Már itt is van a House 3. évada, köszönjük szépen a TV2-nek, hogy csak két hétig tartotta Greg House-t ketamin által indukált mesterséges kómában, különben egész biztosan jelentkeztek volna az elvonási tüneteink. Hetibeteggel nyitunk ahogy legtöbbször, tolószékben vegetáló agykárosult családapáról van szó, aki egy családi grillpartin fogja magát és belehajt a medencébe. Családja persze ezt nem tartja az év ötletének, ugyanis apuci állapotát elnézve a dolog erősen öngyilkosságnak tűnik. Persze ha az lett volna, akkor nem szerepelne a jelenet a Dr. House című sorozat főcíme előtt, szóval ezt nem gondolhatták komolyan, hogy egy pillanatig is bevesszük. Főcím után gyönyörű napsütésben fürdő külvárosi tájat látunk, ahol egy férfi fut, és az állunk az asztalon koppan, amikor meglátjuk, hogy nem más az, mint Dr. Gregory House, az egykori sánta mizantróp faszkalap, aki korábban két lépést is csak iszonyatos fájdalmakkal és fél doboz vikodin elfogyasztása után tudott bot nélkül megtenni. Na így kell elkezdeni egy évadot.

Az okot persze ki lehet találni, és a következő jelenetben fényt is derítenek rá: Cuddy mindent pontosan úgy csinált, ahogy azt Ház a 2. évad fináléjában hallucinálta, vagyis ketaminnal kómába juttatta, így amellett, hogy eltávolította a golyókat még a lábfájását is megszüntette, ezért mindenképpen jár neki egy ajándékkosár meg egy lábmasszázs. Minimum. Ebben a pillanatban éppen azon agyalnak House országos cimborájával, Wilsonnal, hogy milyen izgis esettel köszöntsék kedvenc dokinkat a betegszabi utáni első munkanapján (amit mellesleg hetekkel későbbre időzített, mint ahogy azt illett volna), és vannak olyan rendesek, hogy nem egy, de két érdekes esetet is odadobnak neki (tolókocsis műrepülő és egy kompromittáló jógapózban megrekedt dögös csaj), és House mindkettőre is le is csap nagy hévvel. Amitől persze Jimmynek mindenáron analizálhatnékja támad, én komolyan nem értem, miért nem választotta inkább a pszichológia szakot az egyetemen, és azzal fárasztja Greget, hogy biztos csak önzésől vállalta el a betegeket, és tovább is van mondaná még, csak éppen azt felejti el, hogy most már House simán ott tudja hagyni a francba, ha idegesíti a dumája, ahogy ezt ebben a pillanatban prezentálja is.

House visszatérése a diagnosztikai osztályon nagy öröm, Cameron érzelmeskedni próbálna, de csak mert még 2 évad után sem jött rá, hogy ez nem az a sorozat, ahol tolerálják az ilyesmit, ha szentimentális akar lenni, akkor menjen sütit sütni Izzie mellé. A fiúk is nagyon fel vannak dobva a mester visszatérése miatt, már éppen indulna az „Isten hozott újra itt” buli, és rendelnék a sztriptíztáncosnőket, amikor ez a hülye bejelenti, hogy dolgozni akar. Időközben úgy látszik, sztahanovista lett House-ból, biztos a ketamin mellékhatása. A csapata kicsit sem meglepő módon egyik esetet sem találja érdekesnek (vagy csak nagyon rákészültek már arra a bulira), és félgőzzel, de azért eldiagnosztizálnak, miközben House hipnotizáltan bámulja a saját vére által hagyott foltot a szőnyegen, és perverz élvezettel jegyzi meg, hogy tetszik neki így. Ki állította, hogy ez a pasi nem normális?

Hogy történjen is valami, House máris kiír egy műtétet a hendikepes önkéntes műugrónak, de ami igazán meglepő, az az, hogy egészen jól megjátszott együttérző arccal végig is nézi a műtétet a beteg családjával, miközben megnyugtató agyhullámokat küld feléjük. Mi a fene folyik itt? Cameronnak is gyanús a dolog, és addig-addig pattog, hogy mi volt ez, miért nézted velük az operációt, mit érdekel, miért vagy jófej, miért nem mondtad, hogy szívet ültettek beléd, amíg House meg nem unja, és el nem sprintel (mert már TUD, királyság) egyenesen a másik esethez.

Valami elképesztő House munkamorálja ebben az epizódban, megnézi a kettes számú pácienst is, akinek foglalkozása szőkenő, és Ház nem sokat szarozik vele, középkori inkvizíciós módszereket alkalmaz rajta, hogy lássa,nem szimulál-e, és mozognak-e a végtagjai. Jó hír: mozognak. A trükk az volt, hogy be kellett mutatnia a beteg nagylábujját az öngyújtójának, erről szerintem már érik a legújabb cikk az egyik magas színvonalú orvosi szaklapban.

