Tárgyalótermi jelenettel nyitunk, a kiélt arcú James Woods, akarom mondani Sebastian Stark, a Cápa épp a világ legfontosabb tizenkét emberét győzködi arról, milyen ártatlan fehér bárány Gordie Brock, ez a feleséggyalázó, erőszakos ifjúgazdag. Nagyjelenet a köbön, az esküdtszék három óra alatt fel is menti a fazont, és ez Starknál még nem is rekord!

Képünkbe nyomták tehát, mekkora arc is ez az ügyvédfickó, és jócsajt is kapunk: Jeri Ryan Jessica Devlin államügyészt alakítja, kettejük közt pedig izzik a levegő, parázs viták és oldalvágások, na persze. Aztán dugunk? De ez nyilván egy későbbi szál, előbb még ügyészt kell csinálni Starkból, hiszen egyelőre még ügyvédként tündököl. Ráadásul nem is akármilyen, ő a legjobb a placcon, sőt, egész Los Angelesben. Talán nincs is olyan pénzes bűnöző, akit még ne mosott volna tisztára egyszer.

Ám hat nappal a Brock-ügy tárgyalása után Starkot a Brock-házba hívják, ahol a csini kis feleség gyilkosság áldozata lett, és ki nem találnánk, ki a tettes: a fehér bárány, Gordie. És ez akkora törés, hogy Stark újragondolja az életét, elvonul a nagyvilágtól, lemond minden találkozót, és bő egy hónapig sajnáltatja magát. Hát igen, így indul egy hős karrierje: kicsit klisés, kicsit slampos, de az önsajnáló John McClane-t is szeretjük, tehát még lehet jó is ebből.

A nagy összeomlás közben azért kapunk mellékszereplőket is, például Julie-t, Stark tizenhat éves lányát, és Margaretet, Stark kitartó asszisztensét, aki már kilenc éve húzza az igát. Egyelőre nem jutnak nagyobb szerephez, tényleg csak felvillantják őket: helyettük a polgármester érkezik, és magával ragadja Starkot – rettentő jó cimborák –, hogy munkát adjon neki: Figyelj, haver, tudom, hogy utálod ezt a rohadt melót, szóval mi lenne, ha bűnözők felmentetése helyett végre segítenél kinyírni őket?
De csak ha dughatom Jessicát helyetted, haver.
Tudod mit? Oké.

Főcím.

Stark első munkanapja jön, berongyol az irodába, szópárbajt vív Jessicával, aki államügyészként immár a főnöke, aztán leordítja az újdonsült asszisztensei fejét. Akik pedig: Raina Troy, a dögös kis fekete, Martin Allende, a mihaszna spanyol, Richard Casey Woodland, a gazdag családból szalajtott jogász, és Billie Willis, az érzelgős kiscsaj, aki nem sok vizet zavar. Hívatlanul belibeg még a dögös Madeline Poe, és rögtön benyal Starknak, ami szerinte a legjobb taktika, tehát üdv a fedélzeten!

Amit pedig rögtön jegyezzenek meg: 1. A per háború, a második hely halál. 2. Az igazság relatív: válasszuk azt, amivel nyerünk. 3. A tárgyalóteremben csak tizenkét ember véleménye számít, és az ügyész nincs közöttük. Ilyen egyszerű.
Ja igen, és az ügyész dolga nyerni, az igazságszolgáltatás Istené.

Az első közös ügyük pedig egy ifjú szöszke, aki dugás közben kinyírta szegény Terrence Rourkot, Stark pedig megígérte az anyának, hogy rács mögé teszi a kiscsajt. Olyan szívhez szóló jelenet, hogy az már szinte fáj, hiszi a piszi, hogy Stark szívjóságból tenné a dolgot. Főleg, amikor később arra tréningezi az újhusi asszisztenseit, miként kell megvesztegetni aprópénzzel vagy kajával az esküdtek körül ügyködő törvényszolgákat, hogy aztán pletykáljanak jól. Az ilyen infó többet ér, mint bármely esküdtszékszakértő véleménye.

