen volt, valaki ki akarta nyírni az asszonyt. 100k dollárért befogja a száját.

Továbbra is Clairemackó családjánál maradva, hazatér az anyukája, akinek a memóriáját a Néma (aki nem is az) szinte hetente villantózta az elmúlt pár évben, így nem csoda, hogy fáj a feje. A kockázatokról és mellékhatásokról, stb. Jessica Nikinek öltözik, ami annyit  takar, hogy lekeni alapozóval a vállára tetovált jelt, és vidáman válaszol a férjének. Ali Lartertől ennél többet nem várhatunk. Parkman közrendőr kicsípi magát, mint szarospista Krisztus nevenapján, testőrnek áll a jóember.

Blogunk egyre nagyobb népszerűségnek örvendő rovata a "Hogy volt", mellyel kapcsolatban egyre több kérdést kaptunk commentekben és mailben, így elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy egy pár dolgot letisztázzunk.

Maga az ötlet nem a mi kollektív szürkeállományunk szülötte, kedvenc tévés blogjainkon is olvashatók hasonló beszámolók (TWOP, Tv Squad), de míg az egyik sokkal hosszabban és kép nélkül, a másik pedig egy-egy képpel és tömörebben számol be a szubjektíve kiválaszott sorozatokról, addig mi egy naccerű huszárvágással közepes hosszúságot és több képet rittyentetünk ide (a magyar vizuális fajta, gondoltuk), kedves olvasóink nagy megelégedésére.

Mindenféle kommentár nélül kezdjük az epizód angol címével: Deterioration of the Flight or Fight Response. Onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk, az előző, körömrágós rész végén, Burke a földön, körülötte vértócsa, Danny, a Szíves Ember szívének életet adó bigyulához vezető cső elvágva (Izzie, Izzie, bazmeg!), George nagyokat nyeldekel, Meredith pedig csak a faszikra bír gondolni, egyenesen kettőre.

Kérem szépen, annyi elvarratlan szálat hagytak a levegőben az előző epizód végén, hogy joggal várhattunk volna válaszokat, de nem kaptunk - hiábba no, nem Sorkin írta a hetedik évadot, John Wells monnyon le. Josh és Donna romantikázik valahol - ez mennyire életszerű nem? Az jövendőbeli elnök jobbkeze, az az ember, aki mindet tud a belső körök működéséről, nem vesz részt az alelnök és a külügyminiszter kiválasztásában. Eh, mindegy.