Wilson ma nem bírja ki, hogy ne analizálja House minden egyes levegővételét, szerinte ugyanis továbbra sem érdeklik a betegek (még jóhogy nem), és csak azért foglalkozik velük, hogy megtalálja a jelentését annak, ami vele történt. Szerintem hallgass pár félév pszichológiát Jimmy, mert ezt nem lehet az önsegítő könyvekből és az Elvált Férjek Kulbjának a gyűléseiből megtanulni.

A kettes számú páciensnek, vagyis jógázó szőkenőnek a szívében nagy mennyiségű vér halmozódott fel, márpedig ezt nem szimulálhatja, ahogy House korábban gondolta, ezért a jó doktor egy rakás veszélyes tesztet javasol, amiket Főnöknéni nemes egyszerűséggel letilt, mert neki benne van a munkaköri leírásában, hogy House-t korlátoznia kell. Minden szökévben egyszer.

A másik esettel kapcsolatban az az érdekesség, hogy a vegetatív állapotban öngyilkosságot elkövető (érezzük az oximoront) beteg felesége megköszöni House-nak a kedvességét (WTF), mert ő még ilyen rendes és törődő orvossal az életben nem találkozott. Lehet, hogy én vagyok hülye, de szerintem neki sem ártana megnézetni a fejét.

House unalmában szőlőszemekkel szőnyegbombázza a takarítót, majd egy ötéves érettségével Jimmyre fogja, de ezt lépést a helyében kétszer is meggondoltam volna, Jimmy ugyanis kegyetlen bosszút áll: újabb véget nem érő pszichoanalízisbe kezd, ezúttal a „boldogság első szintje…” kezdetű szöveggel indít, és esküdni mernék rá, hogy ezt a „Hogyan szeressük magunkat miután három feleségünk is elhagyott” című önsegítő könyvből vette. Ház szerint a boldogság hetedik szintje az, hogy Jimmy befogja, de ami még ennél is szívderítőbb az az, hogy időközben a jógázó szőkenő operációját lesve megoldja az esetet: a sebésznek nyilván új szemüveget kéne íratnia, ugyanis nem tűnt fel neki, hogy az amúgy egészen ápolt és jól szituált hölgy egyik lábujja már félig lerohadt. De ezért van nekünk egy Greg House-unk, aki olyasmit is meglát, amit senki más nem. A megoldás skorbut, tele kell nyomi C vitaminnal, és már mehet is haza jógázni, az élet szép. Ennyi? Ennyi. Egyszerű? Mint egy faék. Unalmas? Mint egy jóbanrosszban–maraton. Na, ezért nem ő a hetibeteg.

Akivel –ha már szóba került- egetrengetően izgalmas dolog történik, maga a Fordulat az esetben, ami áttörést hoz majd a diagnózisban: a beteg, aki mióta kivették az agydaganatát (8 éve) vegetatív állapotban leledzik, most BESZÉL! Na, azért még nem rohamozza meg újságírók hada a kórházat, House némileg túlzott, valójában ugyanis csak annyi történik, hogy a beteg olyan hangot hallat, mint egy minimálhangerőre állított kisé elhasználódott trash metal kazetta. Differenciáldiagnózis hörgésre? Néz is a csapat nagyokat, House azonban nem viccnek szánta a dolgot, teljesen komolyan gondolja hogy ebből akar kiindulni, ami azt jelenti, hogy kezdhetik főzni a kávét ipari mennyiségben, ugyanis kéri a beteg kórtörténetét 8 évre visszamenőleg a lehető leggyorsabban. Egy álom lehet Greg House-nak dolgozni.

Addig is mit csinál a főnök? Gördeszkázik, mert mi mást csinálna, miközben szorgos csapata robotol? A jelenet mellesleg zseniális, abszolút nem látjuk most benne a botjára sajátos szögben ránehezedő, sántító rohadékot, jelenleg egy gördeszkán egy alsótagozatos kölök leklkesedésével kunsztokat bemutató rohadékot látunk. Még az egyetemista csinibabák is megbámulják, a dolog már-már túlzottan idilli, ismerve a sorozat átlagos sunshine-faktorát, naná, hogy jön valami gebasz, meg is fájdul dokink lába, ami máris okot ad az aggodalomra.

Eközben a csapat borzasztóan szenved, egész éjjel kórtörténetet bújtak, nem ettek, nem ittak, nem tévéztek, Chase meg már egy teljes napja nem mosott hajat, szóval nagyon kivannak szegények. Az ébren töltött éjszaka legalább eredményes volt, megállapították, hogy a beteg egészen pontosan 214 tünetet produkált az elmúlt 8 évben. Akkor ezzel most előrébb vagyunk? House szerint igen, tesztelés jön, méghozzá a kellemetlenebb fajtából, mondván, hogy a beteg nem fog panaszkodni, még akkor sem, ha egy bazi csövet dugnak le a gyomrába, nagyon praktikus. Ezzel mindössze annyit érnek el, hogy végig kelljen néznem még egy gégemetszést (amit rühellek), mert a csövet mégsem fogadta annyira szívesen emberünk szervezete, mint azt remélték. House most már újabb agydaganat nyomait szeretné keresni, hogy legyen valami érdekes ebben az esetben, a feleség még bele is menne a dologba, Cuddy azonban beint nekik. Ideje volt, hogy valaki golyókat növesszen.

