Az előző rész végén felvázolták nekünk a készítők az alapkonfliktusok lezárását, így ebben a 33 percben tulajdonképpen csak a masnit kellett megkötni rájuk. Igazság szerint sikerült is úgy megoldani a dolgokat, hogy ha lesz is harmadik évad, azt tök új karakterekkel lehessen elkezdeni, és a régiek csak meglepetésvendég szerepben kerüljenek elő, ami azért annyira nem is nagy baj. A nyitó képen Léna és Milán taxizik, Milán komor, Léna meg részegen tépelődő. Ez elég sokáig tart, és ugyan én azt hittem, hogy a reptérre tartanak, de nem, a népligeti buszállomásra. Milán elmondaná, hogyan ismerkedett meg Udvarossal, de Léna nem akarja hallani.

Tragikomikus melodrámává fajuló sorozatunk az utolsó előtti részhez érkezett, a sakkfigurák a helyükön a grandiózus fináléhoz, aminek pár momentumát már most meg lehet tippelni, de minek, reménykedjünk, hogy a forgatókönyvírók tartogatnak valami váratlant is az ingujjukban, vagy hol szokás az ilyesmit. A főcím előtt Dáviddal vagyunk, aki ahhoz a nyikhajhoz megy el Lénát menteni, (mert szereti) aki annak idején a kollégájuk volt, és egyszer, egy jelentéktelennek hitt jelenetben felhívta Lénát a kettes villamosról, de az 1) elküldte a picsába, 2) nem adott neki melót. És ez a Petike most egy bulvártévénél dolgozik, és éppen Léna apja és színésznő anyja egykori pásztoróráját teregetné ki, mert ez egy ilyen kegyetlen műfaj. Dávid nem jár sikerrel.

Na ez az az epizód, amiben mindenkinek szar lesz. Ez nem sokat mind persze, mert a sorozat szerintem indokolatlanul komorra vett második évadában nem tudok olyan karaktert mondani, akinek maradéktalanul jó az élete, de akkor is. Azzal nyitunk, hogy Flóra kurvára élvezi, hogy egy gyerek sem lóg a nyakán, és dolgoznia sem kell, így játszóruhában fetreng a nappalijában, és közben a proffal telefonoz, mintha Bécsben lenne. A profnak kell a pótszemüvege, mert eltörte a másikat, biztos Judit ült rá kúrás közben. Flóra akkor esik pánikba, amikor a csávó közli, hogy sebaj, két perc múlva otthon leszek, és elkezd pakolni, aminek az a vége, hogy egy nyitott könyvet kínjában a hűtőbe tesz be. Aztán bebújik egy ruhásszekrénybe.

Juditéknál nyitunk, ahol a rémes gyerekszínészek között Balsai Móni is elvész, a sztori meg annyi, hogy a két új gyerek és a két régi nem akar összebandázni, teljesen érthetően. És Judit agyára mennek azzal, hogy ellenkeznek vele, az ágyában alszanak, és nem beszélnek vele, azaz minden olyasmit eljátszanak, amit egy dacos gyerek szokott. Nem kell nekik enni adni, oszt majd rájönnek.

Az előző, katartikus epizód után vesszük fel a fonalat, Milán és Léna a hegyen túrázik, Milánnak van ugyanis egy helye itten, amit még soha senkinek nem mutatott meg, és reméli, ezzel hathat Lénára, akibe szépen lassan hóttszerelmes lett. Léna viszont, és ez az epizód nagy meglepetése, kurvára kiröhögi, baszki, rád egy kutyát nem lehet bízni, hallod. Milán ezen megsértődik és egy keresztre mutat az út mentén: tessék, itt nyugszik az apám meg az anyám, illetve itt haltak meg, mert a prof, még amikor kisember volt, nem tudott vezetni. Léna megdöbben, Milán meg inna valamit, és beülnek valami kisvendéglőbe.

