Az előző, vicceskedős rész után következett egy olyan ütős 42 perc, ami minden bizonnyal visszahozta a sorozatban eddig kissé csalódott rajongók hitét, volt benne minden, amit a Losttól megszokhattunk, és még a flesbekk is kiváló volt - kérem szépen, egy apró megingástól eltekintve innentől kezdve az egész évad ilyen lesz. Mivel az epizód három történetszála jól elkülönül, mi is így fogjuk öszefoglalni őket, kezdjük a partinépséggel.

Szójer még mindig idegbeteg, mert a Hobbit meg Hörli lenyúlta a cuccát, az egyik arc például nem átallotta az újságjait nézegeti, csak úgy, engedély vagy ellenszolgáltatás nélkül. Szójerből jó újságárus lenne, az tuti. Hörli közben rálel a bukerből kirepült pingpongasztalra, és a sziget önjelölt Sas Józsefének szerepét betöltve újabb szórakoztató délutánt szervez - Szójer meg hozza a labdát.

A torna első mérkőzése a déli macsó és a sárgaház egykori lakója között zajlik, a tét pedig nem kevesebb, mint az, hgy ha veszít, Szójer nem adhat gúnyneveket senkinek egy hétig. Egy kis szájkarate után Hörli elveri, mint homoszexuális a nemiszervét, nem mintha ezen egy cseppet is csodálkoznánk, láttunk már elég sportfilmet ahhoz, hogy tudjuk: akinek a pofája jár, biztos kikap a döntőben, általában lassított felvételben.

A második szál a flesbekk, ami ezúttal az odavetített párizsi háttér előtt szakácskodó Szájidé, aki nagyon jól főz, sőt, iraki ízekkel, és ezt egy vendég nem is hagyja szó nélkül, öcsém, anyám főzött így kecskét, míg Szaddám le nem ölte azokat is. Az első látásra gyanús nyikhaj elhívja Szájid göndör fürtjeit a saját éttermébe "főzni", de persze mindenki tudja, hogy ez csak valami álca, először arra tippeltünk, hogy újabb öngyilkos merénylet koordináláshoz keresnek szakértőt, de nem, ennél sokkal kellemetlenebb a helyzet.

A faszinak ugyanis van egy felesége, akit annak idején nagyon megkínoztak Irakban, és persze nem más, mint bociszemű főhősünk, Szájid. Legalábbis ezt állítja a nő, miközben Nágyja nevű igen ronda macskáját simogatja összeégetett kezével (courtesy of Szájid), és néz rezzenéstelen arccal. Szájidot ezért egy kicsit bántják, majd láncra verik, de ő tagad, sokat megkínoztam, de őtet nem, mondja, nőket én soha nem bántok. Senki nem hisz neki, mi sem, tán még ő maga sem, a nő néha bemegy a rögtönzött cellába, és macskás történetetket mesél neki, amitől Szájid arca eltorzul és a genfi konvenciót emlegeti, majd megtörik(?) és töredelmesen bevallja, hogy igen, én voltam, forró olajat/vizet/húslevest öntöttem a karodra, csak ne beszélj nekem badarságokat a macskáról, mert azt nem bírom, van nekem éppen elég bajom.

Az, hogy most akkor Szájid ezt tényleg elkövette, vagy csak az asszony lelkének megnyugtatása végett mondta, rejtély, lehet, hogy majd egyszer kiderül, lehet nem, mindenesetre a nő a beismerő vallomás után keresztényi kvalitásokról tesz tanúbizonyságot (bizony), és azt mondja a rosszarcú férjének, hogy tévedett, nem Szájid volt, menjen raboljon neki másikat.

Végül jöjjön a nem kevés izgalmat hozó harmadik vonal, a sziget belsejében kommandózó Szájid-Lokkbácsi-Katinka-Franciatyúk négyes, akik rábukkannak egy házra a meseerdőben, benne egy félszemű emberrel (látuk már a pait a Gyöngy állomás egyik monitorjának képén), a tetőn antennával, amitől mindenki láthatóan izgalmi állapotba kerül, kivéve a Franciatyúkot, aki csak legyint, én úgy maradtam itt életben 16 évig, hogy az ilyen házaknak a környékére nem mentem.

