Ez az a rész, amiben House megkínoz egy kómást, egy égési sérültet, meg saját magát, tönkreteszi egy ember karrierjét, lsd-zik és a végén kurvát hívat. De kezdjük az elején.

Exhippi szülők és a tökéletes gyerek, akinek apu és anyu barát, sőt haver. Apuka haver és tinifiú quadoznak és kurjongatnak az erdőben, fiú keze görcsbe rándul, éppen a gázkaron, apuka leesik, fiú felborul, kigyullad. Főcím.

House persze először nem akarja kezelni a beteget, a szokásos toposz, de aztán kiderül, hogy mégiscsak érdekes az eset. Mert a szívritmusa rossz, meg alacsony a káliumszintje. Plusz megtudjuk, hogy House szakirodalmat olvas szanszkritül.

A fiú testének negyven százaléka megégett a balesetben, ezért nem lehet csak úgy megvizsgálni. Kivéve egy századfordulós diagnosztikai eszközzel, a galvanométerrel, (azért a galvanométer alapból nem egy diagnosztikai eszköz, meg nem is egy belga pasas, hanem Galvani találta fel, de az eszköz mégsem kamu. Ugyan a Wikipedia sem ismeri, ellenben említést tesznek róla például az Ír Orvostudományi és Kórházi Mérnökök Alapítványának szaklapjában).

A lényeg, hogy a fiú megvizsgálják, nem találnak semmit, ellenben rohama lesz. Majd House migrénes rohamot okoz egy kómás betegnek, Cuddy épp ekkor érkezik, és nem érti, miért hívott meg egy Weber nevű orvost előadást tartani. Vagy ki hívta meg helyette.

House el is megy Weber előadására, ahol kiderül, hogy Weber az egyetemi évfolyamtársa volt, és feljelentette House-t, amiért puskázott egy vizsgán. House most bosszút áll. És még élvezi is. Hiába mondja neki Wilson, hogy inkább tekézzen, szedjen fel valakit, vagy vegyen egy plazmatévét.

Ne menjünk bele a biokémiai részletekbe, de mintha arról lenne szó, hogy a fejfájás elleni csodaszer mégsem használ, de House mindezt csak egyetlen, kómás páciensen tesztelte le. A nyilvános leégetés így nem sikerült, de House nem adja fel, és magán próbálja ki a szert. (Bár tudnám minek, egyetlen emberen végzett kísérlet még nem cáfolja egy szer hatékonyságát, de sebaj, negyven percbe biztos nem fért volna bele egy kontrollcsoportos kísérlet).

Weber csodagyógyszere persze nem használ, így House-nak az epizód végéig hasogat a feje. Nagyon. Épp az első rohamoknál érkezik Cameron, hogy jelentse, a páciensnek spontán orgazmusa volt altatásban. House fájdalma persze orgazmusra hasonlít, nyög, Cameron nem érti, aztán reklámblokk. (És Szakácsi helyett jön Kulka)

Cameron egyszerű fertőzésre gyanakszik (a kérdés ugyebár, hogy egy összeégett ember mitől is élvez el), ezért férgeket pakolnak a páciens sebeire, hogy azok egyék le a halott húst és a baktériumokat. Gusztustalan, vagyis pont jó, hogy feldobja a huszadik perc környékén kissé leülő cselekményt.

House-nak továbbra is fáj a feje, Foreman lumbál, az exhippik egymást vádolják, eredmény meg nincs. House felkelti a mesterséges altatott fiút, akinek eprsze baromian fáj, de azért elmondja, hogy bevizelt a rohama előtt. Aztán visszaalszik.

House erre lsd-t vesz be, hogy színes, táncoló pontokat lásson, meg hogy elmúljon a fejfájása, mi meg lassan elérkezünk a végkifejletig.

De addig még ott a probléma, ami már annyiszor: megbíznak-e a szülők a gyerekben, tényleg nem titkol el előlük semmit? Például, hogy depressziós, és ezért antidepresszánsokat szed, amik (szerotonin-rohamokkal vagy mikkel) meggyilkolhatják. A cudar mellékhatások. A tét, felkeltsék-e megint a fiút, akinek ez nagyon fáj. A szülők hisznek a gyerekükben, House-ban meg nem.

Persze ezúttal is House győz, nincs szeretet, csak hazugságok, a gyerek ugyan nem depressziós, csak cigizik, és le akar szokni. A leszoktatást segítő gyógyszerek pedig ugyancsak tartalmaznak szerotonint (vagy mit).

A végére marad a tanulság, Weber megszopta, a gyógyszergyárak elpártoltak tőle, mert House köpött (De mégis mit? Hogy neki nem használt?), de ez sem okoz már örömöt, a világegyetem nem egyenlíti ki a számlát, van akinek minden szar. A többieknek meg véget nem érő grillparti az egész. House kurvát rendel és felejt.