Szóval üres a frigó, legalább annyira, mint Dexter legbelül, akinek érzelmek nélkül nehéz gyászt játszania a zsaru temetésén, amivel nyitunk. Annál nagyobb hévvel veti magát Jeremy Downs után: a srác eddig a fiatalkorúak börtönében ült, a hatóságok szerint hirtelen felindulásból gyilkolt, Dexter viszont egy ifjú virtuóz korai munkáját látja a vágott sebekben, és árgus szemmel követi mindenhová – legelőször az ócskaszerpiacra, ahol a kölyök vásárol egy kézre álló bicskát. Erről van szó, nyomon vagyunk!

A kirakójátékokat kedvelő kollega is újra színre lép, ezúttal egy jéghokipályán hagyja az ujjaitól már az előző részben megfosztott szajhát. Ugyanitt hiányzik egy biztonsági őr, a lakásán pedig találnak egy ellopott biztonsági felvételt. Épp rendezgeti rajta a testrészeket a pályán. Debra és Dexter nem hiszik, hogy ez a fickó, Tony Tucci lenne az ő emberük – túl amatőr hiba ez ahhoz –, LaGuerta hadnagy viszont szomjazza a sikert, és meghirdeti az embervadászatot. Ennyi klisé belefér.

Néhány más szál is elindul/folytatódik, Doakes őrmester befenyíti Carlos Guerrerót egy családi bulájon, az ünneplők színe előtt („Öreg, ha nem játszol a szabályok szerint, én miért tenném?”), Rita Roverjét pedig az exe tartozása fejében elviszi valami sittes haver. Debra ügyködése a legérdekesebb, a sarkon kuncsorog infóért a kurvák között: megtudja, hogy a legújabb áldozatot utoljára egy spéci furgonba látták beszállni, amelynek falécek díszítették az oldalát. Ebből lényegesen kevesebb van Miamiban, mint mélyhűtős kocsiból, úgyhogy kalandra fel! De nem találja.

Dexter egy aligátoros parkba is követi Jeremyt, ahol a srác mintha meg akarná késelni a hülye haverját, Dexter azonban közbelép, mert ezt mégsem tűrheti. Jótett helyébe jót várj, Jeremy kilopja a tárcáját a kocsijából. Eldőlt: vesznie kell!

Közben picsogunk Rita családi problémáin, amit rejtély, minek kellett beleírni, de hát munkát kell adni a csajnak, ha már benne van a sorozatban. Mondjuk az vicces, hogy Dexter láthatóan jobban kijön a kölykökkel, mint a felnőttekkel – sőt: nagyon jól kijön. Doakes őrmestert meg a haverjai (zsaruk, köztük Kara bátyja) belerángatják egy éjszakai buliba, bohócálarcban felzargatják Carlos Guerrero villáját. Doakes berezel, és még a balhé előtt lelép („Fekete vagyok, ismerik az arcom, ember!”), de másnap a Guerrerók egy embere azért felmutatja neki a bohócmaszkot az utcán. Hiába, Doakes kicsi és köpcös, nem futott elég gyorsan.

Dexter vadászata a végéhez közelít, ráveti magát Jeremyre, az meg ordít, hogy „meg akarsz dugni, bazzmeg?! A múltkorit is kicsináltam!” Erre Dexter lefagy, mint a Terminátor a harmadik epizódban, hogy akkor mégse jó célpont ez a srác. Na jó, akkor csak add vissza a hitelkártyám, és csá. Most akkor hulla nélkül maradunk?

De nem, mert olykor visszaemlékezéseket is látunk: egy öregedő szőke nővér gondos kezelés alatt tartja Harryt, Dexter nevelőapját, és Fekete Angyalost játszik vele. Dexter erre úgy lekaratézza a csajt, mint Tasha Yar hadnagy a klingont a Star Trekben, aztán szépen felszeleteli, mint valami tortát. Mondjuk elég véresen alakul, de ez az első gyilkossága, nézzük el neki. Fejlődött azóta. És Harry állapota is javulni kezdett rögtön, nyert vele plusz egy évet.

Azt hihetnénk, ezúttal happy enddel zárunk – Dexter új autót visz Ritának, boldogan nyüzsögnek benne a gyerekekkel –, de persze nem: Dexter öröme csak tettetés, álarc. Akkor a legmagányosabb, amikor társaságban van, és mindenkinél jobban vágyik egy társra, akivel megoszthatná az igazi gondolatait.
Ennek jegyében lesz a folytatás.