Nem volt az rossz epizód, csak éppen semmivel sem volt jobb, vagy másabb, mint az eddigiek, nem emelkedett ki egyetlen jelenet sem a többi közül, akár fillernek is nevezhetnénk, de nem tesszük, mert szeretjük a sorozatot.

CJ-nek baja van, nem is kicsi, hiszen egyrészt Kína és az oroszok éppen egymás torkának esnének, másrészt Szudánban a nemzetközi békefenntartókra vadásznak a gerillák és ölik saját népüket halálra, ráadásul az elnök veje állítólag dugja a babysittert. Az első két dolgot Kate Harper és nemzetközi közvetítők bevonásával, illetve valami fenyegetés bevetésével még meg is lehetne oldani, a másik azonban kényes téma, hát persze, hogy Will Baileynek kell kinyomoznia. Mert ő annyira tapintatos és ügyes, hogy ihaj. Nem mintha CJ és a francia nagykövet tárgyalása oly sikeresen sült volna el, sőt.

Joshnak is van baja, neki éppen az elnökre van szüksége, ha lehet 24 órában, álljon ott Santos mellett, és vigyorogjon, valamit adjon át mindenféle kisebb-nagyobb ajándékot pont ott, ahol Santos is kampányol. A búcsúzó adminisztráció ezek szerint nem csak itthon osztogat, hanem az USA-ban is, igaz, ott valami részecskegyorsítót vagy mit, és nem villát a dombtetőn, de mindegy.

Cj Danny tanácsa ellenére úgy dönt, hogy a félrelépésről nem tájékoztatja az elnököt, de előtte meg kell hallgatnia egy békeaktivistát a szudáni véregzésekről, amitől nem csak ő, hanem én is kiborultam, éjfél után nekem ne beszéljenek anyaméhben megölt gyermekekről, és leszakadt végtagokról, mert átkapcsolok a Hír TV-re. A francia elutasítás után jönnek a németek, akikkel egy ügyes kis üzletet kötve el lehet érni, hogy az ENSZ rálépjen Szudán kollektív tökére, de hagyjuk a politikát.

Josh jó nagy paraszt módon elköpte Santosnak, hogy Austinban lesz a részecskegyorsító, aki erre ezt beépítette a beszédébe, és a szívbajt hozza CJ-re. A sógor ügyet mégis kézbe veszi kedvenc kabinetfőnökünk, és elküldi az önelégült kis faszt a fenébe, sőt, azt akarja tőle, hogy bejelentse: az elnök támogatása nélkül kíván nyerni, így meg lehet óvni Jedet, ha borul a bili.

Kábé itt kezdtem elveszíteni az érdeklődésemet a másik történetszál iránt, ül CJ valakivel megint, és tárgyalnak, unalmas, érdektelen és túl idealista ez az "Amerika jön, oszt mindent megold" nekem, hét évad alatt belefásult az ember. A hűtlen férj sztori azzal ér véget, hogy a megcsalt nej közli CJ-vel, hogy tud a dologról, szóval hagyja a francba, de ez nem megy, mert az elnök jóhíre forog kockán. A másik szálon sikerül összehozni a kínaiakat a franciákkal, vagy a németeket a cseszlovákokkal, és beszélnek, ennek meg örülni kell.

CJ az epizód végén elmegy vacsizni Dannyvel, és persze a szakállas riporter összeszedi az összes bátorságát, és felteszi a kérdést, amire már 5 éve várunk, leszel a feleségem, CJ? Választ nem kapunk, mert kitör a balhé: egy atomreaktor a robbanás szélére kerül, hol máshol, mint Kaliforniában, Vinnick saját államában. Jövő héten folytatjuk.