Családi idillel kezdünk: Apa tanítja lányát gitározni. Hamar átvált azonban a jelenbe a képsor, így kiderül, az idilli képek már a múlté, csak visszaemlékezések, Apa már csak egyedül pengeti a húrokat. Hirtelen váltással máris a bosszú pillanatait láthatjuk, motorosbanda-tagokat üldözünk, kamera váltakozik néha belső nézetesre, mintha videójátékban lennénk. Amint a motorosok az aszfalton fekszenek, már nyilvánvaló, hogy a pickuppal áthajt rajtuk, mint kisnyugdíjas a Suzukival a lakóövezetben a fekvőrendőrön. Közben arc meg sem rezdül, látszik, nem ma ölt először főhősünk. Következő snittben a távcsöves puska célkeresztjén keresztül figyelhetjük meg, miként örül Mexikóban a Megtorló elől vélt megmenekülésének a kartell egyik főnöke. Végzete az lesz, hogy elfelejtettek függönyt tenni a ház ablakaira, így a „bumm a fejbe” hamarabb megtörténik, minthogy a fellációnak örülhetne. Nem vagyok fegyverbuzi, de (persze tudom, amit a „de” előtt mondunk, az nem igazán számít) ahogy a Megtorló kilélegez, elsüti a távcsövest, majd 2 szívdobbanásnyi idő eltelik, amíg a lövedék szétcsapja a gengszter fejét, az elég hangulatos.