Antalnak nagy a bánata, mert a menyasszonya, aki egy másik faszival csináltatta fel magát, az őt az oltár előtt konfrontáló egykori szeretőnek nem tudta a szemébe mondani, hogy akkor ennyi vót, Iván, menj innen a picsába, én házasulok. És mindezért, mármint az esküvőnek nevezett álomképért Antal sokat szívott, öltönyt vett, házat, kutyát fogadott örökbe és fogyókúrázott. Szopás.

Ha azt hittük, hogy az előző epizód végén belógatott cliffhangert feloldjuk és Flóra a sminkes trailerben kaparja ki Judit szemét, akkor tévedünk, ez egy következmények és értelmes forgatókönyv nélküli sorozat, amiben a szálak a semmiből indulnak, majd nem tartanak sehová. Ehelyett az első képsorokban már az esküvő reggelén vagyunk, mármint Gabi és Antal nagy napján, és azzal nyitunk, hogy Antalt bepálinkáztatja az após, igyál öcsém, ettől szőr nő a töködre. Antal kis híján megfullad a kerítésszaggatótól, és valamiért rádöbben, hogy a gyűrűt nem leli. Berohan a házba, ahol Gabi iszonyú gyökér húga igyekszik a nővérét beerőltetni az esküvői ruhába, és elhangzik a "ne már Antal, ez balszerencsét hoz" mondat. Mintha Csehov szellemét láttam volna a sarokban sírni csendesen. A gyűrű meglesz, főcím.

A hogyvót után menten Gabival nyitunk, aki kávét főz, de meginni már nem tudja, mert jön Judit, aki nagyon viccesen (mármint nekünk) elmeséli, hogy a faszi, akivel kúr, az egy barátnőjének a férje, és ez így most akkor hogy. És hogy mekkora gesicég, és ki képes már ilyenre. Gabi csak hümmög, mert hát mi az istent csinálhatna, jó, mondjuk felállhatna, hogy velem dugott a férjed fél éven át egy sötét motelszobában, de nem teszi, mert beszari. Inkább elmeséli, hogy terhes, és hogy az apa Juditné Delfin, és nem Antal, a világ lúzere. Judit nem is érti, hogy lehet ilyen rendes pasit kifogni. A dialógus viszont végre él, és a színészek sem úgy mondják el a soraikat, mint aki a telefonkönyvet olvassa fel az alsó-tiranai nyugdíjasház rendes heti kubdélutánján.

A kórházban nyitunk, ahol Léna, a világ legbénább kerekes székes pingpongozója Szabó Kimmel Tamással, a kurvára nem nyomorék amorózóval játszik, illetve nem, csak úgy tesznek a forgatókönyv kedvéért, de olyan bötén, hogy az már nem aranyos vagy kedves, hanem idegesítő. A sporttevékenységnek nettó nyolc másodperc után van vége, mert SZKT be akarja vallani, hogy neki semmi keresnivalója nincs a székben, hiszen tud járni, de nem viszi rá a lélek a vallomásra / túl beszari pöcs ahhoz, hogy beismerje, hülyíti a csajt. Persze jó szándékból teszi, mert megsajnálta, és mert bejön neki. Annyit azért elárul, hogy annak a profnak az öccse, aki Lénát műtötte. Micsoda meglepetés.

Naszóval, a kurelés után nyitunk a csónakházba, ahonnan először Judit kerül elő üdvözült mosollyal a képén és elmegy futni egy kört, még jó, hiszen ő Az A Nő Aki Fut, és ehhez ragaszkodnak az írók. Belelép pár pocsolyába, majd balra el, mert jön a doki is, szintén mosolyogva, ezek szerint kompatibilisek egymással. A doki autóba pattan, majd hazamegy, természetesen ahhoz a nőhöz, akivel Judit nemrég tanálkozott össze és a barátnője, mert ez a sorozat erre épít, a véletlen találkozásokra és a sorsszerűségre. A doki viszont tökösebb legény, mint gondoltam, leül a neje mellé, és aszongya egy nagy levegővel: kúrtam mással, ez van. A nő viszont éppen zenét hallgat, a fülében benne a füles, és nem hall semmit. Ezt most vagy tudta a doki, vagy nem. (A jelenetben a legjobb, hogy a nő telefonjába jól láthatóan nincs beledugva a fülhallgató.)