Közben beficcen a magánéleti szál: az egykori Mrs. Stark bejelenti, hogy újra férjhez megy, és ennek Stark is örül, amíg az ex nem közli vele, hogy egyben New Yorkba költözik a szerencsés férfival. Ez már nem annyira kóser, hiszen vinné magával Julie-t, aki valamiért úgy tűnik, sokat jelent Starknak. Apa-lánya beszélgetések követik egymást a dramaturgia által megkövetelt rendben, lágy zene szól és egyebek – erről elég is tudni ennyit, meg azt, hogy Julie nagy döntés előtt áll: bíróság előtt kell majd vallania, az anyja vagy az apja gyakorolja-e a felügyeleti jogot fölötte a továbbiakban.

Nem csoda, hogy Stark ezek után megint leordítja a lusta népet, hogy a gyilkos szöszkéről összegyűjtött anyagok elférnének egy zsebkendőn: 24 óra nektek semmire sem elég? Hát kit alkalmazzak, a Jack Bauert? Ráadásul úgy tűnik neki, hogy a szöszke ügyvédnőjének van egy ász a kezében, legalábbis nagyon megfenyegette Starkot, hogy kicsinálja. Ügyvédből átállsz ügyésznek, Stark? Kinek hiszed magad?
Én vagyok az ész az ügyészben, drágám.

A szöszkéről sikerül előbányászni egy pornóvideót, ráadásul azt, ami a gyilkos aktusról készült. Igaz, az ominózus hentelés már nincs rajta, de így is megfogja majd az esküdtek fantáziáját, legalábbis Stark reményei szerint. Csakhogy a szöszke szerint Terrence csinálta a felvételt a kamerával, az ügyvédje meg tovább feketíti az áldozatot: tudták, hogy Terrence alkoholproblémák miatt már volt elvonón, és ott fizikailag molesztált egy ápolónőt? Ezt verd vissza, Stark!

Stark erre váratlan dolgot lesz: a tárgytermet elhagyva leordítja az asszisztenseit, kirúgja a legbénábbat (igen, a nebántsvirág Billie Willist, aki a neve ellenére igenis nőből van), a többit pedig berendeli magához, lakásra. A villája alagsorában ugyanis van egy saját tárgyalóterme, a szőnyeg a Legfelsőbb Bíróságtól, a lámpa O. J. Simpson peréből maradt rá. Kezdjetek gyakorolni, pöcsök, különben mentek vissza a balettba ugrálni!

Utána jön egy kínszenvedős vacsora Stark és a lánya részvételével, a kiscsaj kicsit picsog, hogy aszittem, papa, megváltoztál, de nem, csak átálltál. Te kis naiv, azt hitted, egy érzelgős ügyésszel eladható a sorozat? De azért tesznek vele egy próbát, mert a következő tárgyalási napon Stark végig a lánya fényképét fixálja a jegyzetei közt, és végül nem teszi fel a legkellemetlenebb kérdéseket a szöszkének.
Most ezt akkor hogy?

De semmi gond, berongyolnak az asszisztensek, és megmentik az önsajnáló Starkot: a kiscsaj tizenöt éves kora óta rocksztár akar lenni, ezen a héten jelenik meg a lemeze, és micsoda véletlen, hogy épp ezen a héten jön ez a botrány, nem? Stark meg rárepül a témára, mert mégsem olyan szende ez a kislány: figyi, szöszke, hogy van az, hogy a pornókazetta mágneses lenyomata megegyezik a saját videokamerád mágneses lenyomatával? Tehát mégsem Terrence készítette a felvételt?

Nem lehet, hogy parishiltonos homevideóról, britneyspearses puncivillantásról álmodoztál, így akartál figyelmet magadnak, ha már a kiadód szende szűzként akar eladni? És egyáltalán: hogy került a produceredhez a kazetta, és miért tette fel a netre – ha nem éppen ezért?

A szöszke pedig megtörik, igen, így volt, de Terrence nem akarta, el akarta venni a kazettát, amikor meglátta a kamerát. De ő nem akarta megölni, csak ráijeszteni a késsel.
Tisztelt esküdtszék: ugye, hogy igazam volt? Bűnös a kis sztár, sitteljék le!

A végére marad az apa-lánya szál lezárása, roppant meglepetéssel: Julie úgy dönt, az apját akarja felügyeleti joggal, mert a faternak szüksége van rá, jobban, mint valaha. A franc tudja, talán még igaza is van, ami viszont biztos: ez lesz Stark legnagyobb ügye az életben. Csak kérem ne erről szóljon a sorozat, mert a tárgytermi részek érdekesebbek!

A többit jövő héten meglátjuk.