Az angol címnél maradunk, mert kényelmesebb, meg lusta is vagyok kikeresni a magyar verziót. Mivel egy héttel le vagyunk maradva, ezért a legfrissebb Alias hogyvolt majd holnap jön ki, addig is itt az évadnyitó folytatása - ez sem volt rossz, ne tessék megijedni, sőt. Argentínában vagyunk, mondja a felirat az elején (télleg, Mac-re nincs valakinek ilyen fontja?), Syd kissé megviselt ábrázattal sétál a parton, míg meg nem pillantja a tesóját, az argetín falvakban igen elterjedt, éppen ezért cseppet sem feltűnő Nágyja nevet használó jócsajt.

A könnyes családi összeborulás helyett (oké, van benne egy kicsi, amikor Nágyja elmeséli, hogy a faszija fejét a Syd által nagyon keresett geciember vágta le, és küldte vissza egy dobozban - jó kis kiszólás a Hetediknek) Syd egyből a lényegre tér, nem sokat szarozik, gyere, mert kellesz oszt kész. Hülyevagybazmeg, kérdezi Nágyja, én ugyan nem megyek, levágják a fejemet, és az kellemetlen, de elmondok mindent. Syd rulz, nem ír le semmit, hanem megjegyzi ELSŐRE, az ő feje igenis káptalan. Valami japán embert kell keresni, Tamazaki néven gonoszkodik, és egy Vadik nevű másiknak melózik - ő az Antikrisztus a vonatról.

Ugrás haza, KémFater jő, kissé idegesen (rángó arcizmok, stb.) és meg akarja győzni Sydet, hogy a világ egyik legjobb ötlete annak az embernek dolgozni (Sloane) aki mindent elkövetett annak érdekében, hogy ők ketten meggebedjenek, és ugyan ne haragudjon már rá, mert kinyírta az anyját. Syd inkább csak főz tovább a szexis kis titkárnő-szemüvegben, és megjön Vón is, ő szomorúan néz: Michael Vartannak le kellene védetnie ezt az arckifejezést. Syd pityereg egy kicsit az ágyon, mert KémFater nyírta ki KémMutert. Főcím, közben Loki-UTE 2-0, muhaha. A vége három.

Eligazítunk, Tamazaki eltűnt, Vadik is, jajmostmilesz. Syd mond okos dolgokat (keressük meg mind a kettőt), Dix rémtörténetekkel szórakoztatja az APO alkalmazottait, ez a japán gengszter a saját embereit is nyírja, és így tovább. Arvinbácsinak erre is van megoldása, hiszen jól tudja, hogy Tamazaki odáig meg vissza van az ősi japán szamurájkardokért, és hogy-hogy nem, egy ilyet PONT kiállítottak valahol, ahonnan el lehetne lopni, mert akkor majd jön a japán, és jól el lesz fogva. Ezek a geciemberek az Alias-ban soha nem veszik észre az ilyen csapdákat. Marshall kell a múzeumba való bejutáshoz, az a Marshall, aki aktákat tologat (szó szerint) a CIA alagsorában, és a kissé unott képpel mellette toporgó Weissnek meséli, hogy már csak Sark maradt nekik, senki mást nem ismernek. Na, ha izgalomra vágyott, megkapja, a meló végén elrabolják az APO alkalmazottai, és beszervezik. Amikor Marshall meglátja Sloane-t, majdnem összeszarja magát a félelemtől, de Syd jelenléte megnyugtatja kicsinyég.

London, múzeumbetörés, Marshall okos dolgokat mond, Vón és Sy bejut, kütyük, Alias-trademark jelenetek, egy pár majdnem lebukunk momentum, gyanakvó őrök, klasszikus Marshall hebegés, és a többi ilyenkor szokásos kis apróság. Ezekért szeretjük az Aliast, például mekkora királyság mér az a szpré, amit ráfújunk egy vitrinre, és az üveget csak úgy le lehet húzni a tetejéről? A kard kihozatala a szokásosnál is bajosabb, Syd majdnem lebukik, de nagyon gyorsan szalad az utcán, és meggyőződése ellenére elfogadja KémFater segítségét, fellélegezhetünk.

LA megint, Sloane és KémFater dumcsizik egy kicsit, elmondtad neki a teljes igazságot, Jack? Miféle hülyének nézel te engem, Arvin? Akkor mi lenne a cliffhanger? Brüsszelbe ugrunk, ahol Dix idétlen akcentussal házal a karddal, sikeresen, hadd tegyem hozzá. Vissza LA-be, Marshall megtalálja a YouTube-on, hogy miket csinált Vadik, és elrettenti Sydet. KémFater és Marshall egy sittest zsarol meg azzal, hogy elmondják Tamazakinak, hogy a sittes (mint egyetlen ilyen élő ember) tudja, hogy ki Vadik, és nem kis meglepetésre kiderül, hogy Tamazaki egyben Vadik is, ez egy ilyen tudathasadásos móka, vagy csak imádja szopatni a hárombetűs ügynököket.