Az ember, akinek csak egy szeme van, Mihály, az orosz balerina, akit annak idején kijevi katonai szolgálatból szervezett be a Dharma, és állítása szerint ő az egyetlen túlélője a Kezdeményezésnek, mert annak idején jöttek a Vadak, és kinyírtak minden Dharma-alkalmazottat, őt kivéve, neki hagytak négy tehenet, két lovat, egy macskát, és egy házat, hogy szöszmötöljön benne. Ez persze akora kamu, mint az állat. Az ismerkedési est előtt Mihály azért még belelő egyet Szájidba a biztonság kedvéért, majd az orosz óvodákban alapfelszerelésnek számító sebvarró készlettel bevarrja a sebet, mert rendes. És ad nekik teát.

Miközben Katinka aggódik, Szájid ájuldozik, Mihály meg Rambót alakít, Lokkbácsi a házat deríti fel, ami egy kommunikációs állomás, hohó, lehet hazatelefonálni, küldjetek fogkrémet, hogy áll a Loki a bajnokságban? Na ja, de Mihály lehűti a kedélyeket, a Láng állomás nem működik mióta az ég lilára válozott, azaz mióta Lokkbácsi elbaszta az életet, és ránk robbantotta a bunkert. Van még egy másik kommunikációs állomás is, mélyen a víz alatt, talán onnan lehet hazaszólni, de Mihály kételkedik benne, higy működik.

Lokkbácsi rálel egy számítógépre, amitől mindenki felszisszen, bazmeg Dzson, nehogy elkezd nyomkodni a gombokat, a múltkor is mi lett belőle. Na persze, hogy nekilát amatőrködni, ez az ember nem normális. Jó, most csak sakkozik a géppel, és veszít elsőre - amit Mihály azzal nyugtáz, hogy ő hét éve nem tudja megverni a gecit, három nagymester lépései vannak beprogramozva, és még csal is. Ez olyan Lokkbácsinak, mint a vörös posztó, és nekilát egy újabb játszmának.

Közben odakint Szájid felváltva ájuldozik és fedezi fel, hogy Mihály egy hazudós geci, mert két ló áll a ház előtt, és a Nágyja nevű igen ronda macska a padlót kaparja, tehát ott van valaki - miközben Mihály egyedüllétről és a tajga szépségeiről papolt. Kis verekedés után Mihály megkötöződik, Katinka és Szájid feltépi a szőneget, majd az alatta vigyorgó csapóajtót, és lemennek kutakodni. Találnak egy rakás Dharma kézikönyvet, és annyi robbanóanyagot szerte a ház alatt, amivel mindent fel lehet tobbantani innen Makóig.

Egy fekete asszony is lent bújkál, de nem sokáig, mert pofánverik, hoppácsak, ez az a nő, aki  a mólón is ott volt a második évad fináléjában, nagyon nem szimpatikus. Közben odafent Lokkbácsi megveri a gépet sakkban (muahah, Mihály, te amatőr), erre megjelenik a félkarú ember az orientációs videóból, és mindenféle lehetőségeket kínál fel neki, kérhet kaját, vagy akár kommunikálhat a külvilággal is, de ugye a műholdvevő nem megy, a szonár sem működik, erre jön az újabb lehetőség: ha az ellenség betört a bázisra, üsse be, hogy 77.

Mielőtt erre sor kerülhetne, megjelenik Mihály, és egy kést tart Lokkbácsi nyakához, innentől kezdve klasszikus patthelyzetünk van: Katinkáéknál a fejete csaj, Mihálynál Lokkbácsi, a helyzet a ház előtt fokozódik, ahol a nő oroszul utasítja a szerencsétlen lúzer Lokkbácsit túszúl ejtő Mihályt, hogy tü znájes sto ti gyélas, azaz tudod mit kell tenned, tudja hát, és mellbelövi az asszonyt, hogy ne beszélhessen. Aztakurva. Pedig ezek haverok voltak.

Előkerül a Franciatyúk is, aki meglehetősen pragmatikusan szemléli az eseményeket: miután Mihály kijelenti, hogy ő bizony nem mutatja meg nekik, hol van Ádörfalva, le akarja lőni a félszeműt, minek cipeljük magunkkal, mondja, és milyen igaza van, Szájid vajszíve azonban megkönyörül a szerencsétlenen, van nekem térképem, majd az megmutatja az utat, Mihály nem hal meg, mert én azt mondom. Lokkbácsi mindeközben hol van vajon? Bent a házban, a gépnél, és beüti a 77-et, amit a félkarú ember kért tőle a videóban, hát persze, hogy felrobban az egész hóbelevanc. Lokkbácsi ezzel hivatalosan is a Sziget Disztrojer díj nyertese, a kopaszembert  nem szabad számítógép közelébe engedni.