A mini első részét kettévágó TV2 remélhetőleg leadta a második felét az első másfél órának, és nem spoilerezem agyon a folytatásért izguló hatvannégy néző szórakozását - sajnos az onlány műsorújságokból nem lettem okosabb a kérdésben. Ott fejeztük be a múltkor, hogy hullanak a bombák, Gaius Baltar (a szexéhes áruló) pedig robotnője mögé bújva éli túl a robbanást, majd menekül árkon-bokron át. Ez lesz az első szálunk, a Caprica bolygós vonal.
A másodikban a hajó és annak sorsa áll a középpontban: Adama hírt kap, hogy kitört a balhé, és innentől kezdve akkor We are at war, ezt olyan hangon mondja, hogy az ember rendesen el is hiszi neki. A Cylon támadók a hírek szerint könnyedén semmisítenek meg minden emberi hajót, mi a fene folyik itt? A múzeumavatóra érkezett vadászok ellen is csak két gépet küldenek, de az emberek gépei a csata közepén egyszer csak irányíthatatlanná válnak: a geci robotok zavarják a számítógépeket. A vadászokat kísérő ellátóhajó vagy mi a hátam megússza a dolgot, de kénytelenek kényszerleszállni a Capricán - erre majd visszatérünk rögvest.
Ilyenkor jön jól a régi hajó muzeális értéket képviselő régi Viper százada, ezeket a gépeket ugyan zavarhatják: ócska vezérlőszerveikkel nem tudnak mit kezdeni, így Starbuck és társai aránylag simán leszedik az ellent (megszólal végre az iszonyú ütős zene is, amit főleg a csatákra tartogatnak, dobokat vernek kiváló ütemre, eszem a kis szívét a szerzőjének), de az egyik rohadék egy nukleáris fejjel ellátott rakétát még kilő a Galacticára.
A sérülés komolynak látszik, és Tigh beáldozza a sérült részbe rekedt 86 szerelőt - inkább ők, mint az egész hajó, mondja. A fedélzetmesternek ez kurvára nem jön be, remegő szájszél, meredt tekintetek, de egyelőre ennyiben marad a dolog. A hajó megmenekül tehát, de szar a helyzet: lőszer kell, mely a Ragnar állomáson ugyan van, de oda csak ugrani lehet, és egy csillagköd vagy mi a hátam egyébként is megnehezíti a dolgot, nagy a fejtörés. Most átnézünk a harmadik szálra is, mert az pont ekkor csatlakozik be a Galactica történetéhez.
A hajó múzeummá avatására érkezett sajtósokat és a miniszterasszonyt szállító luxusjacht a kísérő vadászok elhullását követően egyedül marad, iletve Apollo ócska Viperje védelme alatt áll, ami annyira nem jó hír. A cylonok a biztonság kedvéért kilőnek rájuk egy töltetet, de Apolló leszedi a rakétát, és csak kis sérüléseket szenved a gépe is. A hajóra visszatérő pilótát kész helyzet fogadja: az elnöknek és úgy egyébként a 12 kolóniának is annyi, a hajón az újságírók nem nagyon örülnek annak, hogy egy tanítónő utasítgatja a népet, de ezen hamar felülkerekedünk, hiszen Roslyn az egyetlen túlélő kormánytag, így meg is van az új elnöke a kolóniáknak.
Mindeközben a Capricára leszálló Boomer-Helo páros kellemetlen helyzetbe kerül: menekültek szeretnének a hajóra felszállni és elhúzni a francba onnan, de a raktér kicsi, az emberek meg sokan vannak, így sorshúzás dönt, melynek végén 3 felnőtt és egy pár gyerek fér csak fel a hajóra. No, meg Baltar, akit Helo meglát a tömegben, és felajánlja neki a helyét - könnyes Boomer szomorú muzsika hangjaira száll fel a naplementében, kiközben a háttérben gombafelhők gomolyognak, de legalább megvan egy újabb szál: Helo vs Cylon sereg a Caprica bolygón.
Az elnöknő határozott mentőakcióba kezd: utasítására a pilóták megpróbálnak annyi civil hajót összetrombitálni, amennyit csak lehet. A gáz az, hogy Adama hírt kap a flotta totál elpusztulásáról, magát admirálisnak flottaparancsnoknak kiáltja ki, megpödri (még) nem létező bajszát, és kiadja az ukázt: fel a Ragnar állomás irányába! Az elnökasszony ezt nem veszi jó néven, ő menteni akar, embereket, sokat, és az sem érdekli, hogy egy arra járó Cylon atomtöltetet lőtt ki az ekkorra már kissé felhízott civil flottára.
Feszült pillanatok következnek, Adama egyre fehérebben figyeli a dradisnak nevezett radaron, ahogy a rakéták becsapódnak a flotta jelzet helyére - Lee fia éppen a makacs tanárnő mellett szolgál, így kissé kellemetlen a helyzet. Egyszer csak egy villanás, majd volt flotta - nincs flotta, sírással küszködik a sokat látott veterán, de nyel egyet, és mutat, előre, a messzeségbe: arra a Ragnar, mi is oda megyünk. Jövő héten folytatjuk.
Facebook kommentek