Házat leginkább a saját állapota aggasztja, nevezetesen, hogy egyszer megfájdult a lába (szegény), márpedig ha a ketaminos akció sikeres volt, ilyesminek nem lett volna szabad előfordulnia, akkor sem, ha 10 kilométer futással kezdte a napot, föl-alá rohangált a kórházban, lépcsőfutóversenyben lealázta Jimmyt és a nap 20 óráját egy gördeszkán egyensúlyozva töltötte. Persze vikodint akar, helyben vagyunk. Hiába állítja Jimmy, hogy negyveniksz év felette sem múlhat el nyomtalanul (aljas rágalom), Háznak az a fájdalom BAJT jelez. Nagyot. És mivel a sorozat címe nem Wilson MD, nem kérdés, hogy kinek van igaza.

Az agyaláshoz House legújabb hobbija, a futás tökéletesen megfelel, háromszor körbe is futja egész Princetont, amitől annyira kimelegszik, hogy egy szökőkútban hűti le magát, és ez az a pillanat, amikor elérkezik az Epifánia, ami nélkül nem is létezhet House epizód és már éppen ideje volt. Királyság. Már tudjuk, hogy ő már tudja, és ilyenkor muszáj megosztania valakivel, tehát hamarosan mi is megtudjuk. A szerencsétlen kiválasztott ki más is lehetne, mint Cuddy, akinek nyilván semmi más dolga nincs az éjszaka kellős közepén, mint az, hogy kedvenc alkalmazottját várja, hogy felriassza legszebb álmaiból, és előadhassa neki az elméletét egy kiadós mell-stírölés kíséretében, amit House még egy ilyen drámai pillanatban sem hagyna ki semmi pénzért sem. Főnöknéni szexi fehér csipkepizsamában megy az ablakahoz (vallja csak be nyugodtan, hogy várta), és egy tökéletes Rómeó és Júlia erkélyjelenet-koreográfiában House előadja briliáns diagnózisát: nemes egyszerűséggel a hendikepes betegünk azért gurult bele a medencébe, mert baromira melege volt. (újra és újra lehidalok Greg House zsenialitásától) Ez pedig nem mást bizonyít, mint azt, hogy van még agyműködése, hiszen hozott egy logikus döntést (ha nem is a lehető legokosabbat), ezért House szerint egy kis kortizollal lehet rajta segíteni, attól tud majd járni és dugni is, és mi más kéne még egy férfinak ahhoz, hogy egészségesnek érezze magát? Az ötletet Cuddy nem díjazza annyira, pedig nincs benne kockázat, mert a legrosszabb esetben marad a beteg olyan állapotban, mint most van, ő viszont eltökélte, hogy most akkor is bebizonyítja, hogy tud nemet mondani House-nak. A nyomaték kedvéért be is csukja az ablakot előtte és behúzza a függönyöket, megfosztva ezzel a dokit dekoltázsának látványától, mert ennyire komolyan gondolja.

Csakhogy másnap amint meglátja a beteget családjával, aki ugyanolyan magatehetetlen állapotban távozik, ahogy bejött, természetesen meggondolja magát, mert nehogy már szerencsétlen család szívjon azért, mert ő szeretné egy kicsit megrendszabályozni House-t. (arra különben is vannak ennél sokkal jobb és hatásosabb módszerek, és ha már itt tartunk, sokkal élvezetesebbek is) Naná, hogy ő maga adja be neki a kortizolinjekciót, és a dolog működik! Persze hogy működik, hiszen House ötlete volt. A beteg felkel és jár, magához öleli a feleségét és a fiát, igazi amerikai álom, főnöknéni el is morzsol pár könnycseppet, és én tökéletesen meg is tudom érteni.

Jimmy viszont úgy tűnik ebben a szezonban Dr. Genyát alakítja, mert aljas manipulatív suttogó propagandával ráveszi Cuddyt, hogy titkolja ez House elől, hogy most is igaza volt, máskülönben soha nem tanulja meg, hogy neki sem szabad mindent. Mégis ki ő, az apja? Van már neki egy vérbeli manipulatív faszkalap apja, szerintem köszöni szépen nem kér még egyet. És mivel House nem szokott hozzá, hogy ne legyen igaza valamiben, egy régi baráthoz fordul, akiben még soha nem csalódott, de az utóbbi hónapokban elhanyagolta, (talán ennek tudható be a hiba) és ezt nem engedheti meg még egyszer. Beoson Jimmy irodájába, és hamisít magának néhány vikodin receptet,a hogy azt kell, miközben a You Can’t Always Get What You Want szól baromi találóan. A harmadik évad nagyon is beindult, és gőzerővel fog robogni, azt megígérhetem.