A címből kiderül, hogy az egyik legfontosabb amerikai ünnep, a Hálaadás a központi téma, ennek nálunk nagy hagyományai nincsenek, legyen elég annyi, hogy ilyenkor akkor pulykákat tolnak be a sütőbe, amilyeneket itthon csak a tévében látunk. Ezért kattan meg Izzie is, mert rendes, fasza vacsorát akar, annak minden kellékével, de ezt egyedül lehetetlen kivitelezni, a többiek pedig tesznek a nagy tervre, de vastagon.

Szarban is hagyja mindenki, George például a hegyekbe megy kis családjával pulykát lőni, persze nem alakul minden úgy ahogy kellene, és apu egypár söréttel a seggében végzi, de mire jó egy sebész-gyakornok ivadék? George és apu közel kerülnek egymáshoz, blablabla, nekem nagyon kilóg TR Knight ebből a sorozatból.

Meredith a kórházba menekül a Hálaadás elől, de tegye fel a kezét, aki nem szeretett vona egy-egy családi karácsony elől inkább a vasgyárig szaladni, szóval ne hibáztassuk, meg eleve csak így tud megint Shep karjaiba futni, aki pedig Allisonnal akarna házas/nemiéletet élni, ember tervez. Megint szomorkás eset jut kis kedvencünknek, szegény lány annyit szenved, hogy már majdnem megsajnálom, de a magyar szinkron szenvtelensége kiölte belőlem az érzelmeket.

Christina szintén nem segít Izzienek, és mivel pia egy csepp sincs a házban, inkább a kórházat választja, míg Burke-ről kiderül, hogy ő a legfaszább szakács széles-e világon, így megmenekül a Hálaadás, legalábbis elméletileg, mert kaja ugyan van, de nincs ki megegye, mert önsajnálattal vannak elfoglalva, megint dől a nyál a képernyőről.