Szójer nagyobb geci, mint gondolnánk, 600.000 dollárra nyúl le egy egészen helyes kis barna nőcskét a külvilágban, flessbekk formájában, míg a szigeten a sötét Jedi külsőt felvevő, sértett Csárlsz segítségével a táborlakók összes fegyverét magáévá teszi, mondom, szemét egy alak.

Ez a rész már jobban sikeredett, mint az előző heti Csárli szenvelgés, amin nyugodtan eret is vághatott volna magán az ember, vagy akár Zuzu Petasszal is beszélgethetett volna - nem sokkal fájdalmasabb egyik sem, mint egy felnőtt ember pelenkás vergődést nézni. Szójer sokkal jobb választás, el is tettük a beretvát menten, a sármőr beforgatja a bevezetőben említett helyes kis barnát, pedig drukkoltunk neki, hogy gondolja meg magát.

A szigeten közben Csárli dúl, szerencsére csak külsőségekben hasonlít Anakin Szkájvólkerre, nem aprítja fel Szánt, csak kicsit bántja, mindezt a gonosz császárt játszó Dzsémszford hatására, aki a Lokk és Dzsekk által kisajátított fegyvereket megkaparintva kikiáltja az első szélhámos diktatúra kezdetét, ameddig Katinka be nem adja a derekát, ő kezeli a fegyverraktár kulcsát, és ez ellen a hevesen lihegő doki és a nagyon kemény nézést gyakorló Lokk sem tehet semmit. Szájid és Hörli közben slágerrádiót hallgat, csillagok, tábortűz, már csak Dinnyés Jóska hiányzik.

Jövő héten Szájid flessbekk, meglepő vendégsztárral, és festett iraki hátterekkel.

Hát igen, a Vidám Szökésben Lévő Fijugg ügye kissé megfeneklett, hiszen a szökés lényegi eleme, a neandervölgyi fejszerkezet tulajdonosa a székben ül, és arra vár, hogy áramot vezessenek bele, iparit. Persze nem vezetnek, mert odakint előkerül valami boncolási jegyzőkönyv, és megszólal a telefon az utolsó percben, mikor máskor. Linc azért pont eleget ül a trónon ahhoz, hogy észrevegye apját, a kedves ősz hajú urat a hátsó sorban, nofene.

A részek magyar címét továbbra sem közlik sehol, ez van, ezért szerepel az angol cím. A köpködős-káromkodós western műfaj egyetlen képviselője továbbra is halad előre a milchi úton, "Remélem nem dugott meg senki, míg aludtam" ébred meg Al, így mindeni tudja, hogy redben van, habár az epizód végére a doki agyvérzéstől tart, bevérzett szemeket és hasonlókat lát, Al persze leszarja ("A végtagjaimat akarom használni, ki nem szarja le a vért a szememben?"), nyugi, a főhős, bármilyen negatív is legyen, nem fog elpatkolni ilyen hamar.

Azaz "A nagyit elütötte egy rénszarvas", de a magyar cím sem rossz. A sorozatok ugye karácsony közeledtével karácsonyi részekkkel állnak elő, és nincs ez másként most sem, az eredetileg 2005 december 11-én sugárzott epizód az amerikai szokásoknak megfelelően a szünet előtti utolsó volt, és persze csöpögött is kellőképpen. (Nálunk nem szünetel sokat a sorozat, ezért került viszonylag távolra az ünneptől a rész.)

Pedig erős esküvéssel határoztuk el, hogy minden héten írunk róla. Feladtuk. Tegnap este szimplán bealudtunk rajta, az előző kettőt külföldi út miatt nem láttuk - így semmi értelme az egésznek. Az egyik magas csaj kiesett tegnap, a buta lány sikoltozott madarak láttán, mi kikapcsoltuk a tévét. Hajrá Judit. Persze kommentben meg lehet írni mi történt.