Az évadzáró történéseinek bemutatása előtt szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy jelen rész színészi alakítás szempontjából igazi „one man show” lett, és itt most nem Richard Armitage vagy Andrew Lincoln, hanem Ewen Bremner játékára gondolok. Nézzük.

Afganisztánban kezdünk, Helmand tartományban, ahol amerikai katonák cefet tűzharcban állnak a helyi tálib rosszfiúkkal, és mert vesztésre állnak légi támogatást kérnek. A helyiek azonban informatikai cuccost pakolnak össze, egy kendővel eltakart arcú társuk pedig úgy nézem épp meghekkeli a segítségül érkező gép rendszerét. Amikor megérkezik a repcsi, és rakétát lő az afgánokra, az hekkerünk jóvoltából az amerikai katonákat találja el!!! Ahogy a rakéta becsapódik, a rosszfiúk éljenzésbe kezdenek - az eddig eltakart arcú társuk lerántja a kendőjét, és ahogy elnézem, nem éppen arab vonásai vannak. Na basszus!

John Porter kalandjainak második felvonását Hararéban, Zimbabwe fővárosában indítjuk. Két munkásegyenruhát viselő fekete férfi lopakodik fel egy épület tetejére, odafent pedig mesterlövész fegyver kerül elő. A két merénylő egy térre lát, ahol katonai sorfal között díszegyenruhát viselő – vszg magas rangú vezető – igyekszik a gépjárművéhez biztonsági intézkedések közepette. A lövész elsüti fegyverét, a célszemélyt találat éri, akció végrehajtva, pucolás van. Amikor a gyilokok a kocsijukhoz érnek, megdöbbenve tapasztalják, hogy sofőrjük halott, de megijedni sincs idejük: egyiküket lelövik, a másikat pedig némi lövöldözés után elfogják. Amikor győzelemittasan kijelenti, hogy a küldetését elvégezte, mert a célpont halott, az őt elfogó tag visszakérdez: biztos? Mert ez rohadtul nem így van. Hát akkor merénylőink valamit rohadtul elszúrtak, vagy benéztek. Ki is volt a célpont? Nos, Robert Mugabe, az ország diktátora, lövészünk elfogóját pedig Tshuma ezredesnek hívják.

Nézzük, mit csinált Richard Armitage, mielőtt elment Új-Zélandra Hobbitot forgatni Peter Jacksonnal. A John Porter kalandjairól készülő hogyvót megírását úgy vállaltam el, hogy nem olvastam a sorozat alapjául szolgáló, azonos című Chris Ryan könyvet (köveket ide), így viszont nem tudok abba a hibába esni, hogy folyton összehasonlítom a könyvet és a sorozatot (amiről úgy tudom, jelen részben dolgozták fel, az évad többi része már forgatókönyvírói fantázia). Mert bizony nálam is – amivel nyilván nem vagyok egyedül – két csoport létezik a feldolgozásokból, egyiknél dicsérem a filmet a kiváló megvalósításért (nem sorolok példákat), másiknál pedig a hajam szaggatom (pláne nem sorolok példákat). Szóval.

2003. március 18-án nyitunk, egy, a Perzsa-öbölben tartózkodó hadihajón, 24 órával az iraki invázió előtt. A főszereplők közül többet megismerhetünk. Főhősünk John Porter őrmester az SAS katonája, valamint társa Hugh Collinson százados, aki a főnök, Pemberton őrnagy parancsára arab nyelvtudása miatt csatlakozik a bevetési egységhez. És hogy mi a feladatuk? Kenneth Brattont, egy fegyvergyártó cég vezetőjét elrabolták bagdadi hotelszobájából, most fülest kaptak a feltételezett tartózkodási helyéről, ki kell őt hozni onnan. A bevetés előtt mindenki kis kártyákat kap a helyi rosszfiúk – élén ugye Szaddam – képével, hátha összefutnak eggyel, akkor megkínálhatják némi ólommal. A küldetést Porter vezeti, összesen öten alkotják az egységet, irány a helikopter, bevetés indul.