A második évad fináléja ez, ami ritka undorító jelenettel nyit: egy normál méret ötszörösére dagadt nyelvet tolnak az arcunkba nagytotálban, valahogy nem ez a legkellemesebb kép, amivel egy epizódot el lehet indítani. House baromi szórakoztatónak találja, hogy a betege az óriásnyelve miatt képtelen az artikulált emberi beszédre, és hogy még viccesebb legyen a szituáció, az összes létező kérdést felteszi neki, ami csak eszébe jut, kedvenc színétől, kedvenc focicsapatától elkezdve, kedvenc tortabevonóján át az alsógatyájának színéig, mondván nem lehet tudni, mi lesz orvosilag releváns. Micsoda köcsögség. Ezt Foreman is így gondolja, és hagyná is a francba az egészet, amikor beállít a diagnosztikai osztályra egy vadidegen pasi, egy kérdéssel: melyikük Dr House? Ház egy erőtlen kísérlettel próbálja beadni, hogy Cameron („az a lapos barna”), ezt az idegen nem veszi be, TUDJA, hogy melyikük House és minden további kommentár nélkül fegyvert ránt és BELEERESZT KÉT GOLYÓT A CÍMSZEREPLŐBE. Aztakurva. Főcím.

A következő jelenetben Ház már kórházi ágyon fekszik többnapos borostával és az aggódó Cameronnal az ágya mellett, akinek rohadtul nincs itt semmi keresnivalója, de akinek még nála is kevesebb van, az maga a merénylő (a biztonságiak lelőtték), akit a tapintatot nem ismerő kórházi személyzet képes volt pont az ő ágya melletti ágyra elhelyezni. Micsoda? Eleve most látunk a sorozat történetében először egynél több ágyas kórtermet. Itt is ágyszámhiány van vagy mi? House-t viszont nem is ez érdekli, hanem az, hogy mi van a dagadt nyelvű páciensével, hogy miért, azt fel nem foghatom, és Cameron sem, aki próbálja is visszatartani, hogy a ritka undorító betegével foglalkozzon, meg attól is, hogy kisétáljon a kórteremből egyenesen Cuddy irodájába, de lássuk be, itt nem ő van erőfölényben.

A következő sokk az, hogy House-nak nem fáj a lába! Talán 6 év óta először, lehet, hogy hívni kéne a CNN-t, de ehelyett ő csak nagyokat néz, meg Cuddy is, hiszen ő semmi mást nem csinált, csak kivette a golyókat és megmentette az életét, közli mindezt gyanúsan nagy elánnal, vagyis naná, hogy mahinált valamit a kis huncut.

House-t pedig még két lövés és egy halálközeli élmény sem tudja elrettenteni attól, hogy diagnosztizáljon, mert ő ennyire elhivatott/megszállott/mániákus/klinikai eset (ezt majd mindenki eldönti magának). Odakéreti csapatát a kórterembe, akik szokatlan módon egyetértenek vele mindenben, egy ellenkezés nem sok., annyi nem hangzik el, sőt kitalálják egymás gondolatait, nagyon egy hullámhosszon vannak ma, én már tényleg hívnám a CNN-t.

House a merénylőjével cseveg, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és annyira baráti a hangnem, hogy éppen csak teasüteményt nem hozatnak. Mi a franc folyik itt? House kérdezi, miért akarta megölni, amire a merénylő meglehetősen beképzelt választ ad: „ha meg akartalak volna ölni már halott lennél, én csak azt akartam, hogy szenvedj bazmeg.” Mégis kinek képzeli ez magát, Jack Bauernek? A beszélgetésből még kiderül, hogy emberünk azért rágott be ennyire kedvenc dokinkra, mert az alattomosan ráragasztotta a nagy igazságmániáját, amikor a feleségét kezelte, így a merénylő egy elborult pillanatában bevallotta a nejének, hogy megcsalja, mire az asszony olyan depi volt, hogy öngyi lett. Megoldás: két golyót repíteni House-ba. Logikus, nem? Ha szerintetek sem, üdv a klubban.

Ház meg csak nem bír a seggén megmaradni (vagy csak kicsit nyomasztja az ágyszomszédja tárasága, én nem zárnám ki ezt a lehetőséget sem) sétál, és dumcsizik egyet a dagadtnyelvű beteg feltűnően dögös feleségével, miközben a sorozat leggusztustalanabb jelenete zajlik az üvegfal túloldalán: Chase és Foreman olyan ügyetlenül lumbálták a beteget, hogy annak a szó szoros értelmében kiugrik a bal szemgolyója a helyéről! Inkább nem részletezem. A dolog talán még House-nak is sok(k), mert ebben a pillanatban felszakadnak a varratai és összeesik a folyosón.

Cuddy -hogy a további pattogásnak elejét vegye- nem cicózott, hanem simán hozzábilincselte House-t az ágyhoz, így kell ezt csinálni. Ennek ellenére a következő jelenet egy útszéli taco-faló előtt zajlik, bilincs sehol, dokink egy autó motorháztetőjén ülve falatozik, Chase és Cameron úgy néznek ki, mint akik most léptek ki egy hetvenes évekbeli krimisorozatból és megy a diagnózis ezerrel. Két agyalás és három baszogatás között Ház megemlíti, hogy csevegett a beteg feleségével, aki mellesleg nagyon jó bőr, mire tanítványai hamisítatan WTF-fejeket produkálva közlik, hogy betegünk özvegy. Na, és most House-on a sor, hogy WTF-fejet vágjon.