Dix telefonoz Brüsszelből, a világ másik végén, Rióban lesz a találka, és a kard átadása, ráadásul Sydnek kell mennie, mert Tamazaki a tolvajjal akar találkozni. Sloane még egy kicsit kitol mindenkivel, és KémFatert jelöli a küldetésre Syd mellé, jók ezek a kis játékok is a felszín alatt. Tamazaki bejelentkezik, a szokásos utasítások, menj erre, menj arra, ott vár majd valaki, tisztára, mint egy videójáték. Syd elindul, és olyan helyre kell bemennie (természetesen), ahol a rádiója nem működik, indulhat a körömrágás.

Syd sem hülye, átmegy KillBillbe, és szamurájkarddal a kezében várja az ellent, sose lehessen tudni. Tamazaki azzal kelt drámai feszültséget, hogy az alagsori folyosón baszakszik a világítással, és Darth Vader-hangon köszön be, hogy helló Sydney. Ja, és elrabolja. Sloane Los Angelesből próbál lelket önteni a Vón-Kémfater-Marshall-Dixon négyesbe, akik felhívják Nágyját, közlik vele, hogy Tamazaki az Vadik (mert a kis buták nem tudnak a fejlevágós hepajról), KisSydney cserébe elmondja, hogy szerinte hol van Tamazaki, aki tetovált (tehát gonoszember), és kínozni akarja Sydet.

Nágyja ütemes zenére vonul be egy húsraktárba, hosszú lábak, vörösre rúzsozott ajkak, senki nem tud ellenállni a csáberőnek. Valami régi maffiózó-haverral találkozik, közben Syd egyre kellemetlenebb helyzetbe, mert Tamazaki sameszei már össze is rakták a Nagyon Kemény Kínzóberendezést. Aztán elkezd pofázni, de a szokásos, jaj-most-nagyon-megöllek sablonszöveg helyett benyögi, hogy Syd biztos tudja miért nem nyírta ki, és eleve ki adott megbízatást a kinyírására. Mivanbazmeg? Kábé ennyi van kedvenc férfiállú hősnőnk arcára írva, de mire annyit mondhatna, hogy bakker, a fejére húznak egy gázálarcot, abba csőt erőszakolnak, és jön a víz.

Syd nem nagyon tudja, hogy most mi a fasz van, Tamazaki tovább nyomatja a vizet, Nágyja közben dugni készül Jorge-val, aki aztán jól elkábul, mert a veres rúzsba valami cuccot rakott Marsall. Kulcs ki a zsebből, siess már bazmeg, Syd a fulladásos halál szélén! És jön Nágyja, agyonvág mindenkit! Kemény csaj ez is, jók az Irina Derevko gének. Muhaha, a tetovált Tamazaki ennél keményebb, pedig Nágyja csalt, és a franciakulcst is hozzávágta, de hiába, ez a japán genyó úgy látszik, mindent kibír. Befutnak KémFaterék is, de Sydnek nem kell segítség, a húsraktárba siet, mert sürgős agyonvernivalója van Tamazakival . (Kösz, Jenő bátyám.) A verekedés érdekes, és a vége úgyis az lesz, hogy Syd belevég egy húskampót a japánba, az meg majdnem meghal, de még elmondja, hogy mi van. Így lesz, csak szamurájkarddal. Ja, és hogy ki akarta kinyíratni Sydney-t? Irina Derevko. Az anyja. És még nincs vége a résznek, aztakurva.

LA, Sloane gratulál mindenkinek, és ami még jobb, Nágyja is csatlakozott a csapathoz, csak Weiss hiányzik. KémFater és Syd beszélgetni kényszerülnek, hogy is volt ez a cucc a muterrel? Hát, kinyírtam, hogy megmentselek, egy köszönöm igazán beleférne, de nem, Syd most az érzéseivel küzd, a háttérben szól egy szar nóta. Syd megint sír, és Vón vállán keres megnyugvást, megtalálja. A végére megjelenik Weiss, aki Syd lakásában van, és összefut Nágyjával, hogy belengessünk egy új szerelmi szálat. A tesók elmennek Moszkvába, hogy megnézzék az anyjuk sírját, amiből rögvest lehet tudni, hogy anyu nem is halt meg. Nágyja ráadásul a sír mellett bosszút fogad, szegény KémFater. Holnap jövünk az Awful Truth című résszel.