Ház már maga is érzi azt, amit a néző a kezdetektől, hogy valami kurvára nincs itt rendben. Miközben ezen agyal, Jimmy csinálja helyette a fizikoterápiát, (itt ma senki nem úgy viselkedik, ahogy szokott?!), és House a saját kórlapját olvasgatva arra jut, hogy a dögös nőcit csak hallucinálta. (Na és akkor mi van, ennél sokkal rosszabb hallucinációt is el lehet képzelni, nem?) A kórlapon viszont van egy furcsaság: House ketamint kapott az operáció alatt. Miért? Főnöknéni majd megmondja.

Menetrendszerinti konfrontáció jön Cuddyval, akiből természetesen hamar kiszedi, hogy igen, rossz kislány volt, mert belepiszkált az agyába, a ketamin segítségével kómába juttatta, hogy az agya újraindítsa magát és így megszűnjön a fájdalom, OK, baromi kockázatos kísérleti módszer volt, de *dobpergés* MŰKÖDÖTT, ugyanis House kicsit sem sántít!!! Most már valaki tényleg hívja a CNN-t.

House ismét a merénylőjével közös kórteremben, aki baromi hosszan filozofálgat emberségről törődésről és tapintatról vagyis csupa olyasmiről, ami Greg House-t az életben nem érdekelte a legkevésbé sem, és teszi mindezt olyan unalmasan, hogy House kis híján újra kómába esik. Még szerencse, hogy érkezik a csipet csapat, és közlik, hogy a duzzadt nyelvre és a szemkiugrásra továbbra sincs magyarázat, a világ összes tesztjét lefutatták már, és mind negatív lett, nem találtak rákot, vagy bármi értelmet ebben a történetszálban továbbra sem. Azonban fordulat következik be az esetben, amikor pisilés közben a betegnek szétrobban az egyik golyója (gigantikus WTF sokadszorra is az epizód folyamán), Chase döbbent arcába kap is belőle egy keveset, majd megállapítják, hogy valami hereprobléma lehet. Zseniális. Az orvosi diplomát nem osztogatják akárkinek.

Most Jimmy a soros a lelki fröccsben (a merénylőt szerintem House kiütötte némi morfiummal), szerinte Ház nem bírja elviselni, hogy jó a lába és nincsenek fájdalmai, mert ő így már azt se tudja kicsoda, és addig-addig mondja, amíg Ház el nem hallgattatja egy jól irányzott jobbegyenessel, és ebben a pillanatban nem tudom hibáztatni ezért. Jimmy még vérző szájjal rákérdez, hogy te ezt most hallucináltad? És a kérdésnek (meg úgy általában az egésznek) olyan szinten nincs értelme, hogy House rádöbben, hogy TÉNYLEG hallucinálta, a KO-t meg a haverral folytatott egész beszélgetést is. Kérdés, hogy mit még?

A dagadt nyelvű-félszemű-félheréjű (ez egészen új értelmet adhat a rokkantsági nyugdíjnak) páciens bajáról továbbra sincs halvány segédfogalmuk sem, és már ott tartanak, hogy azt vizsgálják, hogy a páciens ember-e, lehetnének ennél is szánalmasabbak? Naná, hogy lehetnének, ugyanis a beszélgetés a lépcsőfordulóban zajlik, ahol Ház ovis kislány módjára a lépcsőfokokon ugrándozik, és hirtelen rájön, hogy lövése nincs, hogy került ide. David Shore vajon mennyire volt beszívva, amikor ezt az epizódot írta?

House most már olyan szinten összezavarodott, hogy azt mondja Cuddynak, leadja az esetet, amikor rádöbben, hogy ilyesmi is csak hallucinációban történhet. Na most már végképp elegem van. Mi hallucináció és mi nem?
Dokinkat is ugyanez a kérdés foglalkoztatja, és hogy rájöjjön, a taco-faló parkolójában a motorháztetőn ülve kajál a merénylőjével (mert mi mást tenne?), de nem jutnak sokra. A év kriplije díjra pályázó betegünket közben műteni kéne, de ha belevágnak, annyi neki, ezért éppen hogy csak belevágnak majd (ilyen van?), méghozzá egy robottal (megismétlem, ilyen van?), amit Cameron robotkarokkal való vetkőztetésével kell szemléltetni, teljesen professzionális dolog ez, így tanítják az egyetemen is.

A merénylőnek továbbra sem áll be a szája, és Shakespeare-i nagymonológot ad elő az élet értelméről, miközben House próbál valami konklúzióra jutni, nagyon itt lenne már az ideje az epifániának, hiszen már csak pár perc van hátra az epizódból. És persze jön. Ház kimondja a kulcsmondatot, kb. azt, ami ott járt minden néző fejében a teljes epizód alatt : „az egésznek nincs semmi értelme.” Ezt bizonyítandó bemosakodás nélkül beront a műtőbe, kiveszi az eszközöket csapata kezéből, és a robot segítségével HOSSZÁBAN KETTÉVÁGJA A BETEGÉT! Aztarohadt. Az eredmény azonnali halál természetesen, és ami itt zajlott kb. 40 percen keresztül, arra az angolszász szleng rendkívül találóan a „mindfuck” szót használja, mert ez az a pillanat, amikor már tudjuk, hogy MINDEN hallucináció volt a főcímtől kezdve eddig a pillanatig!

A valóság eközben az, hogy a két lőtt sebből vérző House-t tolják be ijedt alkalmazottai a műtőbe, magához tér, és csak annyit mond, hogy szóljanak Cuddynak, hogy dugni akar vele. Ja nem, hogy ketamint akar. És ezzel a mondattal fejeződik be a második évad!
Hogy mi fog ebből a kisülni, a harmadik évadból megtudjuk, amit szerencsére hamarosan láthatunk is.